A fiatal japán zenei tehetségek közül nem egy tanul a tehetséggondozás világszinten is meghatározó műhelyének számító magyarországi Liszt Ferenc Zeneakadémián. Ám Japánból nem csak zenét tanulni járnak hozzánk, van olyan híres japán karmester, aki a Szolnoki Szimfonikus Zenekart vezényli, emellett pedig Szolnok város fő-zeneigazgatója is.
A japán művészek körében nagyon népszerű a Zeneakadémia, az első növendékek körülbelül 50 évvel ezelőtt érkeztek Magyarországra, hogy itt tanuljanak. Liszt, Bartók és Kodály mindig is húzónevek voltak a zenei életben, hiszen világszerte ismert és elismert művészekről van szó. Kodály munkássága felbecsülhetetlen érték, hungarikumnak számít módszere. Büszke lehet az magára, aki személyesen is ismerte őt. Szapporóban él egy japán professzor, aki még Kodállyal dolgozott együtt. Nem véletlen, hogy ebben a japán nagyvárosban rendezik meg minden évben a Liszt Szemináriumot és Fesztivált.
A magyar művészek között is akad olyan, akinek célja nem más, mint méltó módon reprezentálni a Zeneakadémia értékeit, megmutatni a nagyvilágnak mindazt a tudást, ami itt felgyülemlett. Ezek közé tartozik Farkas Gábor zongoraművész, a Zeneakadémia Billentyűs és Akkordikus Hangszerek Tanszékének vezetője. Ő maga négy évig élt Tokióban, ahol első európai vendégprofesszorként a mai napig is tanít a Tokyo College of Music-ban. Amellett, hogy sikeres szólista, fontos számára a tudás átadása, a tanítás.
Farkas Gábor Liszt Ferenc-díjas zongoraművész missziójának tekinti, hogy a Magyarországot és Japánt közelebb hozza egymáshoz. Szívesen foglalkozik japán növendékekkel (jelenleg Mizuno Kaiszeit a Budapesti Zeneakadémián, Kaja Sótát pedig a Tokyo College of Musicban mentorálja), akik már most, fiatal koruk ellenére kiemelkedő eredményeket érnek el. Kaja Sóta például olyan rangos zongoraversenyeken, mint a Liszt nevével fémjelzett weimari megmérettetés, második díjat nyert, a zsűri első díjat nem adott ki. Ez a verseny Farkas Gábor számára is meghatározó, hiszen 2009-ben ő nyerte meg a közönségdíjjal és a legjobb Haydn-szonáta előadásáért járó díjjal együtt,
idén pedig meghívták zsűritagnak.
A Zeneakadémia tanára szerint a jó bornak nem kell cégér, az intézmény messze földön híres és az egyetlen a világon, amit Liszt maga alapított. A híres magyar zeneszerző, zongoraművész, karmester és zenetanár a világ vezető zongoristáit nevelte ki. A Japánban vendégprofesszorként is tevékenykedő zongoraművész elárulta, hogy a távol-keleti országban elképesztő méreteket ölt a zongorista generáció, virágzik a zongoraiskola. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az országos zongoraversenyeken csak a 15-25 évesek körében évente körülbelül 40 ezer növendék indul.
Idén összesen 21 japán diák tanul a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, köszönhetően annak, hogy a Zeneakadémia Japánban is időről időre bizonyítja, képzései világszínvonalúak. Emellett az is lényeges, hogy évtizedekre visszanyúló kiváló kapcsolatokat ápolnak ottani egyetemekkel és zenei intézményekkel. Kétségtelen, hogy a Farkas Gáborhoz hasonló elismert művészek szintén hozzájárulnak az Akadémia jó híréhez. Japánban ugyanis megkapni az év koncertjének járó Aoyama Zenei Díjat óriási dolog, ráadásul úgy, hogy magyar származású zongoraművész ezt eddig még nem nyerte el.
