A Hétköznapi Csalódások egyik koncertjét Orbán-ellenessége miatt nemrég letiltották, az antiglobalista Manu Chao a Twitter-profilján üdvözölte a csapatot. A két esemény között nincs összefüggés. A zenekar két veteránjával, Megyeri Ferenccel és Bársony Barnabással a legendás punk idol, Jello Biafra koncertje előtt beszélgettünk.
A kiskunhalasi koncert kálváriája alaposan felkavarta körülöttetek az állóvizet. Hogy látjátok, inkább ártott vagy inkább használt ez a zenekarnak?
Bársony Barnabás: Egyértelműen használt, elvégre minden reklám reklám. Ahogy valaki találóan meg is jegyezte, olyan ez számunkra, mint a Kossuth-díj. Másoknak talán nem, de nekünk mindenképp elismerés.
Rendszeresen cikkeztek az ügyről, bekerültetek az esti híradásokba, kaptatok hideget, meleget. Mennyire volt terhes ez a médiavisszhang?
B.B.: Terhesnek azért nem nevezném. Néha ránéztem a Facebookra, és nevetgéltem rajta…
Megyeri Ferenc: Szerintem jó, hogy ha van egy kis hírverés. Ez nemcsak hogy egy punkzenekarnak, hanem semmilyen zenekarnak sem árt, azt hiszem. Ami ártalmasabb, az talán a feljelentés. Akkor be kell menni a rendőrségre!
Némileg árnyalta a képet, hogy Kiskunhalas azon kevés település közé tartozott, ahol a 2010-es választásokon nem tudott nyerni – sőt, utolsó helyen végzett – a Fidesz-KDNP (Dózsa Tamás Károly függetlenként győzött - a szerk.)
M.F.: Mi nem tudjuk, hogy ki jelzett a szervezőknek, csak azt, hogy az önkormányzathoz szólt be valaki. Az újságcikkek alapján én is megnéztem – bár különösebben nem érdekelt a dolog –, hogy fideszes többségű az önkormányzat. A polgármester tehát nem fideszes, de az önkormányzat többsége viszont az. Nyilvánvalóan vagy valamelyik képviselő, vagy annak valakije, vagy valakinek a valakije áll a háttérben.
B.B.: De biztos nem a takarító.
M.F.: Sem a szervezőnk, sem a klubvezető nem állította, hogy maga a polgármester szólt volna oda. Az önkormányzattól valaki, ennyit lehet tudni. Igazából teljesen lényegtelen, hogy kicsoda. Nem is erre volt kihegyezve a dolog, hanem arra, hogy hatalmi szóval bárkit letilthatnak 2013-ban. Ez most mégis mi?
„A hivatalok fosnak a legjobban. A félelem terjed, mint a száraz lepra” – mondta az ügy kapcsán Barcs Miklós, a honi punk legenda. Honnan kaptatok még támogatást?
B.B.: A Facebookon nyilvánvalóan sokan kiálltak mellettünk, jó pár komment érkezett, de kábé ennyi.
M.F.: Ezeket is inkább a rajongóktól kaptuk, szervezetektől nem igazán. A Facebook-oldalunkra tényleg rengetegen írták, hogy velünk vannak és egyetértenek velünk. Pártoktól meg szervezetektől viszont nem fogadnánk el az ilyesmit. Nem akarunk semmiféle skatulyába kerülni.
B.B.: De volt néhány zenekar is, aki felszólalt mellettünk. A Perforált Vakbélgyulladás énekesére például határozottan emlékszem, aztán ott volt még Rotten is az Utolsó Alkalomból…
M.F.:...sőt, a Prosectura is megosztotta a hírt! Hirtelen most ezek jutottak eszünkbe.
De meglovagolta az ügyet az MSZP is. „Az Orbán-rezsim jó úton halad, hogy a Terror Háza Múzeumban kapjon helyet a 2014-es választások után” – kommentálta az eseményeket Török Zsolt, a párt szóvivője.
M.F.: Az kétségtelen, hogy ebben a három évben jóval több az önkényeskedés, mint az utóbbi húsz évben összesen. Most nem akarok párhuzamot vonni mondjuk Pol Pottal vagy Pinochettel, diktatórikus módszerek viszont vannak, ez vitathatatlan. Egyfajta Putyin-féle féldiktatúrához tudnám hasonlítani. Vér még nem folyik, és nem visz el a fekete autó sem, de a demokráciától kezdünk kissé távolodni. Én legalábbis így látom, és azt hiszem, nem vagyok ezzel egyedül.
