Hogy bírják a Covid-zárlatot?

Tóth Tibor: Egyre nehezebben, várjuk a végét, hogy végre elkezdhessük, illetve folytassuk a munkát, az életet. Eddig dolgoztunk az új lemezen, ami sokat segített.

Anyagilag?

Ördög Tibor, Csipa: Szerencsére még bírjuk, mert híresek vagyunk arról, hogy két kézzel szorítjuk a pénzt. Na jó, nem erről vagyunk híresek, de annyira már nem szórjuk, mint tíz-tizenkét éve. Ezt az évet még kihúzzuk. Nekem a legkönnyebb a csapatban, nincs családom, akit el kéne tartanom, magamban meg elevickélek valahogy.

Egyre keményebb világot élünk, a járvány sem könnyíti meg a helyzetet. Ennek van köze ahhoz, hogy a Zártosztály is szigorúbb lett, mint amit a rajongók megszoktak?

Tóth Tibor: Huszonöt éve alakult a Hooligans. Amikor elkezdtük, volt már hasonló irány. Most megint hangszerközpontúbb lett a zenénk, de nem ugyanazt csináljuk, mint huszonöt éve. Benne van negyedszázad tapasztalata, meg az új idők. Kicsit mélyebb dolgokról éneklünk, és a hangszerelésen is változtattunk.

Csipa: Ez az anyag nem igazán popzene, bár sok dal van az új lemezen is, ami lehetne sláger, ha játszanák a rádiók. Majd meglátjuk, hogyan fogadják élőben.

Késmárki Zsolt: Az énekdallam most is fülbemászó, ahogy a régi dalainkban. Megjegyezhető refrének, vokálok vannak itt is.

Tóth Tibor: A koncerteken mindig is játszottunk keményebb számokat, működtek, mi is szeretjük ezeket, tehát soha nem állt távol tőlünk a keményebb vonal sem.

Csipa: Nem voltunk teljesen biztosak abban, hogyan fogadják a kemény vonalas számainkat, de az eddig nyilvánosságra hozott két dalt, az Evolúciót és a Kendőzetlen igazságot nagyon jól vették.

Az új számok hangzása főleg azokat lephette meg, akik csak a Királylányt hallották tőlünk a rádióban. Nyilván minden lemezen van egy-két húzószám, olyan, ami „rádióbarát”, tehát ezt ismerik a legtöbben. De koncerteken sose voltunk lágyak.

Tóth Tibor: A Zártosztályt már most több ezren rendelték elő, tehát a megjelenése előtt aranylemez lett. CD-formátumban ráadásul, ami jócskán elavult. De megjelentettük ezúttal pendrive-on is épp ezért.

Legutóbb Endi, aki most családi okokból nem jöhetett az interjúra, azt mondta: rájött a zenekar, hogy a magyar közönség szövegcentrikus, a számok verbális üzenete is fontos.

Csipa:

Szerintem kimerítettük a szerelmi témát meg a boldog párkapcsolatot szövegileg.

Most nem akartunk ezzel foglalkozni, ehhez a zenéhez nem is illett volna. Erre kértük a szövegírókat is, pályatársunkat, Molnár Mátét a Road együttesből vagy Dandó Zoltánt, illetve akikkel már tizensok éve dolgozunk együtt: Major Esztert, Orbán Tomit. Szepesi Mátyás is kapott egy dalt, ő tavalyelőtt az év szövegírója volt.

Feltűnik Curtis is.

Csipa: Tibi spanja.

Tóth Tibor: Szerettem volna az egyik számba rapbetétet, és rá gondoltam. Megírta a szövegrészét, ami nagyon jól passzolt a zenéhez.

A zenei stílus hogy alakult át?

Tibor: Elindultunk egy hangzásból, egy szokatlanul hangolt gitárból. Aztán szinte mindennap írtam egy számot.

Csipa: Évek óta ilyen zenék szólnak a turnébuszban. Amit szívvel csinálunk, az bejön a közönségnek is, meglátjuk, ezt hogyan fogadják.

Zsolt:

Most nem kell rádióslágert írni, csinálni, mert az országos adók azokat se játsszák. Nincs kinek megfelelni magunkon kívül.

Tibor: Van már annyi slágerünk, amennyi csak kell, szabadon kísérletezhetünk.

