Eszenyi Enikő verbális agressziója, majd pályázat-visszavonása. A színházi előadások száz főre korlátozása, majd a színházak bezárása. Az Operettszínház botránya, tragikomikus vidéki igazgatóváltások. A Színház- és Filmművészeti Egyetem drámája. Év még nem rázta meg így a hazai kulturális életet, mint a 2020-as.
Március közepén Eszenyi Enikő visszavonta igazgatói pályázatát „saját maga és mások méltóságának megőrzése érdekében”. Ekkor ugyanis még javában tartott a személyével és a verbális agresszió legdurvább formáját kimerítő igazgatói stílusával kapcsolatos botrány: újabb és újabb bántalmazottak tárták fel megalázó, a felfokozott színházi működésen jóval túlmutató történeteiket igazgatói tevékenységével kapcsolatban.
Telekes Péter színész például azt az epizódot idézte fel, amikor a pesti színházi Lulu rendezése közben Eszenyi azt kérte tőle, nyalja ki a lekvárt a hóna alól, mert úgy lesz hiteles a jelenet.
Eszenyi a próbákon naponta mindenki előtt hangosan tett megjegyzéseket a mozdulataimra, a külsőmre, a férfiasságomra, a képességeimre, belegázolt az önbecsülésembe, és ha szóvá tettem, mindig az volt a válasz, hogy ne legyek alkalmatlan a közös munkára, ne tartsam föl fölöslegesen az egész társulatot, ne érzékenykedjek, hanem csináljam a dolgom, amit ő kért. Csakhogy nem kért. Üvöltött és megalázott. De nemcsak engem, hanem mindenkit, kivétel nélkül.
A Eszenyi magatartását sérelmezőkhöz számos művész és színházi dolgozó mellett Kovács Patrícia színművésznő, Kerekes József színművész és Néder Panni rendező is csatlakozott.
A színház dolgozói közös nyilatkozatot is kiadtak, melyben kiálltak a felszólalók mellett, és beszámoltak arról, hogy a színházból történő távozásukhoz Eszenyi agresszív vezetői stílusa és az általa gyakorolt verbális erőszak is hozzájárult.
A nyilatkozatot aláírók névsora impozáns:
Bata Éva, Harkányi Endre, Herczeg Adrienn, Hevér Gábor, Járó Zsuzsa, Kerekes József, Kovács Patrícia, Lengyel Tamás, Mészáros Máté, Molnár Áron, Péter Kata, Réti Adrienn, Stohl András, Telekes Péter és Tornyi Ildikó.
Eszenyi gyakorlatilag senkivel nem tett kivételt, verbális agressziójából a titkárnőtől a sajtóson át a színészekig juttatott mindenkinek.
Eszenyi Enikő azóta sem kért bocsánatot senkitől, a színházi közeggel, a profizmussal indokolta magatartását, és azzal érvelt, hogy mindent a Vígszínház érdekében tett.
Az ellene indított hivatalos fegyelmi vizsgálatnak végül minimális sajtóvisszhangja se lett, nem is igen jutott a nyilvánosság elé. a Vígszínház pedig nem ad információt erről, a Fővárosi Önkormányzathoz irányított minket.
Eszenyi mindezek után szeptemberben még fellépett az RTL Klub Álarcos énekes című népszerű celebműsorában. A tigris álarc őt rejtette – a zsűritagok és a közönség legnagyobb megdöbbenésére. Ezt leszámítva Eszenyi hallgat, a nyilvánosság előtt nem jelenik meg.
Márciusban Rudolf Péter lett a Vígszínház direktora, igazgatói munkásságát a járvány miatt gyakorlatilag üres színházban, nyomasztó légkörben kezdhette meg, és foglalkoznia kellett az Eszenyi-üggyel. Nem volt könnyű dolga, ugyanis Eszenyi Enikővel a főiskolán egy osztályba jártak, együtt kerültek a színházhoz, és számos emlékezetes előadásban, valamint filmben játszottak együtt (Fekete Péter, Cha-cha cha, A skorpió megeszi az ikreket reggelire).
Rudolf Péter először azt a megoldást választotta, hogy Eszenyi nem mehet be a színházba, de műsoron lévő rendezéseinek felújító próbáit megtarthatja. Később a közhangulat és az intézkedés abszurditása miatt ezt is visszavonta, Eszenyi már egyáltalán nem mehetett be a Szent István körúti teátrumba.
Alig fordult a naptár, tavasszal-nyáron a Mee Too botrány következő ékköve a Víg és a Katona után az Operettszínház lett. Itt az ügyvezető igazgatót, Kriza Zsigmondot érte számtalan támadás verbális és szexuális zaklatás miatt.
Pokol volt bejárni. Tudom, mi az, ami egy színházban belefér, és mi nem. De itt rendszeres volt, hogy a folyosókon sírtak a kolléganők, az ügyvezető igazgató minden nővel úgy beszélt, mintha tárgyak lennének, ráadásul teljesen kiszámíthatatlan volt. Olyan volt ott dolgozni, mint egy idegőrlő érzelmi sakkjátszma, ahol, ha egyáltalán szóba állnak velem, minden szavamra vigyáznom kell.
Ezt az Indexnek mondta a Budapesti Operettszínház egyik munkatársa. A cikkben az is olvasható, hogy az ügyvezető igazgató megalázó kommunikációja elviselhetetlen munkakörnyezetet teremtett, egy másik munkatárs pedig azt állította, Kriza a gyakori megalázásokon kívül a testére, a szexuális életére is elfogadhatatlan megjegyzéseket tett.
