„Politikai, és nem szakmai szempontok határozzák meg ezt az egész ügyet” – válaszolta az Iparművészeti Múzeum éléről távozó Takács Imre, amikor lemondásának okairól faggattuk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy miként látja az intézményét átalakító kormányzati lépéseket, amelyek szerint a múzeumnak át kell adnia az eddig a kezelésébe tartozó Esterházy-kincset a fertődi Esterházy-kastélyban alapítandó új múzeumnak. Továbbá meg kell válnia a kelet-ázsiai gyűjteményétől is, amelyet a Szépművészeti Múzeum kap meg.
Mivel a minisztérium a szakmai érveket figyelmen kívül hagyva nyúlt bele a múzeum működésébe, Takács a hét elején beadta lemondását, azzal, hogy munkatársként továbbra is az intézményben marad.
Pedig elmondása szerint lett volna mód arra, hogy úgy valósuljanak meg a kormány által támogatott célok, hogy közben nem csorbulnak a szakmai elvek, mondta az Indexnek. Nyáron leadott egy tanulmányt a Miniszterelnöki Hivatalnak, két utat vázolva fel. Az egyik szerint a kastélyban nagy időszaki kiállításokat lehetne szervezni, minden szezonban egyet, hasonlókat az osztrák és német nagy tartományi kiállításokhoz. Az ilyen jellegű programok tanulmánya szerint jelentős számú látogatót vonzanak.
A másik megoldás hibrid modellt ismertetett. Az időszaki kiállítási program mellett állandó tárlatot állítanának össze, és ebben jelenne meg az Esterházyak családi gyűjteménye.
Különbség a kormány terveivel szemben, hogy ebben az esetben a műtárgyak kezelője a kölcsönző, letétbe adó országos intézmény, tehát például az Iparművészeti Múzeum maradt volna.
Ez Takács szerint a műtárgyak karbantartása, állagmegóvása miatt is fontos, mert az Esterházy-gyűjtemény sok darabja van kritikus állapotban. „A gyűjtemény 1945 januárjában súlyos bombatámadás áldozata lett, majd négy évig a budai várbeli Esterházy-palota pincéjében, törmelékek alatt, elázva rothadt. Ezt követően feltárták, az Esterházy család szándékának megfelelően behozták az Iparművészeti Múzeumba, és azóta, a mai napig tartóan restaurálják az erre hivatott szakemberek" – nyilatkozta az egykori főigazgató.
Takács szakmai terveire azonban nem érkezett válasz a Miniszterelnöki Hivataltól, ő már csak a végleges döntésről értesült.
Érdekes ugyanakkor, hogy a minisztérium néhány hónappal korábban még nem égett a vágytól, hogy kiállítsák az Esterházy-gyűjteményt. Takács ősszel tervezett belőle kiállítást, ezt a minisztérium azonban hatalmi szóval leállíttatta.
Takács lapunknak elmondta, hogy a kormány vélhetően új intézményt alapít a kastélyban, amely közgyűjteményi státuszt kap. Máskülönben nem lehetne kezelője az átadott műkincseknek, csak letétbe vagy kölcsönbe kaphatná meg azokat. Az egykori igazgató szerint a terv anyagilag sem feltétlenül átgondolt, hiszen egy új intézmény létrehozása sokkal drágább, mint az általa javasolt megoldás. Abban az esetben a fertődi kastélyban működő intézmény az Iparművészeti már létező infrastruktúrájára támaszkodhatna, nem lenne szükség például saját restaurátorokra, muzeológusokra.
Takács Imre a Magyar Narancsnak adott interjújára hivatkozva elmondta, hogy alaptalannak tartja a kormány vádját, amely szerint nem rendelkezik a múzeum vezetéséhez szükséges ismeretekkel. Mint ahogy arról beszámoltunk, miután Takács Imre bejelentette távozását, a minisztérium váratlanul egy olyan nyilatkozattal állt elő, amely szerint neki amúgy is mennie kellett volna, mivel nem voltak meg a szükséges jogosítványai az intézményvezetéshez.
Takács leszögezte, hogy pályázati anyagához 2011-ben csatolta az erről szóló nyilatkozatot, ennek szellemében nevezték ki és hagyták csaknem három évig a helyén, majd később a minisztérium decemberi kérdésére levélben is emlékeztetett erre a tényre. Furcsa módon a minisztérium januárban ismét érdeklődött a szükséges papírokról, de erre Takács már nem válaszolt, akkor ugyanis már döntött a távozásáról, nyilatkozta az Indexnek.
