Írói ambíciója kudarcba fulladt, sikertelenségéért a zsidókat okolta. A náci propagandagépezet agytrösztje sántasága és alacsony termete ellenére nagy nőfaló volt, önéletrajzi ihletésű regénye a Mein Kampffal ellentétben nincs tiltólistán. Irodalmi értéke elhanyagolható, de a huszadik század egyik legismertebb propagandistájának önarcképeként érdekes dokumentum.
Megjelenteti Joseph Goebbels náci propagandaminiszter egy fiatalkori zsengéjét egy orosz könyvkiadó – írja a RIA Novosti orosz hírügynökség. Az önéletrajzi ihletésű mű eredeti címe Michael, ein deutsches Schicksal in Tagebuchblättern (Michael, egy német sors naplóoldalakon).
„Goebbels életében egyszer gyakorolt kegyelmet, amikor nem írta meg a könyv folytatását″ – kommentálta a sajtó korábban az első angol nyelvű kiadást. „Nem regény, inkább romantikus, rapszodikus és sekélyes ömlengés a nemzetiszocialista forradalomról. Szereplői kivágott kartonfigurák, melyeknek legnagyobb dicsősége az, hogy a szerző siránkozó filozofálásának hangterelői lehetnek″ – jellemezte egy kritikus.
A cselekmény szerint Michael, aki Goebbels alteregója, a könyv elbeszélője és főszereplője egy személyben, 1918-ban hazatér az orosz frontról. Összeismerkedik egy szőke lánnyal, akivel romantikus fekete-erdei sétákon beszéli át a hazaszeretet nagy kérdéseit.
Szabadidejében kikel egy orosz forradalmár szemellenzősen egysíkú nézetei ellen (hiszen bezzeg az övéi sokkal összetettebbek), verses színművet ír Jézusról, majd egy Sturm und Drangot idéző fájdalmas szakítás után bányásznak áll.
A könyvet most az Algoritm kiadó adja ki oroszul, a tervet a honlapjukon jelentették be. A beharangozó szerint „a könyvben van néhány politikai reflexió, de nem politikai céllal készült, hiszen megírásakor a szerzőt az az álma foglalkoztatta, hogy íróvá váljon″.
Goebbels, mielőtt a náci Németország propagandaminisztere lett volna, valóban írói ambíciókat dédelgetett. Szépirodalmi szárnypróbálgatásait sokszor elutasították, a Michael mellett egyedül az Iskarioti Júdás jelent meg, színdarabjai pedig sosem kerültek színre. Többek között sikertelensége miatt lett antiszemita, kudarcaiért a zsidókat okolta.
Másért is neheztelt a világra: egy gyerekkori műtét miatt egész életében sántított, katonának is alkalmatlan volt 1914-ben, ami miatt mindenre alkalmatlannak érezte magát. Alacsony, bicegős, dús fekete hajú németként árjának sem érezhette magát teljes magabiztossággal.
Meglepő módon a nőkkel kompenzált: számtalan szeretője volt, a náci propagandafilmek szereposztó díványait megjárt nők állítólag babelsbergi baknak becézték. Néha persze ő is mellényúlt: „Elmondta családi múltját. A bája világként omlott össze bennem” – írta egy szeretőjéről, aki elárulta neki, hogy az anyja zsidó volt.
Házassága nem vetett véget a kalandoknak, leghíresebb viszonyát egy cseh színésznővel, Lida Baarovával folytatta. A nőt végül Hitler parancsára utasítottak ki Németországból, a Führer ugyanis nem tűrte, hogy propagandaminisztere egy szláv nővel folytasson viszonyt.
Goebbels tanulmányaiban is sikeresnek bizonyult. Több neves német egyetemre is járt, 1922-ben doktori fokozatot szerzett Heidelbergben, disszertációjának témája egy XIX. századi drámaíró volt, témavezetője pedig az egyébként zsidó Max Freiherr von Waldberg. Írói vénáját végül naplójában élhette ki, mely magyar fordításban is megjelent.
A nemzetiszocialista párttal 1923-ban került kapcsolatba, először területi vezetőként kamatoztathatta propagandaérzékét. A pártban előrelépve Hitler hatalomra jutása után nem sokkal propagandaminiszter lett.
Irodalmi álmai itt teljesen visszájára fordultak: ő rendelte el a híres náci könyvégetéseket, propagandagépezete segítségével és az ő tervei alapján hajtották végre a Kristályéjszakát, melyben több ezer zsidó üzletet romboltak le, több száz zsinagógát gyújtottak fel, és több tucatnyi zsidót megöltek, ezreket pedig koncentrációs táborokba hurcoltak.
Goebbels fanatikus híve volt Hitlernek, még a Führerbunkerbe is elkísérte (a Kancellária alatti légoltalmi pince, ahol Hitler utolsó hónapjait töltötte – ma a bunker helyén egy lakótelep parkolója, étterem és szupermarket áll). Hitler öngyilkossága után (1945. április 30.), a Führer végrendeletének értelmében ő lett a romba dőlt birodalom második kancellárja, de mindössze egy napig: május elsején feleségével a Kancellária kertjében közös öngyilkosságot követett el, miután hat gyereküket megmérgeztették.
A náci propagandakönyvek, így a Mein Kampf is, be vannak tiltva Oroszországban: 2011-ben felfüggesztett börtönt kapott az a férfi, aki online kiadta a Mein Kampfot.