Index Vakbarát Hírportál

Kerényi Miklós Gábor: Ez egy játék volt, én pedig csak segíteni próbáltam

2017. november 8., szerda 09:06

Kerényi Miklós Gábort, a Budapesti Operettszínház művészeti vezetőjét azonnali hatállyal kirúgta a színház igazgatósága kedden, miután Maros Ákos, a társulat egykori táncosa arccal-névvel vállalva beszélt arról, hogy Kerényi hogyan zaklatta. A Hvg.hu ezzel kapcsolatban készített interjút a KERO művésznéven ismert rendezővel, aki szerint nem lehetett őt kirúgni, mivel maga kérte a nyugdíjazását, a vállfás fenekeléssel pedig csak segíteni próbált, az egy oktatási folyamat részét képezte.

Kerényi az interjúban nem tagadja Maros Ákos állítását, bár hozzáteszi, hogy az 23 éve volt, az eset közös megegyezés alapján történt, amit Marosnak bármikor jogában állt leállítani. Ezt meg is tette, a dolognak pedig semmilyen szexuális töltete nem volt, amit az egykori táncos is elismer. Arra a kérdésre, hogy egy 13 éves áldozatról is beszélt már a sajtónak egy megszólaló, azt felelte:

Ezek mesék. Az életem során rengeteg mindent tettem, amelyek egy lépésre vannak a megengedhetőtől innen. A művészi szabadsággal éltem a tehetségek fejlesztése érdekében. Azt sajnálom, ha ezekre valaki torzítva emlékszik.

Kerényi a Hvg.hu-nak is elmondta: bocsánatot kér attól, aki úgy érzi, hogy lelki sérüléseket okozott neki, bár ő maga nem hiszi, hogy ilyet tett volna. Szerinte Maros Ákos sem állítja, hogy ez lelki gyötrődést okozott volna neki, akik szerint viszont igen, azokat

„én nagyon szívesen megismerném, és térden állva kérnék bocsánatot. Az viszont biztos, hogy a körülményekben és a célokban rosszindulat, szexuális zaklatás, gonoszság, kihasználás biztos nem volt.”

Kerényi szerint gyakran vádolják azzal, hogy durva a próbákon, de ezt leginkább csak azok mondják, akik kívülről nézik a próbafolyamatot. „Gregor Józsefet egyszer megkérdezték, hogy miért dolgozik ezzel az utálatos Kerényivel. Azt mondta: mert nagyon sok kedves emberrel csináltam már rossz előadást.” KERO hisz abban, hogy a fiataloknak segíteni kell. Elmondása szerint „eszelős mennyiségű fiatalt” segített a pályára. Ami pedig Marost illeti: az csak

egy játék volt valójában kettőnk között. Egy játék, amelybe Ákos belement. Ő maga is így meséli el. Én nem úgy éltem meg, hogy visszaélnék a hatalmammal, hanem hogy segíteni próbálok. Ákosnak is segíteni próbáltam, hogy megértse: őrült fontos dolog, hogy pontos legyen, a próbán ott legyen, hogy komolyan vegye. Mint egy báty segít barátilag, játékosan.

Kerényi szerint lehet verésként fordítani a történteket, de kiemeli, hogy ezek játékosok voltak, meg hát mások is – Széchy Tamás vagy a fia balettanára – csinálták ezt. Ezzel pedig semmi baj nincsen, hogy ha a viszonyrendszer a két ember között olyan, hogy a segítség és az elfogadás működik. Marosva visszatérve azt állítja: ő nem szólította fel arra, hogy vegye le az alsónadrágját.

Ami az Operettszínházat illeti, szerinte nem lehetett őt kirúgni, ugyanis azonnal nyugdíjba vonult, hogy mentesíteni lehessen a színházat történet súlya alól.

Láttam, hogy a vádak nagyon felzaklatják a színházat, és mikor úgy éreztem, nem tudom máshogy segíteni őket, úgy döntöttem, nyugdíjba vonulok. Ennél tisztességesebb dolgot nem nagyon tudok mondani.

Szerinte azért történik mindez vele, mert 17 évvel ezelőtt megnyerte az operettszínházi pályázatot olyanokkal szemben, akik – a társaságukkal együtt – azóta sem bocsátották meg ezt, és eddig is minden harmadik évben indult valamilyen támadás ellene. Ettől azonban még nem mond le a rendezésről a későbbiekben, és Kerényi szerint erre lehetősége is lesz, hisz nem derült ki róla, hogy bármilyen értelemben is bűnös lenne.

Minden erővel arra fogok törekedni, hogy bebizonyítsam a közvéleménynek, elkötelezett híve vagyok a művészetnek, a tisztaságnak, a fiatalok nevelésének, és annak, hogy izgalmas dolgok szülessenek az életünkben. Azokat a határokat, amiket nem szabad átlépni, azt gondolom, nem léptem át. 

Rovatok