71 éves korában elhunyt Lou Reed énekes-zeneszerző. Cseh Tamástól a Hobo Blues Bandig a magyar zenészekre is nagy hatással volt.
Lou Reed hatása a mai rockzenére talán csak Bob Dylanéhoz mérhető, a Velvet Undergound tagjaként és szolókarrierje során is igen komoly nyomokat hagyott a punkon, glam és noise rockon belül, és nem túlzás azt mondani, hogy gyakorlatilag az összes mai indie-irányzaton is.
Halálának oka egyelőre ismeretlen, de idén májusban májátültetésen esett át, júliusban pedig kórházba kellett vonulnia komolyabb kiszáradás miatt.
Karrierjét rengeteg stílusváltás tarkította, szerzeményei között megtaláljuk a a rocktörténelem gyakran kanonizált számait, például a Sweet Jane-t, a Satellite of Love-ot és a Walk on the Wild Side-ot.
Reed Brooklynban született, és Long Island-en nőtt fel, középoszálybeli zsidó családban. A Syracuse Universityn diplomázott 1964-ben, majd sikertelen dalszerzői karrierbe kezdett a Pickwick Recordsnál. Itt ismerrte meg a több hangszeren játszó, wales-i John Cale-t. Kettőjük közös érdeklődése az experimentális kompozíciókban összehozta őket, megalapították a Primitives nevű zenekart, majd átnevezték magukat Velvet Undergroundra. Hamarosan belépett Sterling Morrison gitáron és Maureen „Moe” Tucker a doboknál.
Andy Warhol lett a menedzserük, aki Reed akaratával szemben meggyőzte a csapatot, hogy vegyék be a német modell-színészt, Nicót vokalisátnak. A kvintet első albumát The Velvet Underground & Nico címmel adta ki több halasztás után, 1967-ben.
A lemez nagyon gyengén fogyott, ahogy a banda későbbi szerzeményei is, kulturális hatása azonban hatalmas. Brian Eno egyszer azt nyilatkozta, hogy ugyan csak 30 ezer példányban fogyott az első album, de mindenki, aki megvette, elkezdett egy zenekart.
A következő album, a White Light/White Heat még rosszabb eladásokat produkált, a banda kidobta Warholt és Nicót már a felvétel előtt. Az album a 17 perces Sister Ray nevű zajimprovizációban csúcsosodott ki, amelyről a felvételt készítő hangmérnök kiviharzott. Az album később, a hetvenes években a punk rock-mozgalom viszonyítási pontja lett.
Cale ezek után elhagyta a bandát, Doug Yule érkezett a helyére, kiadták harmadik lemezüket. A Loaded című lemez megjelenése után Reed 1970-ben kilépett a zenekarból.
A velvetes korszakról későbbazt nyilatkozta, hogy "mindenért kiálltunk, amit fiatalok szerettek, a felnőttek pedig utáltak. Hangosak voltunk, nem lehetett érteni a szöveget, közönségesek voltunk, drogról, szexről és erőszakról énekeltünk - amit csak akarsz. De nem ez volt a rock&roll roll 'éjsötét' oldala, pont, hogy ez volt a napfényes oldal."
A szüleivel élt, gépíróként dolgozott, majd az RCA Records megkereste, hogy szólókarrierbe kezdjen. Első önálló albumát 1972-ben adta ki, nagyrészt újraírt Velvet Underground anyagokkal. Ugyanebben az évben Transformer címmel kiadott is megjelent albuma, a Walk on the Wild Side című pedig betört a mainstreambe, és jó eladásokat produkált. Ekkor született a klasszikus Perfect Day is.
1974-ben a Sally Can’t Dance-szal már a top 10-es listáig jutott, bár azt nyilatkozta róla, hogy minél rosszabb, amit csinál, annál többet ad el belőle. Lou Reed fő témái egyébként a halál és a kiégett nagyvárosi világról, jellegzetes monotonabb előadásmódja pedig haláláig nem változott, soha nem lehetett azzal vádolni, hogy művészi igényeiből bármit lejjebb adott volna bármiféle piaci siker érdekében.
A Velvet Underground Warhol halála (1987) után 1993-ban újra összeállt, néhány sikeres európai fellépés erejéig, az amerikai túrát azonban elhalasztották. Utolsó szólólemeze a meditációs zenékből álló Hudson River Wind Meditations volt, amit igazából saját magának írt a Tai Chi gyakorlataihoz. Emellett egyébként híres tagja volt a Free Tibet mozgalomnak.
Reed özvegyét, Laurie Anderson előadóművészt 2008-ban vette feleségül, több projekten is közösen dolgoztak a kilencvenes évek végén, de korában egy évtizedig házas volt Sylvia Morales brit divattervezővel is.
Lou Reed tavaszi májátültetése után még azt nyilatkozta, hogy "nagyobbnak és erősebbnek" érzi magát mint valaha.