2021. március 4-én elhunyt Fabó Kinga költő, nyelvész, esszéista. Halálának hírét a Litera tette közzé. Az 1953. november 1-jén Mezőtúron született költőnő magyar–angol tanárnak tanult, diplomázását követően, 1978-től két évig az ELTE bölcsészkarán is dolgozott. Majd a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének általános nyelvészeti osztályának munkatársa lett.

Verseit az 1980-as években kezdte kötetbe rendezni, több esszékötete is megjelent. Hat éve indonéz–angol nyelvű verseskötetet is kiadott, és 2015-ben ő kapta az amerikai Free Poets Collective International Poetry Contest első díját.

Magyarul legutóbb 2020-ban jelent meg verseskötete Bebáboz címmel.

Fabó Kinga verseiben gyakran találkozott a keresetlen egyszerűség a mélyről fakadó belső vággyal, beletörődött rácsodálkozással. Emiatt akadtak olyanok, akik elsőre hallva, olvasva rámondták, hogy mondataiban mintha sutaság, kiforratlan döccenés lakozna, miközben éppen ezek megjegyzések igazolják azt, hogy Fabók Kinga nem véletlenül akart bármit is közölni a világgal. Szavai mondatokká, versekké összeállva éppen arról az emberről szólnak, aki bennünk, lelkünk mélyén gubbaszt, pislog és vágyakozik. Vágyik arra, hogy szeressen. Arra, hogy pusztítson. Arra, hogy éljen.

Fabó Kinga hatvanhét évet élt.