Zsolt: A keményebb rock mindig idegen marad a rádióban, mivel főleg autóvezetés vagy főzőcskézés közben rádióznak az emberek. Olyankor meg más esik jól. Ezen a lemezen olyan számok vannak, amikkel sokakat fogunk – jó értelemben – zavarni.

A zenekar és a szerencsi gyökerek... Újratervezem... Tehát szerencsi srácok, két kölyök, Tibi és Endi kitalálja, hogy zenélni fognak, és ez valóra válik. Minden bejött, vagy van még a kamaszálmokból, ami várat magára?

Tibor: Endi és én általános iskolás korunkban csináltunk egy zenekart a Beatles Hard days night című dalának hatására. Olyanok akartunk lenni, mint ők. Endi volt a profi, mert le tudta ütni a casino-twistet, tehát ő lett a dobos. Unokatesó basszusgitározott, mindig más énekelt, mígnem tizenhat éves korunkban meg nem jött Csipa a zenekarba. Mindig bajban voltunk az énekesekkel, nehéz jót szerezni, meghallottuk egy koncerten, és átrángattuk. Ez lett a Ramses. Utána jött a Dance, amivel már a Scorpions előzenekaraként játszottunk, majd 1996-tól a Hooligans.

Ebben hittünk, erre tettük fel az életünket, csak ehhez értettünk. Elindultunk mindenféle tehetségkutatókon, végignyertük az összeset, jártuk az országot. Apám akkoriban még meg volt győződve, hogy a gitározás, zenekarosdi olyan, mint a gombfoci, ilyen szakma nincsen. Soha nem volt zenész a családban, honnan lenne tehetségem? Nem tudom, de megmaradt a zene, és maradni is fog.

Csipa: Én mindig a maximumot akartam, elismert, híres zenekarban játszani, akár külföldön is. Utóbbit a nyelv erősen akadályozta, a többi nem sikerült rosszul. Jó ideje benne vagyunk a húsz legismertebb magyar zenekarban, ezt megtartani a nehéz. De azon vagyunk, hogy mutassunk újat, kiírjuk magunkból, ami bennünk van.

Amikor tizenévesen arról álmodik valaki, hogy rockzenész lesz, nyilván tervben van, hogy baromi jó zenéket játszik őrjöngő rajongók előtt, de az elképzelt jövőképben valószínleg a rock and roll életforma egyéb előnyei is szerepeltek, mint csajok, bulik stb.

Tibor: Ezek is mind megvoltak.

Csipa: A rock and rollt egy idő után nem lehet túlzásba vinni. A közönség nem a „részegshow-ra” kíváncsi, szeretik hallani a zenét is. Jó arányban kell lennie a lazaságnak és a profizmusnak.

Ha valaki túlságosan elhiszi, hogy jól áll neki, amikor a színpadon hagyja el magát, azt a közönség fogja elhagyni. De volt minden, ami kellett.

Zsolt: Már védett korba lépett a banda, ezen túl vannak a srácok.

Csipa: Volt, amikor csak a koncertekre szedtük össze magunkat, most jött el a Zártosztály ideje.

Hogy hat a rock and roll a családra?

Zsolt: Mindkettőt szerettem volna egymás mellett tudni. Nem árultam zsákbamacskát, aki a feleségem lett, jól tudta, hogy ez mivel jár. Amikor az embernek gyereke születik, visszavesz az iramból. De arra vigyázunk, hogy ne legyünk a józanság áldozatai. Mértékkel, de kell a buli, viszont első helyre futott be a család és a munka.

Csipa: Szerencsére az ember szervezete pontosan jelzi, hogy meddig és mennyit, Keith Richards is milyen óvatos így nyolcvan felé.

A női rajongókkal kapcsolatban is vannak jelzések?

Csipa: Az már kiderült, hogy ezt a lemezt a pasik is szeretik, meg a nők is. Erről vannak publikus adataink.

Mivel indít a Hooligans, amikor szabadon engedik a világot?

Csipa: Idén lett 25 éves a banda, amit egy nagy bulival szeretnénk megünnepelni, meglátjuk, hogy alakul a vírus. Az Aréna-koncertet, ami februárban lett volna, nem tudjuk idén pótolni, mert a sok csúszás miatt nincs szabad időpont 2023-ig. Lemezbemutató koncertet is tervezünk, erre van két nyári helyszínünk és dátumunk. Az egyik a júliusra tervezett Barba Negra-buli, a másik augusztusban lesz egy ikonikus budapesti helyszínen, de ezt még nem lőnénk el.