Az ember általában – jó esetben – vigyáz a kezébe kerülő, vadonatúj könyvre, legyen az említett kötet egy ócska ponyva vagy felbecsülhetetlen értékű enciklopédia. Egy könyv értéke (fizikai értelemben) ugyanis elsősorban a kiadót minősíti. Miért rongálnánk meg azt, amit nem mi készítettünk el? Most azonban úgy firkálhatunk bele egy igazi, nagybetűs Jane Austen-kötetbe, hogy arra a könyvkiadó külön megkért minket!
A Líra Kiadó gondozásában nemrég megjelent Jane Austen levelei igazán különleges könyvecske. Könyvecske, hiszen alig 120 oldal, apró betűkkel és óriási sorközökkel van írva, sőt, még össze is lehet kötni egy gumival. Első ránézésre olyan, mint bármelyik hétköznapi notesz. Cizellált betűkkel és ezüstös motívumokkal díszített szépség, amit akár a kabátzsebünkbe is csúsztathatunk.
– Ez egy füzet! – csodálkozik az apukám, amikor a boltban a kezembe veszem a mentazöld könyvet.
Én persze rázom a fejem, hogy ez márpedig Jane Austen-szerzemény, abból is több, hiszen számtalan levelezést tartalmaz a „notesz”.
Írj a sorok közé! – áll a borító alján, belelapozva rögtön feltűnik, hogy miért. Direkt úgy tervezték, hogy a saját jegyzeteinket véshessük bele ebbe a könyvecskébe, pontosan Austen sorai közé.
A családi levelezéseket tartalmazó könyv akár regényként is olvasható, hiszen ugyanazt az Austentól megszokott pletykás és humoros, ám mégis kifinomult és mélyen ironikus nyelvezetet láthatjuk viszont, amit a nagyobb lélegzetű írásaiban. A rokoni szálakra, a korabeli társadalmi problémákra, illetve történelmi eseményekre is rávilágító szövegek tökéletesen tükrözik az Austen-regények zárt és már-már magába forduló világát.
Sok olvasó gondolja úgy, hogy az írónő unalmas életet élt, holott ő inkább az emberi kapcsolatokból, mintsem a világban folyó dolgokból merített ihletet.
Ez a gondolat pedig gyönyörűen érzékelhető a húgának írt sorokból csakúgy, mint a Büszkeség és balítéletből.
A notesz elsősorban az Austen családtagok, barátok és szomszédok életének alakulását taglalja, így tehát valóban betudható regénytöredéknek. A precíz leírások ironikusan, szellemes megjegyzésekkel tarkítvaválnak könnyen fogyaszthatóvá, a viktoriánus Anglia mesterkélt és erősen szerkesztett ideái kontrasztjaként.
A kor női egyébként remek levélírók voltak, ez is beletartozott a napi feladatkörükbe csakúgy, mint a házvezetés és a gyermeknevelés.
Hát még milyen remek levélíró volt a kora tizenkilencedik század egyik legnagyobb írónője!
(Borítókép: Jane Austen 1790 körül. Fotó: Stock Montage / Getty Images Hungary)