Ezzel a címmel jelent meg könyv a héten, a szerkesztők szerint azért, hogy ne csak a holokauszt borzalmairól legyen szó, hanem a zsidó-magyar együttélés szépségeiről is. Az első szó, ami a könyvbemutatón eszünkbe jutott, az a naivitás. Aztán a második meg a harmadik is.
„Elég vékony könyv lehet” – viccelődtek egy páran a sajtótájékoztató előtt, de nem lett igazuk. A Ki szereti a zsidókat? egy meglehetősen vastag és terjedelmes kiadvány lett, ami leginkább annak köszönhető, hogy igyekeztek szinte minden zsidósággal kapcsolatos magyar szöveget belesűríteni.
A könyv szerkesztője Mózes Endre, Izraelben élő mérnök, aki saját bevallása szerint nem akart hinni magyarországi barátainak, amikor azok ismét éledező antiszemitizmusról számoltak be. „Ha ilyen rossz a helyzet, csináljunk valami jót!” – mondta Mózes, és belevágott egy filoszemita könyv szerkesztésébe. Ami hatalmas munka volt teljesen ingyen, tiszteletdíjat a szerzők egyike sem kapott, a cél az volt, hogy megmutassák, vannak a zsidó-magyar együttélésnek szép és emberi oldalai.
A cél szép és nemes, a könyv vastagra duzzadt, mégis az az érzésünk volt a bemutatón, mintha próbálnánk menteni a menthetőt: vagyunk itt azért néhány maroknyian, akik nem utáljuk a zsidókat, sőt mi több, szeretjük őket. A sajtótájékoztató kissé magyar krónikásra sikerült, Mózes Endre többször hangsúlyozta, hogy ne csak arról beszéljünk, ami rossz, hanem arról is, ami jó. Éledezik ugyan az antiszemitizmus, de azért ne feledjük el, hogy vannak, akik viszont szeretik a zsidókat. Talán Tóth Krisztina, a kötetben szereplő találó szavaival jellemezhetnénk legjobban ezt a könyvet és eseményt: „Ebben a tébolyult magyar kultúrában gyanúsak a filoszemiták.” Mert mi okunk is lehetne örömködni, mikor alig 1000 méterrel arrébb éppen egy emlékmű miatt áll a bál? És nagyon sokan érzik magukat egy érdektelen giccs miatt fenyegetve és megbántva.
Sajnos a szövegek többsége sem ad okot bizakodásra. Hiszen nézzük csak, kik is szeretik a zsidókat a könyv szerint: szereti őket néhány halott költő meg író, meg néhány történész is, aki a zsidóság kutatására tett fel az életét. Szereti őket néhány ma élő író és költő meg szociológus meg tudós is, és néhány olyan érdeklődő ember, aki nem indul el ellenkező irányba, ha egy másik kultúrával találkozik, hanem próbálja mélyebben megismerni azt. Mint például Bollobás Enikő, akire akkora hatással volt Scheiber Sándor rabbi, hogy maga is héberül tanult, és felvette a zsidó szokásokat. És szereti még a zsidókat néhány olyan ember is, aki saját maga döbbent rá arra egyszer csak, hogy zsidó, és építette fel identitását a szocializmus alatt a semmiből.
De szereti a zsidókat Czeizel Endre is, aki a sok betegség meg degeneráció után alig várta már, hogy nyugdíjba menjen, és zseniket kutathasson. Így derült ki számára, hogy a 16 magyar származású Nobel-díjas közül 10 zsidó, ami igen nagy arány, emellett a zenében és a matematikában is felülreprezentáltak a zsidók. Úgy gondolja, a zsidók nagyon sokat adtak a magyar kultúrának, amiért szeretni és becsülni kellene őket. Ő például ezért lett filoszemita, pedig nem titkolja, hogy apja még inkább antiszemita beállítódású volt, és mindig arra figyelmeztette, hogy a zsidókkal vigyázni kell.
„Küldjünk el 100 példányt a Jobbiknak ingyen” – vetette fel valaki a bemutatón, mire Mózes Endre lelkesen bólogatott. Majd kérdésünkre megerősítette, ő valóban hisz abban, hogy egy ilyen könyv és a filoszemitizmusról való beszéd képes pozitív folyamatot elindítani az országban. És hogy „az antiszemitizmussal nemcsak frontálisan lehet szembeszállni, hanem úgy is, hogy újra felfedezzük, erősítjük, és közbeszéd tárgyává tesszük annak ellenpólusát és alternatíváját, a filoszemitizmust, a jó együttélést, az együttműködést és a barátságot".
A bemutatón jelen lévő szerző, Nagy Péter Tibor szociológus szerint egyébként egyszerűen el lehet dönteni, hogy ki szereti a zsidókat. Végig kell zongorázni az alannyal a Bogardus társadalmi távolságot mérő skálát, majd a végén megkérdezni, hogy elfogadna-e házastársának egy zsidót. A könyvben idézett, nem túl friss, 2002-es felmérés szerint 4562 egyetemi hallgató 21,2 százaléka jelentette ki, hogy szívesen házasodna zsidóval. Ha megfordítjuk ezt a számot, akkor azt kapjuk, hogy az egyetemisták majdnem 80 százaléka azt gondolja, hiába szeret bele valakibe, nem házasodna vele, ha zsidó. Döbbenetes adat, még akkor is, ha más kutatások azért ennél optimistább számokat hoztak ki. Nincs tehát sok ok az optimizmusra. Szép vállalkozás és érdekes olvasmány egy ilyen könyv, de a címben feltett kérdésre sajnos maga a könyv adja meg a választ.
Ki szereti a zsidókat? A magyar filoszemitizmus Noran Lobri Kiadó, 3800 Ft. Június 13-án, pénteken 16 órától a Vörösmarty téren a Noran Libro Kiadó standjánál Mózes Endre szerkesztő és több szerző is dedikál.