Ne higgyük, hogy a tengerentúl az írók Kánaánja volna, ha a megélhetést vesszük alapul. Tény, a könyvpiac nagysága miatt némileg más kereseti, jövedelmi viszonyok várnak egy írót, ha megjelenik egy regénye.
Van persze néhány olyan tényező, amit mindenképp érdemes figyelembe venni, ha az ember például az Amerikai Egyesült Államokban adja írásra a fejét, hiszen ezek befolyásolják a megkeresett összeget:
A legnagyobb különbség a kiadók fajtájában rejlik. A magánúton, a szerző által kiadott könyvek ugyanis odakint is jóval kedvezőbb helyzetbe hozzák az írót.
EZ AZT JELENTI, HOGY MÍG A MAGÁNKIADÁS ESETÉN AZ ÍRÓ JUTALÉKA 40-60 SZÁZALÉK, A HAGYOMÁNYOS KIADÓKNÁL EZ A SZÁM JÓ ESETBEN IS MINDÖSSZE 10-12 SZÁZALÉK.
Magánúton évi 2-3 könyv is forgalomba kerülhet egy szerzőtől, míg a tradicionális úton akár 2-3 évbe is telhet, míg egy írás napvilágot lát. A hagyományos mód kedvez viszont azoknak, akik azonnal pénzhez akarnak jutni, hiszen így már a publikálás előtt kifizeti magát a mű szerzője. A jogdíjas megoldás viszont csak akkor éri meg, ha az ember írása valóban befut, és nagy példányszámban kel el.
Ugyanezen felmérés szerint
egy 14 dolláros könyv után a magánkiadós író 5, a hagyományos kiadós író alig 1 dollárt kap.
Megér ennyit hosszú évek munkája? Ha valaki rendelkezik tőkével, és finanszírozni tudja a gyártási folyamatot, akkor mindenképp érdemes megpróbálkozni a regényírással, hagyományos úton viszont elég valószínű, hogy ráfizetés lesz a vége… még külföldön is.
Az Egyesült Királyságban sem rózsás a helyzet.
Európa nyugati felén az újságírók például átlagosan évi hárommillió forinttal többet keresnek, mint a „csak” írók.
A 2018-as adatok alapján a mérleg serpenyője az újságírók/magazinszerkesztők felé billen, akik 34 639 fontot, azaz közel 14 millió forintot kerestek az írók/fordítókkal szemben, akik alig 25 767 fontot, vagyis 10 millió forintot vihettek haza.
A pénz nagy részét itt is a sikeres alkotók zsebelték be, hiszen a szerződéses publicistákkal ellenben az íróknak ugyebár nincsen havi keresete. A medián, vagyis a leggyakoribb kereset azonban jócskán elmarad az átlagtól, mindössze 10 500 font, tehát alig 4 millió forint volt.
Az Egyesült Királyságban ezzel nem lehet sokra menni, olyannyira, hogy ez az összeg a 2017-es, 17 900 fontos (kb. 7 millió forint) minimumbér alatt volt.
2018-ban a brit írók csupán 13 százaléka élt meg a regényei kiadásából.
Ausztráliában a legrosszabb írónak lenni, itt ugyanis egy 2016-os adat szerint a 13 000 ausztrál dolláros éves kereset már jónak számít (ez alig 3 millió forint). Nevetségesnek tűnik, holott inkább szomorú. Az országban szinte minden író tanítással vagy fordítással, szerkesztéssel (is) foglalkozik, és legalább ugyanekkora összeget tesz zsebre ezzel, mint az írással.
A jutalék 10 százalék, de ha az illető nagyáruházakban (pl. Target) árusítja könyvét, akkor ez a szám csupán 3,75 százalék!
Az e-könyvek jutaléka arányaiban magasabb, viszont az áruk is sokkal alacsonyabb, mint papíralapú társaiké.
A számokat látva biztosan sok magyar író látatlanban is aláírná ezeket az összegeket, ám ha azt nézzük, hogy ezen angol nyelvű országokban mennyivel drágább az élet, máris nem olyan csábítók ezek a felsorolt fizetések. A piac nagyobb, angolul pedig már szinte mindenki ért, viszont az étel ott is pénzbe kerül, üres gyomorral pedig nem lehet alkotni… – hogy aztán az a kicsi is a következő napi „meal dealre” menjen el.
(Borítókép: Thomas Lohnes / Getty Images Hungary)