Egyébként játszottatok már kifejezetten kormányközeli helyszínen. A zánkai Új Nemzedék Központot, ahol az idei EFOTT-os koncertetek is volt, tavaly óta a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium gondozza. Akkor mégsem borult ki a bili. Hogyan emlékeztek erre a bulira?
M.F.: Az EFOTT ugye minden évben máshol van, és most éppen az egykori úttörőtábor helyszíne került sorra. Én még örültem is neki, mert annak idején kimaradtam az úttörőmozgalomból. Hangulat szempontjából egyébként elég jó buli volt. Lehetett érezni, hogy ez nem kimondottan a mi közönségünk, nem sok tarajt lehetett például látni – bár az már máshol is kiment a divatból. Tudtuk mi is, hogy ez kicsivel másabb közeg, mint amihez szokva vagyunk, ennek ellenére egészen jól fogadták. Hangulatos volt nagyon.
Bayer Zsolt sem bánt kesztyűs kézzel veletek…
B.B.: Ezen megint csak nevetni tudtam. Az igazat megvallva nem is haragudhatnánk rájuk, hiszen nekünk is van egy személyeskedő számunk…
M.F.: Mindenesetre elég jól ismeri a gyerekkorunkat! Az uzsidobozunkkal példálózott, ugye.
A rendszerváltozás előtt a magyar punk is flörtölt olykor a szélsőjobbos, rasszista gondolatokkal. Veletek mi volt ‘89-90 előtt? Hogyan lázadtatok?
B.B.: Futballmeccseken.
M.F.: Legfeljebb! Mondjuk én nem hinném, hogy a magyar punk flörtölt volna ezekkel az eszmékkel. Mert ott volt például a Mos-Oi, igen, de ők már akkoriban is inkább skinhead-zenekarnak számítottak. Rajtuk kívül pedig nem igazán tudok olyan magyar punk zenekarról, akik mondjuk rasszisták lettek volna. Ott volt például a Kretens, a CPG vagy a Marina Revue, akik elvileg lázadhattak volna akár jobbról vagy szélsőjobbról is a Kádár-rendszer ellen, de mégsem tették. Ez mondjuk talán a tiltások miatt is lehetett. Meg pont a Rupaszov (Rupaszov Tamás, a Trottel vezetője, a magyar underground egyik meghatározó figurája) mondta talán ebben az új punk-filmben (East Punk Memories), hogy nem nagyon emlékszik ilyen Nagy-Magyarország-felvarrókra, meg ilyenekre, és én sem. Mi mondjuk meccsekre jártunk, és ott azért a keménymagban nyilvánvalóan előfordult egy kis cigányozás meg zsidózás, de annak nem igazán volt köze a punkhoz. Az már inkább az ottani folklór része, elvégre nem igazán voltak akkor sem balos szurkolótáborok. Az a közeg inkább jobbra húzott mindig is.
“‘45-től ‘90-ig / igen, az volt az aranykor / a vájár hitt és dolgozott, / a szénpor tüdőket roncsolt” – kezdi Új germinál című dalát a pécsi HétköznaPI CSAlódások. A zenekar 1990-ben alakult egy helyi kocsmában, eddigi huszonhárom éves fennállásuk pedig nem szűkölködött botrányokban. 2006-os “...én József Attila, itt vagyok” című albumukon a hányatott sorsú költő verseit zenésítették meg. Még ugyanebben az évben elvesztették Balha Vilmost, egykori zenésztársukat, az alapítótagok egyikét. “Egy punk, aki úgy élt, hogy meghalt minden nap” – jellemzi a sokszor botrányosan viselkedő néhai zenésztársat a róla szóló emlékdal.
A legutóbbi nagyobb figyelmet annak köszönhetik, hogy kiskunhalasi koncertjüket a tervezett helyszín tulajdonosa arra hivatkozva mondta le, hogy az önkormányzattól megkeresték és figyelmeztették, csúnyán megütheti bokáját, ha hagyja fellépni az Orbán-ellenes üzeneteket is közvetítő punkzenekart.
A zenekar 1990-ben alakult. Mekkora köze volt a zenekar megalakulásának a demokrácia megszületéséhez?
B.B.: Részemről semmi. Nem azért alakult a zenekar, hogy világmegváltó nézeteket közvetítsen, hanem mert volt egy halom kocsmatöltelék, akik így akarták elütni az időt.
