„A kétségbeesés az, amivel nem tud mit kezdeni az ember” – mondja Pál István „Szalonna”, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője, aki a múlt héten még a beregszászi zsinagógában zenélt, amelyet közösen újít fel az ukrán és a magyar kormány, és akkor még békesség volt.
A kárpátaljai születésű népzenész, akinek az édesapja a kijevi operaház karnagyaként dolgozott, ő pedig a tiszapéterfalvi zeneiskolában tanulta meg a hegedülés alapjait, igyekszik segíteni az otthon maradottaknak, de az ország is úgy megmozdult, hogy példaértékű: gyűjtés indult, sokan jelezték, hogy befogadnának családokat. Szalonnánál is jelentkeztek olyanok, akik Kárpátaljáról kértek segítséget, és olyanok is, akik Magyarországon jelezték, hogy segítenének elszállásolni menekülteket. Őket igyekezett összekötni, illetve segélyszervezeten keresztül működőképes formába terelni a jó szándékú felajánlásokat. A hétvégén ő is leutazott a határhoz segíteni.
„Árgus szemekkel figyeljük, mi történik”
– mondja Pál István, de nagyon nehéz eligazodni: kell-e menni a háborúba, vagy nem, miközben a behívót nagyjából mindenki megkapta, a férfiak már át sem tudnak jönni a határon. Volt, aki már korában átjött, illetve sokan külföldön dolgoznak – ők kivárnak, hiszen mindenki abban bízik, hogy ez előbb-utóbb megoldódik. „Nem hittük, hogy ebből háború lesz, hogy van ilyen forgatókönyv. Azt gondoltuk, az oroszok megállapodnak a keleti megyékkel, és aztán tárgyalóasztalhoz ülnek. Nem ez történt” – mondja Szalonna, aki izgul az otthon maradottakért, a családtagjaiért, hiszen emberéletek forognak kockán.
Korábban beszélt az Indexnek a kialakult helyzetről Vidnyánszky Attila, Trill Zsolt és Szűcs Nelli, illetve Józan László is: a kárpátaljai születésű művészek fontosnak tartották, hogy ebben a nehéz szituációban kiálljanak és szót emeljenek a békés megoldás mellett.
(Borítókép: Pál István „Szalonna”. Fotó: Bíró István / MTI)