Barbie mint koldus, Barbie mint szörnyeteg, Barbie mint cigányasszony, Barbie mint Conchita Wurst.

Többek között ilyen szerepekben láthatjuk a már igen öregecske, 55 éves Barbie babát a Werk Stílus és Kommunikációs Akadémia pop-up kiállításán, ami annak ellenére érdekesre sikerült, hogy a Barbie babáról valószínűleg mindent elmondtak már, amit csak lehet. A kiállítás apropója Linor Goralik Barbie – Az igazi szőkenő című könyvének megjelenése volt.

A könyvbemutatót egy Barbie-workshoppal kötötték egybe a Werk Akadémián, azaz a kerti törpés projekthez hasonlóan mindenki kapott egy Barbie babát, hogy öltöztesse fel valahogy, és fejezze ki vele, amit akar. Sok stylist és divattervező nem tett mást, mint saját kollekciójának kicsinyített mását húzta rá Barbie-ra, mások azonban társadalmi kritika megfogalmazására használták fel a lehetőséget, hogy új ruhát adjanak az ikonikus babának. Többen terveztek Vida Ildikó-s Barbie-t, de sajnos ezek egyike sem valósult meg.

Molnár Réka és Aradi Deborah (a Werk Akadémia hallgatói) például hercegnő-koldus Barbie-t csinált, megfelezve a babát, és egyik felét csillogóra, másikat pedig koszosra és szakadtra öltöztették. Alkotásukkal, mint mondták, azt szerették volna kifejezni, hogy milyen erős nyomás nehezedik a szegény emberekre, hogy megfeleljenek a jómódúak világának, és eközben értéktelennek érzik magukat. Érdekes koncepció a Romani Design Barbie babája, akik nem tettek mást, mint beültették a babát egy cigány enteriőrbe, aggattak rá fukszokat meg bő szoknyát, és láss csodát, Barbie itt is tökéletesen megállja a helyét. Barbie romaként való ábrázolása természetesen azt is hivatott szemléltetni, hogy egy cigány világ és enteriőr pontosan ugyanolyan tökéletes lehet.

Kardos Virág (szintén az akadémia hallgatója) újságpapírba bugyolálta Barbie-t, így akarta kifejezni ugyanis, hogy mindannyian rabjai vagyunk annak az eszményképnek, amit a címlapok sugároznak felénk nap mint nap. Tóth-Kern Enikő a tökéletes Barbie-t alkotta meg, ami már aranyból van, de „hiába, mert mindig saját kötöttségeinek rabja, így soha nem tud szabad lenni” – utalt az alkotó arra tényre, hogy Barbie nem követte az idők változását, az elmúlt 55 évben ő mindig ugyanazt a formát hozta. Legnagyobb sikere természetesen a kibelezett televízióba ültetett Conchita Wurst babának volt.

A Werk Akadémia eseménye természetesen elképzelhetetlen Réz András nélkül, ott volt most is, ő és még hárman – Dr. Forgács Attila gasztropszichológus, klinikai szakpszichológus, Lakatos Márk és Németh Juci énekesnő – beszélgettek a Barbie-jelenségről, szerencsére többnyire közhelyektől mentesen, miután Németh Juci rögtön megadta az alaphangulatot azzal, hogy neki volt egy csomó Barbie babája, és imádta. Szerette őket öltöztetni, és élvezte, hogy azzá válnak, amivé ő teszi őket. De ennek ellenére sem akart soha Barbie lenni, és nem gondolja, hogy ártalmas lenne a gyereknek, ha egy ilyen babával játszik. Dr. Forgács Attila szerint azonban van veszély, mert Barbie megtestesíti mindazt a képzavart, amivel az utóbbi évtizedekben a nők küzdenek. Soha nem fenyegette még annyira az elhízás a nőket, mint napjainkban (ez Magyarországra egyébként különösen igaz), és soha nem fogyókúráztak még annyit, mint most. Ez a feloldhatatlan ellentmondás, úgy tűnik csapdába zárta a nőket.

Forgács Attila és Réz András elmondta, eleve egy testképzavar következménye, hogy Barbie elterjedhetett, hiszen még a huszadik század első felében is sajnálkozva néztek mindenkire, aki sovány. A soványság egyenlő volt a betegséggel, akinek kilátszottak a bordái, az minimum tébécés volt, vagy éhezett, csinosnak azonban semmiképpen sem számított. Ahogy egyre kevesebb betegséggel kellett szembenézni az embereknek, és kezdtek terjedni a védőoltások és a jómód, főleg Amerikában, úgy lett eszménykép a vékony nő, és ebbe a világba robbant be Barbie 1959-ben. Barbie őse egyébként egy faros-bögyös német prostituált volt. Lilli babát, akiért a német férfiak rajongtak, csak felnőttboltokban lehetett megvásárolni, senki nem gondolta ugyanis, hogy gyerekeknek való lenne. A gyerekek ugyanis az ötvenes évekig csak csecsemőbabákkal játszottak, felnőtt babákkal soha.

Lillit hozta magával egy európai útjáról Ruth Handler, a Mattel munkatársa, aki azt kérte formatervezőitől, hogy ebből alkossák meg a tökéletes tinédzser babát. Csak hogy értsük egy amerikai játékcégnél mit jelent a formatermező: Barbie-t Jack Ryan alkotta meg, aki feltaláló, Barbie előtt rakétákat tervezett a Pentagonnak, szóval nem játékautókat gurítgatott.

Az első Barbie 1959-ben jelent meg, és azonnal sikert aratott, pedig akkori formája messze sokkolóbb volt a mainál. Hatalmas melle volt, feltűnő sminket viselt, szemöldöke szigorú, fülbevalója hatalmas. Ráadásul nagyon rossz minőségű műanyagból készült, ami idővel elszíneződött. A szülők azonnal fellázadtak, a lányok azonban természetesen imádták, hiszen olyat kaptak, amit addig gyerek még sosem: egy felnőtteknek való játékszert. Még a neve is felnőttes volt: Barbara Millicent Roberts.

Bár a gyártók tinédzser babát akartak kreálni, valószínűleg tinédzsereknek is szánták öltöztető babának. Barbie azonban kezdettől felnőttes lett, és inkább a kisebbeket hódította meg. Szépségideálok jöttek-mentek, de Barbie maradt. Nem követte az idők változásait, és nem alakult át, nem is tehette volna, hiszen mindvégig meg kellett maradnia Barbie-nak. Néha elment egy-egy ráncfelvarrásra, de sosem követte el az a hibát, hogy a felismerhetetlenségig plasztikáztassa magát. Mindvégig Barbie maradt, minden idők legkelendőbb játékszere. Vetélytársat most először kapott Lammily személyében, aki egy átlagos testalkatú, barna hajú baba, minimális sminkkel. Nemsokára a magyar piacon is kapható lesz, kíváncsian várjuk az eladási adatokat.

A Barbie dolgai pop-up kiállítás megtekinthető december 19-ig, a Werk Salétrom utcai székhelyén (VIII. Salétrom u. 4.) . A Barbie babák meg is vásárolhatók, december 15-ig licitálni is lehet, a bevétel jótékony célokra megy majd.