Ön is túl van a koronavíruson, és nem rejtette véka alá, hogy micsoda borzalmakon ment keresztül. Volt-ennek a megrendítő élménynek bármiféle hozadéka művészi szempontból?

Arra jutottam lábadozás közben, ha túlélem és még képes leszek énekelni, mindent, amim csak van, a zenei világnak szeretném adni, ameddig lehetséges. 79 évesen nagybetegen tisztán láttam, hogy már nincs olyan sok hátra az énekesi karrieremből, de mindent meg akarok tenni azért, hogy a minőségi zene a lehető legtöbb emberhez eljusson.

A nemrég befejeződött nemzetközi Virtuózok műsornak ön nemcsak zsűrielnöke volt, de részvényese, tulajdonosa is. Miért volt fontos önnek, hogy üzletileg is a produkció részese legyen?

Nagyon fontos, hogy fiatal zenei tehetségeket támogatnunk abban, hogy kibontakoztassák adottságaikat és a zenei élet részeseivé váljanak. Hiszek abban, hogy azoknak, akik olyan pozícióban vannak, hogy segíthetnek, ez kutya kötelességük. Épp ezzel a céllal hoztam létre az Operalia nevű versenyt is 27 évvel ezelőtt, és a többi, fiatal művészeknek szóló programot Washingtonban, Los Angelesben és Valenciában. Ezért vállaltam a Virtuózokat is.

Mi volt a produkció és a felkészülési időszak legszebb pillanata az ön számára? És melyek voltak a legnehezebbek?

Ilyenkor az érzelmek csak úgy cikáznak a zsűritagok lelkében, és biztos vagyok benne, hogy a nézőében is. Sok ilyen felejthetetlen pillanat volt, nehéz lenne egyet kiemelni. Ezek a briliáns ifjú muzsikusok nagyon tehetségesek, még felfogni is nehéz, hogyan tudnak ilyen gyönyörű hangokat előcsalogatni. Különösen azok esetében, akik rövid ideje játszanak a hangszerükön. Nemcsak nekik gratulálok, hanem a tanáraiknak és a szüleiknek is, akiknek nagy részük van a sikereikben. Mentorként és zsűrielnökként az volt a legnehezebb, ki jusson tovább és ki nyerje meg a versenyt. Számomra mindegyik ifjú tehetség győztes, függetlenül a végeredménytől.

Mit gondol, egy ilyen program, mint a Virtuózok, valódi esély egy hazai vagy akár nemzetközi karrier beindulásához, vagy az esetek többségében ez csak egyetlen pillanat a csillogásból?

Mi a kezdőlökést adjuk meg, de az már a fiatalokon múlik, hogyan tudják fejleszteni a tehetségüket és tovább finomítani a zenei megközelítést. Ha valaki azt gondolja, hogy ó, hát én szerepeltem a Virtuózokban, szóval innentől már biztos szép karrier vár rám, téved. Ez csak a kezdet. Az igazi munka most kezdődik. 

A klasszikus zene közönsége sajnos egyre inkább elöregszik Európa-szerte. Hogyan tudnak a zenészek harcolni ez ellen?

A legfontosabb, hogy a zenei nevelés, a zenetanulás minden országban az iskolai tananyag része legyen. A gyerekeknek tudományt és matematikát tanítunk, ami lényeges persze, ahogy a történelem tanítása is, de ha nem tanítunk nekik művészeteket, ami az emberi élet és társadalom esszenciális része, hogyan tudnák befogadni az értékes irodalmat, képzőművészetet vagy zenét? 

Bár a Virtuózok V4+ fiatal zenészei bizonyítják, hogy Közép-Európában, és különösen Magyarországon, a zenei képzés magas színvonalú, ezért sem meglepő, hogy magát a műsort a magyar Peller Mariann hozta létre, és mostanra óriási nemzetközi sikere van.

Ön hogyan harcol a koncertközönség elöregedése ellen?

Előadóművészként csak remélhetem, hogy bevonzom a közönséget, legyen az fiatal vagy idős, azzal, hogy a tudásom legjavát adom. De ha a fiatalok nem érdeklődnek vagy nincsenek meg a megfelelő ismereteik, hogyan várhatjuk, hogy el is jönnek? Én szerencsés voltam, mert zenészcsaládban nőttem fel, a zene mindig az életem része volt, de a legtöbb embernek meg kell mutatni azt az utat, ami ebbe a világba vezet.

80 évesen pályafutása melyik periódusát tekinti a csúcsának?

Nem akarom a kérdést elhárítani, de higgye el, nehéz lenne egyetlen időszakot megneveznem egy olyan pályából, ami majd fél évszázada tart, de azt elmondhatom, hogy bármikor kezdtem egy új színházban vagy énekeltem először új szerepet egy operában, azok az időszakok mindig emlékezetesek maradtak.