M.F.: Igazából ekkor volt lehetőségünk a zenekar-alapításra. Túlvoltunk a katonaságon, hangszerekhez és próbahelyhez juthattunk. Nem a politikai változásokra reagáltunk, csak piáltunk. Pont szerencsésen alakultak a dolgok: volt, aki egy kicsit tudott gitározni, vagy egy kicsit dobolni, és így született a zenekar. De mindez az akkori politikai helyzettől teljesen függetlenül történt.
És nem érzitek azt, hogy ez a balos attitűd az előző rendszerben kissé furcsán vette volna ki magát, netán életképtelen lett volna?
M.F.: Én azt gondolom, hogy a punk mindig ellenzéki. Tehát egy magát szocialistának nevező rendszert egy punkzenekarnak illik jobbról támadnia. Viszont egy kapitalista rendszert lehet jobbról és balról is ekézni. Nekem egyszerűen csak ilyen volt az identitásom, hogy erről az oldalról támadjam.
Egyébként ha bárki megnézi, Nyugaton jellemzőbb, hogy balról támadták, vagy támadják még most is, a rendszert. Márpedig onnan ered a punk, nem magyar találmány. És mivel mi kilencven után már inkább hasonlítottunk egy nyugati országra – még ha életszínvonalra nem is –, mint mondjuk Kubára vagy Észak-Koreára, így egyáltalán fel sem merült, hogy jobbról kellene lázadnunk.
Mindenesetre nem ez az első benneteket érő támadás. A fiatal kisgazdák 2002-ben például már feljelentettek benneteket a dalszövegeitek miatt.
B.B.: Azt nem is igazán értettük…
M.F.: Tulajdonképpen ugyanazokkal jöttek elő, mint ’97-ben Lovas István, aki az akkori jobboldali újságírásnak volt egy kvázi-zászlóshajója, és amikor itthon volt pár évig, akkor jelentett fel bennünket. Megjelent akkortájt egy „Rap és Punk a fasizmus ellen” című válogatáskazetta, amit nem mi adtunk ki, hanem egy kisebb anarchista szervezet, és ő erre harapott rá. Azt azért hozzá kell tennem, hogy az engedélyünk nélkül került fel rá hét számunk is. Ezek közül aztán akadt egy-kettő, amelyik nem tetszett annyira a Lovasnak. Ezek miatt tett feljelentést, de abból végül nem lett semmi. Majd öt év elteltével a kisgazdák is feljelentettek, tulajdonképpen ugyanezen okokból. Ez megint csak nem jutott el a bírósági tárgyalásig, ügyészségi szinten megakadt a dolog. Ha jól emlékszem, elévülés, valamint bűncselekmény hiánya miatt mentettek fel minket.
Mi volt az eddigi legnagyobb benneteket érő atrocitás?
M.F.: 1997-ben, amikor a Lovas-féle ügy kapcsán volt egy kis visszhangja a dalainknak, rámrontott néhány szélsőjobbos figura, amikor a Bikini Stúdióból jöttem kifelé. Akkor is épp egy válogatáslemezre rögzítettünk két számot. Nem akarok vádaskodni, meg nem is nagyon láttam őket, annyi volt csak, hogy feldöntöttek, aztán elkezdtek a földön rugdosni. Kb. tíz másodpercig tartott az egész, aztán beugrottak egy kocsiba, és eltüzeltek.
B.B.: Én azt mondom, hogy ahhoz képest, hogy huszonhárom éves a zenekar, és a másik oldalról azért elég sokan utálnak bennünket, elég szerencsések vagyunk, mert agyon még nem verték egyikünket sem. Ezt azért lekopogom! Persze volt néha egy kis verekedés, de ez megesik.
A tavasszal újranyomták Gróf Balázs rólatok szóló könyvét, közeleg egy új lemez, a kiskunhalasi koncertet pedig végül Szentesen pótoljátok. Mik még a tervek a Picsával? Terveztek még egyáltalán?
B.B.: Soha nem is terveztünk. Majd koncertezünk addig, ameddig bírjuk.
Lesz is majd hamarosan egy híddal arrébb egy koncertetek „Bocsánat VikTOUR” néven, a ZP-ben. Ezt poénnak szántátok, vagy esetleg éreztetek némi nyomást, hogy valóban szükség lehet erre a gesztusra?
M.F.: Dehogy! Csakis a poén kedvéért, persze. Mi röhögünk ezen az egészen. Nem ijedtünk meg ettől a médiavisszhangtól. Meg a kiskunhalasi önkormányzattól sem.