Takács Imre eddig egyébként a Fidesz támogatását élvezte. A Hiller által menesztett igazgatót Réthelyi Miklós, az akkori erőforrásminiszter helyezte vissza főigazgatói állásába 2010 októberében.
A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete támogatja a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat kezdeményezését, ...hogy Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője a tervezett gyors változtatások helyett biztosítson teret és időt az Iparművészeti Múzeumban felmerült szakmai kérdések megvitatására.
Szakszervezetünk a leghatározottabban tiltakozott annak a törvénymódosításnak az előkészítésekor, amely tavaly ősszel lehetővé tette, hogy a miniszter a nemzeti kulturális érdekre figyelemmel és a széles körű hozzáférés céljait szem előtt tartva határozott időre kijelölheti a muzeális intézmény alapleltárában szereplő, állami tulajdonban lévő kulturális javak őrzési vagy bemutatási helyét”. Felhívtuk a figyelmet, hogy ez az intézkedés nem csak indokolatlan, és a múzeumi szakmára nézve sértő, de emellett veszélyes és súlyos gondokat fog okozni.
Nem örülünk annak, hogy jelzéseink valóra válnak, de sajnos tudomásul kell venni, hogy a problémák elkezdődtek. Az első meghökkentő esemény az volt, amikor két hónappal ezelőtt az Iparművészeti Múzeum Esterházy gyűjteményének a kiállítását az Emberi Erőforrások Minisztériuma betiltotta. Kézzel fogható kár ekkor még nem keletkezett, de a magyar kultúrpolitikában visszalépés történt. Olyan önkényes eljárásra került sor, amire országos közgyűjteményben 30-40 éve nem volt példa. Az pedig, hogy a Magyar Iparművészeti Múzeum szakmailag elismert igazgatója, Takács Imre lemondott nemcsak erkölcsi kár, hanem az intézmény nehezen helyreállított szakmaisága komoly csorbát szenvedhet. Az Iparművészeti Múzeum Magyarország egyik legrégebbi és legjelentősebb múzeumának az egyike. Önmagában véve a gyűjteményével, az épületével, a szakember gárdájával együtt nemzeti kincs, aminek a gyengülése veszteség.
További károk keletkezhetnek azonban magában a gyűjteményben is. Takács Imre világosan leírta, hogy a gyűjtemény restaurálásához és megőrzéséhez az Iparművészeti Múzeum öt nagy restaurátor-műhelyében rendelkezésre áll a szakértelem és minden egyéb feltétel. Fertődön viszont ezt eddig senki nem garantálta. Nehezen elképzelhető, hogy a különböző fajtájú és korú tárgyak mindegyikéhez jól értő szakembergárdát sikerül ott kialakítani. Ugyanez a helyzet a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeummal, amelyet viszont a Szépművészeti Múzeumnak akar visszaadni a tárca, de az ő szakembereik nem az iparművészet terén jártasak.
Az Esterházy-kincsek és a kelet-ázsiai gyűjtemény sorsa iránti, felmondással is megerősített aggodalomra viszont nem válasz az a minisztériumi közlemény, mely szerint Takács Imre nem végzett el egy kötelezően előírt tanfolyamot. Feltételezésünk szerint az akkreditált államháztartási és vezetői képzésről van szó, amelyre vonatkozó törvényi előírásokat kétszer módosították az elmúlt másfél évben, tehát háromféle különböző változata volt érvényben, de egyik jogszabályi előírás miatt sem mentettek fel vezetőket. Erősen meglepő, hogy éppen most készült a minisztérium az első ilyen lépésre.
Mindettől függetlenül a műkincsek jövője iránti megalapozott aggodalomnak és Takács Imre tanfolyami végzettségének nincs semmi köze egymáshoz. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a felelős minisztérium nem összetartozó ügyekben és ad hoc előráncigált kritikával tereli el a figyelmet a nemzeti örökség veszélyeztetettségéről, ahelyett, hogy a műkincsek védelmével és a hatáskörébe tartozó intézményrendszer aggályainak komolyan vételével foglalkozna.