Még el se röppent a nyár, nem volt se POSZT, se nemzetközi könyvfesztivál, fél Magyarország a Balatonon nyaralt, amikor kitört a botrány a színművészeti egyetemen – ami azóta is tart. Az állam, úgymond, kivonult az egyetemről, helyette alapítványi struktúrát hozott létre. Július végén Vidnyánszky Attilát, Kossuth-díjas rendezőt, a Nemzeti Színház igazgatóját, a Magyar Teátrumi Társaság elnökét választották a Színház- és Filmművészeti Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumi elnökének.
A kuratóriumba egy operatőr (Lajos Tamás) és egy színész-rendező-direktor (Rátóti Zoltán) mellett két olajszakember is bekerült: Bacsa György, a Mol stratégiai ügyvezető igazgatója és Világi Oszkár, a Slovnaft igazgatóságának elnöke, vezérigazgatója. Vidnyászkyék azzal álltak elő, hogy az oktatás reformokra szorul, és hogy eddig alapvetően a Katona József Színház szellemi műhelye és a hozzá kapcsolódó balliberális ideológiai oktatás mellett nemigen képviselteti magát a másik, a konzervatív, általa képviselt oldal.
Az egyetemen sorra mondtak fel a tanárok: Zsámbéki Gábor, Székely Gábor, Ascher Tamás, Máté Gábor,
a szakma nagy öregjei, a legendás Kaposvári Színház és a Katona alapítói, valamint a nemzetközi sikereket elért Enyedi Ildikó.
Az egyetemet hallgatók foglalták el, így tiltakoztak az ultimátumszerű átalakítások ellen, s bár tárgyalásokat kezdtek a szaktárcával, azok rendre kudarcba fulladtak. A tiltakozók szeptember 6-án élőláncot szerveztek az SZFE-től az Országházig, és azt követelték, hogy az állam ne szálljon ki az SZFE finanszírozásából, az oktatási intézményre erőltetett, Vidnyánszky Attila vezette alapítványi kuratórium pedig mondjon le. Kimondták: amíg nem teljesülnek a követeléseik, fenntartják az SZFE épületének blokádját. Ezután
a színházi világ tagjai, művészek, más felsőoktatási intézmények oktatói és hallgatói, városi polgárok is szolidaritásukat és együttműködésüket fejezték ki.
Számos további tüntetés következett, a nemzetközi színházi élet képviselői, hollywoodi sztárok (Cate Blanchett, Helen Mirren) fotókon, videókban jelezték, hogy szolidárisak a SZFE hallgatóival és oktatóival. Október 23-án össznépi tüntetéssé változott az SZFE több mint tízezres demonstrációja, és egybemosódott az ’56-os megemlékezésekkel.
Bródy János dallal fejezte ki szolidaritását az SZFE diákjainak:
Szabad lesz az egyetem
Szabad ország kell nekem
Vas utcai fiúk-lányok
Értetek ég a szívem.
A javarészt meg sem valósuló tárgyalások semmilyen eredményre nem vezettek, a kuratórium felfüggesztette, majd semmisnek nevezte a SZFE őszi szemeszterét – amire válaszul a Fővárosi Törvényszék december 18-án azt a határozatot hozta, hogy a tanulmányi félévet sem felfüggeszteni, sem semmisé tenni nem lehet, mert:
A FÉLÉV ELVESZTÉSE VISSZAFORDÍTHATATLAN KÁROKAT JELENTENE A DIÁKOK SZÁMÁRA, AZ EBBŐL EREDŐ JOGSÉRELMEK PERNYERTESSÉG ESETÉN SEM LENNÉNEK HATÉKONYAN REPARÁLHATÓK.
Az egyetemet irányító kuratórium időközben indoklás nélkül kirúgta az oktatói gárdából a próbaidejét töltő Faur Anna filmrendezőt. Az SZFE 22 oktatója – köztük Enyedi Ildikó, Bodó Viktor, Gigor Attila jelezte, hogy a következő tanévben az egyetemen biztosan nem indítanak osztályt, mert
a jelenlegi vezetéssel nem látjuk szakmailag elfogadhatónak és biztosítottnak az oktatás feltételeit, (...) Egyáltalán nem látjuk biztosítottnak a tanulás és az oktatás szabadságát.
A megosztottság, az előre lejátszott igazgatóválasztások és a szatírába hajló történések a vidéki színházi világot sem kerülték el. Szőcs Artur színész-rendezőt például Eger város közgyűlése a Gárdonyi Géza Színház élére direktornak megválasztotta – ám valószínű, ő lesz a valaha legrövidebb ideig „regnáló” igazgató a hazai színházi életben.
A városi közgyűlés ugyanis saját határozatát kisvártatva törölte.
A Gárdonyi Géza Színház ugyanis vegyes – részben önkormányzati, részben állami – fenntartású, ám az állami fenntartó, az Emmi nem Szőcsöt támogatta, hanem Blaskó Balázs korábbi igazgatót. A minisztérium vezetése írásban közölte a teátrummal, hogy nemhogy nem adja meg a jövő évadra a pénzt, de még az előző évadra adottat is vissza kell fizetni, ha nem az általa támogatott jelölt nyer. Hiába volt tehát Szőcs pályázata jobb és elismertebb, hiába nyert hivatalosan is, a város nem reszkírozott meg egy működésképtelen színházat és egy anyagi veszteséget.
Ősszel Baranya megyében a POSZT sem maradt botránymentes: megvádolták a szervező céget és annak ügyvezetőjét,
a színész-rendező Szűcs Gábort több tízmillió forint közpénz eltüntetésével, saját zsebre dolgozással és a munkák kétszeri, egyszer állami, egyszer a saját cégében történő kiszámlázásával,
ő azonban védve magát azt állította az Indexnek, egyetlen fillért nem tettek el, sőt, ők juttatták taopénzhez a POSZT-ot üzemeltető állami céget.
Borítókép: Index Fotós: Trenka Attila