Kicsi a világ, mondhatjuk, hiszen Farkas Gábor japán karrierjéhez sokban hozzájárult a Szolnoki Szimfonikus Zenekar, melynek vezető karmestere Izaki Maszahiro. Ő egy olyan tehetséges művész, aki 1995-ben hazánkba érkezett azzal a céllal, hogy zenei pályáját itt teljesítse ki. Ez sikerült is neki, hiszen már számtalan díjjal jutalmazták Magyarországon, tavaly például a Japán Külügyminisztérium rangos elismerésével. Ez a díj azoknak jár, akik nagymértékben erősítik Japán, valamint a különböző országok közötti baráti kapcsolatokat. Ő a japán-magyar kapcsolatok ápolásáért és elmélyítéséért érdemelte ki.
Izaki Maszahiro 26 évvel ezelőtt azért látogatott Magyarországra, hogy részt vegyen az MTV által meghirdetett VIII. Nemzetközi Karmesterversenyen, amit sikerült is megnyernie. A verseny után először a Szombathelyi Zenekar művészeti vezetője lett, majd 2007-ben kinevezték a Szolnoki Szimfonikusok vezető karmesterének és a város főzeneigazgatójának. Nagyon szeret hazánkban dolgozni, és bár a zenében tehetsége nem ismer akadályokat, a magyar nyelv tanulásával alaposan meggyűlik a baja. Úgy érzi, hogy a magyar nyelvtudása még mindig nem elég a mélyebb kommunikációhoz,
de törekszik arra, hogy a hiányosságaiból minél gyorsabban lefaragjon.
A pandémia kirobbanása óta a zenekari fellépések sorra elmaradtak, pedig őt a próbák és koncertek éltetik. Művészként intenzíven veti magát a munkába, és akkor a legboldogabb, amikor a különböző érzelmek egyesülnek, harmóniába rendeződnek és megszületik egy csodálatos zenei előadás. Karmesterént a legfontosabb feladatának a kórus és a zenészek érzelmeiből fakadó hangokat a lehető legegységesebbé és legharmonikusabbá tenni. Ő az, aki vezényel, megfogja a zenemű lényegét és a közönség elé tárja.
A koto, a japán citera császárfából készült húros hangszer, melynek hossza elérheti akár a két métert is. A hangszer több ezer éves múltra tekint vissza, megszólaltatni nem egyszerű feladat. Bakos Tündének mégis sikerült, aki egészen Japánig utazott azért, hogy Morimoto Kjoko előadóművésztől megtanuljon rajta játszani. Az alapok elsajátításához elegendő fél év, azonban a művészi szint rendszeres gyakorlást igényel. Tünde korábban hegedült és gitározott, de a koto világa annyira megfogta, hogy végül emellett a japán tradicionális hangszer mellett döntött.
Elárulta, hogy Magyarországon a hangszeren rajta kívül csupán néhány ember tud játszani, akik közül többeket ő tanított. Hivatalosan nincs hazánkban koto oktatás, így ha valakit ez a zenei világ érdekel, a Japánt megjárt művészt kell keresnie. Az ő tanárnője gyakran szerepelt hangversenyeken és egy luxus szálloda kávézójában játszott élőben a hangszeren, de sokszor teaházakban és éttermekben, sőt a hagyományos japán árukat kínáló üzletekben is hallható koto zene.
A legnehezebb feladat a hangszer hangolása, melyet szinte minden egyes dal előtt el kell végezni. A 13 vagy 17 húr alatti lábak tologatásával beállítható a kívánt hangzás. Megszólaltatni a hangszert az első három ujjra húzható pengetőkkel lehet. A japán citera hangja a magyarénál lágyabb, inkább a hárfáéra emlékeztet.
(Borítókép: Izaki Maszahiro karmester vezényli a Szolnoki Szimfónikus Zenekart 2013. augusztus 24-én. Fotó: Mészáros János / MTI)