Csütörtök este érkeztünk meg a teljesen kihalt Tihanyba, egy darab embert nem lehetett látni az utcákon, mégis teljes hangerővel zengett az egész város Szabó Benedek és a Galaxisok A teljesség felé című számától, hogy

Próbálj meg olyan helyen élni, ahol csütörtök este nincs semmi. 

A tihanyi révnél a Piac Placc helyén kialakított Artplaccon ugyanis éppen Tesco Disco volt, 40-50 mezítlábas fiatal úgy táncolt csütörtök este a homokban, mintha nem lenne holnap. Közelebb érve persze kiderült, hogy a táncolók között szinte mindenki festő, fotós, installátor, de minimum kurátor, ugyanis az idei Artplacc művészeti kertipartiként határozta meg magát. 

Ez volt a rendezvény ötödik kiadása, úgyhogy azzal a küldetéssel érkeztük Tihanyba, hogy most akkor egyszer és mindenkorra megértjük ezt az Artplacc nevű dolgot, de most sem vagyok igazán biztos benne, hogy értjük, hogy miről és kiknek szól ez a rendezvény valójában. Korábban úgy tűnt, hogy az egész nem más, mint egy kortárs képzőművészeti vásár a Balaton-felvidéken élő tehetőseknek, akik designaukciókon vásárolhatják meg maguknak a nyaralóba az asztali lámpát meg a kortárs festményeket, miközben levendulapárnát és kecskesajtot válogatnak a szombati kézműves vásáron. 

Mert az Artplaccot összevonták a Tihanyi Piaccal, ami tavaly még fenn volt a településen, de idénre már leköltözött a rév mellé a Piac Placcra, amivel kicsit a helyére került a művészeti fesztivál is, mert hirtelen értelmet nyertek az egészen addig kicsit magukra hagyva álló művészeti sátrak is, hiszen feltűnt egy csomó piacozó ember, akik ilyet még nem láttak, de valamennyire érdekli őket, hogy mi pörög Budapesten a kortárs képzőművészetben. A szombati piac alatt az Artplacc szolgáltatásai is meghatványozódtak, kinyitott a lángosos, a Kisgömböc húsosbódéja, előkerült a Roket-járgány, amivel a nitrogénnal csapolt  hideg kávét már itt Tihanyban is lehetett inni. Mondjuk érthető is, hogy ezek megvárták a szombatot: anélkül csak ugyanannak a harminc lézengő képzőművésznek lehetett volna kézműves kávét adni.

Az Artplacc tehát különlegesnek mondható olyan szempontból is, hogy látogatócsúcsot szombat délelőtt sikerült beállítaniuk, soha annyi embert nem látott a rendezvény, mint szombaton reggel tíz és délután kettő között, de esténként továbbra is inkább az alkotók és a fellépők heverésztek a fesztivál területén. Ezt az idillt csak két dolog zavarta meg: a szombati vihar, illetve amikor a rengeteg szúnyog miatt tarthatatlan helyzet orvoslására megjelent egy szellemirtókszerű szúnyogirtó bácsi egy kézi irtóeszközzel, aminek a sűrű, kicsit levendulás, kicsit eukaliptuszos füstjével előbb a koncertek nézőit vegzálta, majd komótos séta után fullba nyomta az egyetlen ételt és italt adó épületet. A vízpartra telepített mozi viszont egy fokkal élhetőbbé vált, nem kellett szúnyoghálóba bugyolálva nézni az esti filmeket. 

Az Artplacc minden létező kreatív intézményt, műhely elhívott Tihanyba: itt volt a MOME, a Ludwig Múzeum, meg minden fontos galéria és kreatív műhely, Hitka Viktória és a tányérjai, Szombat Éva és a Boldogság kiállítás helyett egy korábbi installációja, az Egy naiva fiókja, Vékony Dorottya csodás sellős képei, és akkor még nem beszéltünk arról a festményről, amin a Moog zenekar frontemberét, és egyben az Artplacc zenei szervezőjét, Tonyót korbácsolja egy Jézusra hasonlító figura. 

