A szépérzéket nem könnyű felnőttkorban kifejleszteni, célszerűbb, ha már olyan környezetben nevelkedik az ember, amely rávezeti arra, hogy mi a különbség az esztétikus és a giccses közt. Valószínűleg erre a filozófiára támaszkodva tervezte meg skandináv módra letisztult bölcsődéjét Földes László (nem rokona a szerzőnek - a szerző) és Sónicz Péter. Az egyszerű, de finom megoldásai miatt mégis izgalmas épületekben a gyerekek kreatívabbak, okosabbak és sokkal szebbek is lesznek, így felnőttként hasonlóan okos dolgok tervezésével biztosítják a boldog jövőt mindannyiunk számára.

Az angyalföldi passzív óvoda üzenete, hogy már csak a legfiatalabb generációban bízhatunk, ha a Föld jövőjéről van szó. Az Archikon építésziroda által tervezett épület elsőre nem is traktálja a világra küldetését. A szürke hasábon csak a szertelen ablakkiosztás és a színes beugrók jelzik, hogy nem szokványos épületről van szó. A repülővel érkező szülők számára azonban már nyilvánvaló, hogy nem szokványos óvodával van dolgunk: a tetőn kör, háromszög és négyzet alakú udvarokat alakítottak ki, amelyek megnövelik a rohangászásra használható tér méretét. Az igazi érdekességhez azonban még mélyebbre kell ásni. Az épület ugyanis passzívház, amely nem csak takarékos, de környezetbarát is.

Szimbolikusnak is tekinthető Földes László és Sónicz Péter építészek munkája, amely egy klasszikus kádárkori kockaházat alakított ált kortárs épületté. Az eredeti típusházat nem lebontották, és nem is borították be színes tükördarabokból kirakott Nagy-Magyarországos mozaikkal, hanem lecsupaszították. Mellé pedig hasonlóan puritán tömböt húztak fel, hogy a két épületből egy nagy családi házat hozzanak létre. A vakolt falak és a látszóbeton jelzik, hogy az eredeti épületnek valójában csak a falai maradtak meg, minden egyebet kitakarítottak belőle. Ha Ön is így domesztikálná a kiirthatatlan kádárizmust, ide szavazzon.

A pannonhalmi apátság az építészetre érzékeny közönségnek már egy ideje nem a történelmi épületeket, hanem a friss kortárs megoldásokat jelenti. Az apátság szinte minden évben szerepel szavazásunkon is, hol egy új, skandináv ihletésű zarándokházával, hol egy izgalmas fogadóépülettel, vagy biomassza fűtőművel. Idén a tornateremből átalakított rendezvénytermükkel jutottak be. A kőrissel borított, visszafogott terem a natúr fa színével, a lécek és rések játékával kelt olyan friss hangulatot, ami inkább juttat eszünkbe egy kortárs koncerttermet, mint évszázados apátságot. A bencések mintha azzal bízták volna meg Gutowski Róbertet, hogy a jelen felé nyitó Ferenc pápa becsábítására tervezze meg a termet.

A progresszív építészek és a magyar kormány nagyon máshogy gondolkodnak az építészetről. Míg az utóbbi szerint az a szép, ha valami olyan, mintha az elképzelt múltban állna, az előbbiek a létező elemekből alakítanak ki élhető, és a történelmet nem átíró tereket. Ennek példája a gyulai Almássy kastély látogatóterme, amelyet a nyolcvanas években, felújítás címén szétvertek: a girlandokat leszedték, a boltíveket pedig vasbetonnal pótolták. Földes László és Balogh Csaba építészek ahelyett, hogy visszaálmodták volna a barokk díszleteket, mintha a nyolcvanas évek meg sem történt volna, beépítették tervükbe a változtatásokat. Üvegkorlátokkal, látszó acélszerkezettel, szürke puritán festéssel tették nyilvánvalóvá, a kastély látogatóközpontjában meddig tartanak az elmúlt korok, és hol kezdődik a 21. század. Ez a Ön épülete, ha nem zsinóros mentében ül a számítógép előtt.

