Talán nem mindenki tudja, hogy a XX. század egyik legnagyobb demokrata gondolkodója is részt vett gyerekként abban a példaértékű eseménysorozatban, amit azóta a történelem nemzetközi gyermekvonat-akciónak hív.
Bibó István nyolcévesen, az első gyermekvonattal került ki a hollandiai Voorburgbe a Smit családhoz. Húga, Bibó Irén is részese volt az akciónak, de ő egy másik városba, Venloba került, mert István református volt, Irén meg katolikus. Az ötgyerekes Smit család azonban hamar áthozta magához a kislányt, a gyerekek pedig intenzív levélváltásban álltak édesanyjukkal, Graul Irénnel, ami a kapcsolattartáson és az információáramláson túl arra is jó volt, hogy a holland iskolába járó gyerekek ne felejtsenek el magyarul. A család Petőfi verseit és Arany Toldiját küldte nekik levelekbe másolva.
Smiték és Bibóék között barátság szövődött, később az anya, Graul Irén egy súlyos betegség után néhány hónapig a Smit családnál lábadozott gyerekei nélkül. A kapcsolat később is élt, Bibó István fiatal felnőttként éveken keresztül levelezésben állt Smitékkel és bizonyára gondolkodására, nyitottságára is hatott, hogy ilyen fiatalon egy másik kultúrát ismerhetett meg.
De nemcsak a Bibó család gyermekkori történetével ismerkedhetünk meg
a Budapesti Történeti Múzeum sajnos nem túl jó, mert túl általános című (Úti cél: A remény) kiállításán, hanem más nehéz vagy tragikus sorsú családokéival is tárgyakon, ruhákon, fényképeken, dokumentumokon, leveleken keresztül, melyek mind-mind a nemzetközi összefogásra épülő nemes akcióra emlékeztetnek.
A húszas években zajló segélyprogram során Hollandia, Belgium, Svájc, Svédország és Anglia fogadott be magyar gyermekeket, melynek során
több mint hatvanezer gyerek tudott néhány hónapos, olykor évekig elhúzódó külföldi tartózkodást követően feltáplálva hazatérni.
Az első világháborús vereség, majd az azt követő forradalmak ugyanis súlyos politikai, gazdasági és társadalmi válságba sodorták az országot, állandósult az élelmiszer- és nyersanyaghiány, az ellátási gondok folyamatossá váltak. A társadalom elszegényedése 1919 végére vált a legsúlyosabbá, ehhez járult még a megszállt, majd a trianoni békét követően a Magyarországtól elszakított területekről érkező menekültek tömege.
A válságos időszak a gyermekek számára jelentette a legnagyobb megpróbáltatást. Ezt ismerték fel különböző magyar és külföldi szervezetek, magánszemélyek és egyházak. Az összefogás eredményeképp született meg az a több európai országot érintő segélyprogram, amely a mostani kiállítás fő témáját adja. A segélyakció során sok, olykor generációkon is átívelő kapcsolat jött létre a magyar és a külföldi befogadó családok között, a gyermekek egy része végleg kint maradt a befogadó országban, tovább erősítve ezzel az országok közötti kapcsolatot.
A résztvevő magyar gyermekek közül sokuknak egész életükre meghatározó élményt jelentett a kint töltött idő. Számos olyan művészről (Karády Katalin, F. Györffy Anna grafikusművész, Petrich Kató és Heller Andor festőművészek), a tudományos, egyházi és kulturális élet fontos szereplőiről (Bibó István, Regőczi István pap) tudunk, akiknek későbbi pályáját meghatározták a befogadó országban szerzett élmények. A BTM kiállítása az élmények dokumentumokon keresztül történő rekonstruálásán túl azt próbálja feldolgozni, az átélt időszak mit jelentett az adott családoknak, mit jelentett akkor a magyar társadalomnak és mit képviselt, képviselhetett később az életút során az egyén életében.
A kiállítás támogatói a KU Leuven, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Holland Külügyminisztérium, a Flamand régió, Svájci Nagykövetség Magyarországon.
Megtekinthető: 2022. március 27-ig.
Kurátorok:
Dr. Perényi Roland történész, a Budapesti Történeti Múzeum - Kiscelli Múzeumigazgatója;
Dr. Réthelyi Orsolya történész, irodalomtörténész, az Eötvös LorándTudományegyetem (ELTE) Néderlandisztika Tanszékének vezetője
(Borítókép: Hatvenezer gyerek vett részt a nemzetközi gyermekvonat-akcióban. Fotó: Budapesti Történeti Múzeum)