Szóval ha valamihez hasonlítani kell az Artplaccot, akkor ez egy olyan tóparti fesztivál, ahol nem Partiaréna meg Világzenei színpad van, hanem NUBU színpad meg Deák Erika színpad, és a színpad alatt minden esetben valójában egy pop-up store-t, azaz egy sátorban üzemelő boltot értünk, mert az Artplaccon gyakorlatilag minden eladó, szombatra még árverést is hirdettek, de lehűlést hozó vihar nem csak az aukciót, hanem a rendezvényt is elsodorta: a szél mindent elfújt, a kiállítók és a látogatók együtt takarították fel a romokat, hogy szombaton folytatódhasson a buli.

Az más kérdés, hogy tyúkketrecre felragasztani képeket nem egyenlő az installálással, amit néha kifejezetten ótvar módon oldottak meg, a műveknél nem mindig volt kiírva az alkotó neve, sem a cím, a képek ferdék voltak, a résztvevő galériák nevét pedig csak azok ismerhették meg, akik alaposan elolvasták a reklámanyagokat. Szóval művészeti fesztivál helyett maradjunk inkább egy jó értelemben vett képmutogatásnál. A szombat esti, a vihar miatt eltolt aukció sem lett különösen sikeres, a zivatar elijesztette a délelőtt még bőven itt lézengő, pénzes műgyűjtőknek kinéző, jól öltözött balatoniakat, azok estére szinte teljesen eltűntek és előtte is csak designtárgyakat vásároltak.

Idén az Artplacc is bekerült a Nagyon Balaton programsorozatba, ami a jelentős állami támogatás mellett azt is jelenti, hogy próbáltak valahogyan fejleszteni a rendezvényen, de minden szándék ellenére sem igazán sikerült tágabbra nyitni a kapukat. Ehhez mondjuk az is kellene, hogy a pár kilométerrel arrébb zajló veszprémi Utcazene Fesztiváltól, és a szintén a közelben látványosan megújuló Művészetek Völgyétől markánsan meg tudják különböztetni magukat. Mert jelenlegi formájában az egész inkább hasonlít egy kicsit jobban felpumpált WAMP-ra, ahol esténként kevessé ismert formációk (Gustave Tiger, Dorothy's Legs, Polar Dear, MYGL, Gazsi Rap Show, Blahalouisana) elég jó zenét játszanak - olyannyira, hogy még a mi DJ-párosunk is be tudott kerülni a fellépők közé egy warm-up szettel.

Az árkézpés is furcsa: 1500 forintos napijegyért ugyanis még csak strandot sem kap az ember, az Artplacc területileg ugyanis egy árnyas nádas, hangulatos függőágyakkal meg kényelmes babzsákokkal, de a fürdőzéshez el kell hagyni a rendezvény területét, és igazság szerint még a fogyasztáshoz is, bár egy barkácsmegoldással össze van nyitva a fesztivál egy, azaz egy darab bisztróval. Ahol most éppen a stylist Lakatos Márk nevével fémjelzett Lakatos Műhely sütött kolbászokat. Az pedig külön vicces, hogy a hétvégi piacra a belépés ingyenes, szóval ha valakit tényleg a kortárs művészet élvezete hozott volna Tihanyba, az egy forint belépőjegyköltés nélkül megnézhette az egészet szombaton és vasárnap délelőtt – persze így lemaradt volna az esti performanszokról, a workshopokról és a koncertekről, és a homokban táncolásról is. 

Ha az Artplacc egész nyáron létezne Tihanyban,  akkor az egy értelmezhető városfejlesztési lépés lenne, hiszen lenne egy állandó hely a Balatonon, ahova le lehet menni bármikor, garantáltan lesz jó zene, kaja, érdekes szobrok, installációk, kiállítások, koncertek -  akár egy random csütörtök este is.