Az október 22-ig látható tárlat különféle műfajú és technikájú műveken keresztül enged betekintést a szentendrei művészkolónián zajló alkotómunkába – tájékoztatta kedden az MTI-t a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. (MANK).

A régi művésztelep új műterembérlői – vállalva a szentendrei festészet hagyományait – egyfajta új, aktuális művészetfelfogás kidolgozására törekszenek, miközben a kortárs magyar képzőművészet markáns sokféleségét mutatják be.

A kiállítók között van Aknay János, akinek művészete szervesen illeszkedik a Vajda Lajos, Korniss Dezső, Bálint Endre, Barcsay Jenő és Deim Pál nevével fémjelzett szentendrei iskola konstruktív-szürrealista vonulatához. Művészetének visszatérő motívumai a szentendrei építészet elemeiből, illetve a város progresszív művészeti hagyományaiból erednek.

    

Bereznai Péter a művein határozott geometrikus szerkezetbe zárja a valóság látványait. A kusza részletek helyett a lényegre, az összefüggésekre figyel, konstruktív szellemiségben ragadja meg művei alapját. Baksai Józsefnek a kiállításon látható grafikai sorozata közvetítő szerepet tölt be a profán és a szakrális között, míg a geometrikus szabályozottság és a festői gesztus találkozása, az összefoglaló szándék jellemzi Buhály József legújabb festményeit.

A geometrikus térelemek és az organikusan kavargó, burjánzó világ összefüggéseit bontja ki munkáiban Martin Henrik, aki a szigorú geometriát lírává képes oldani. Krizbai Sándor képein a természet mint örök metafora jelenik meg. A művész a festői realizmusnak és ezen belül a tájfestészetnek egy személyes, többjelentésű formáját próbálja megvalósítani.

Csáki Róbert festményei egy képzeletbeli világba kalauzolnak, melyben a valóság viszonyrendszereiről és saját realitástapasztalatunkról gondolkodhatunk. Knyihár Amarilla az oldottság szabadsága és a szerkesztettség fegyelmezettsége között egyensúlyoz, míg Bánföldi Zoltán kultúrhistóriai ismeretelemekből, kozmikus nosztalgiából ötvöz szinkronista stílust, vizuális szintézist.

A legfiatalabb műterembérlő, Horváth Lóczi Judit, akinek műveit sokszor személyes élethelyzetek inspirálják. Az alkotó festészet és a térbeliség lehetséges találkozási pontjait kutatja.

A nagybányai iskola tradícióinak folytatásaként alapított Szentendrei Régi Művésztelep 1926 óta, immár 94 éve generációról generációra képviseli a szakmai tudást, a művészet erejébe vetett hitet, a magyar kultúra iránti elkötelezettséget.