A debreceni Szent György templom lenyűgöző épületét akár ironikus gesztusként is értelmezhetjük. A letisztult megjelenés, a szép arányok a skandináv értékeket idézik, miközben az egyház működéséről ennek az ellenkezője, a humánummal szemben a politikai érdekek kiszolgálása, vagy a kötelező hittanórák jutnak eszünkbe. Ettől függetlenül Győrffy Zoltán épülete a legjobb üzenet, amit az egyház küldhet a híveinek. Az épület meleg földszínei egyszerűséget és békét sugallnak, a szép arányok ízlésről, a népi építészetet is idéző formák a helyén kezelt hagyománytiszteletről beszélnek.

A Nagy Tamás által tervezett zarándokközpont olyan, mintha a kor szerzetesei nem a bibliai értelemben vett égi hatalmak látogatására készülnének fel ezen a festői helyen. Az íves épületekben minden bizonnyal az irányító és kommunikációs központ kapott helyet, a csuhások pedig az archaizáló szaletli kerevetein figyelhetik, amint a távoli galaxisokból érkezett űrhajók landolnak, és kiderül, hogy lakóik békés vagy ártó szándékkal érkeztek. Az elmélkedő folyosók szellős, rácsos burkolata arra enged következtetni, hogy Nagy Tamás építész barátságos látogatókra számít.

Ha Az ember tragédiája falanszter jelenete egy piacon játszódott volna, akkor az pont úgy nézne ki, mint Kertész András Tibor budafoki piactere. A látványos, izgalmas tagolású, de az érzelmeket hangsúlyosan kerülő komplexumot mintha ezüst kezeslábasban vásárló tömegeknek készítették volna, akik gépies mozgással áramlanak az ezüst rokolyás-üveggömb sisakos őstermelő nénik közt, hogy az antigravitációs pultoknál hidroponikus banán-eper hibridekre alkudjanak.

Ha nem az Építészfórumon látom ennek a 30 négyzetméteres lakást, azt gondolom, hogy egy IKEA-katalógus fotóival van dolgom. Az első benyomás azonban csalóka, az apró térben ugyanis csak a szűrt fények és a kompakt elrendezés idézi a multicéget, a dizájn lényege éppen az egyediség. Egy ilyen kis teret ugyanis csak okos tervezéssel, és rugalmas megoldásokkal lehet jól kihasználni, itt a tömeggyártás megoldásai nem működnek. Simonfalvi Bence és Kertész Attila által tervezett lakás azt mutatja be, hogyan lehet egyedi tervezéssel élhetővé tenni egy szűk szobányi teret. A praktikus térkihasználás, és a letisztult formák nem is a lakásokból, hanem a vitorlás hajókról ismert megoldásokat idézik.

A Mende-villa nem egyszerűen egy szép épület, hanem háromdimenziós példázata annak, hogy milyen erők szorításában alakult a magyar építészet, a magyar kultúra, sőt akár az egész magyar történelem. Málnai Béla harmincas évek elején tervezett épülete azon kevés házak egyike, amelyek nem a Horthy éra hamis múltképzésének jegyében épültek. Az akkor forszírozott historizáló, neobarokk stílus helyett a villa fel merte vállalni kora modernista stílusát. A mértéktartó, szép arányú tömböt a szocializmusban persze ráépítésekkel és barbár kiegészítésekkel tették tönkre. A történet logikus folyamodványaként most pedig az egészet le kellett volna dózerolni, hogy a helyére hivalkodó, de olcsó megoldásokkal dolgozó lakóparkot, vagy terpeszkedő, kovácsoltvas kerítéses villát építsenek. Ehelyett az épületet kiszabadították a ráépítések alól, és a modernista hagyományok mentén kortárs lakóhellyé alakították. Sehol egy harangtoronynak maszkírozott sarokbástya, vagy nádtetős garázs. Egy ilyen tett azonnali kizárást jelentene a Magyar Művészeti Akadémiából.