Bodrogkisfaludra nem lehet betévedni, oda céllal megyünk. Adakozó emberek lakják, a látogatónak odaadják a falujukat az elnevezéssel együtt, tessék, egy kicsit ez már a tiéd is. Mosolygunk, megköszönjük, és kezdjük érteni, miért itt rendezik immár másodszor a BOLDOGkisfalud Fesztet június utolsó hétvégéjén.
Nem mindig volt könnyű kisfaludinak lenni. A települést már a 13. század elején említették, de valahogy mindig a szomszédos Bodrogkeresztúr árnyékában éltek. Ahogy a falu helytörténésze mondta egyszer, Kisfalud a „szegény ember Bodrogkeresztúrja”, leginkább a keresztúri gazdag családok alkalmazottjai, napszámosai költöztek ide.
A török pusztítás után 1567-ben kezdték újra benépesíteni a települést, majd a Rákóczi szabadságharc idején ismét elnéptelenedik. A Rákosi érában kényszerházasságot kötöttek Szegivel, nevükből csak a folyó maradt. Bodrogszegitől 1991-ben különváltak, majd egy ideig szép csendben éldegéltek, tudomásul véve, ugyan az ő településük talpát nyaldossa a Bodrog és vannak nekik is derekas szőlőterületeik, a tokaji borvidék nem az ő nevüktől hangos, a nagyobb nevet kivívó borászatok Tállyától Mádon át egészen Tokajig valahogy elkerülték Kisfaludot.
Mára már ez sem igaz. A borászok is elkezdték felfedezni a települést. Bodó Judit a Felvidékről beköltözve annyira beleszerelmesedett a faluba, hogy egyszer azt találta mondani, „én Boldogkisfaludon élek”. Mindez még azelőtt történt, hogy 2021-ben elnyerte a Borászok borásza címet. Azóta Bodó Judit már átköltözött Keresztúrba, de a szállóigét otthagyta a helyieknek.
A BOLDOGkisfalud Feszt ötlete Juga Péter fejében fogant, aki a szüleivel együtt több mint egy évtizede családi vállalkozásban üzemelteti a Kisfalucska Udvarházat.
Nekem egy fesztivál nem különleges alkalom, amire felöltöztetem a lelkemet és előre készülök, hanem az életem természetes, nélkülözhetetlen közege
– mondja Péter. Belenőtt a bulizásba, a szülei nyaranta már kétéves korától vitték magukkal fesztiválozni, egy gyerek pedig nem kérdezi az okokat, sodródik, a jókedv és a felszabadultság átragad, beeszi magát a sejtekbe és időnként kéri a magáét.
A névválasztás látszólag egy pillanat műve volt.
Ezzel kínlódtuk a legtöbbet. Azt tudtuk, egy olyan fesztivált akarunk, ahol együtt van a bor, a gasztronómia, a zene, de mi az a plusz, amivel el tudjuk különíteni a többi rendezvénytől? Amikor már teljesen kiürült az agyunk és kezdtünk volna átsodródni a kétségbeesésbe, akkor jutott eszembe Judit mondata. Kimondtam és eldőlt. Jó, még kértük Judit hozzájárulását is, aki hozta a maga jófejségét és lazaságát, és nem gördített elénk semmilyen akadályt.
Tavaly nyáron le is zárták a Petőfi utcát a Hunyadi és a Bem utca között, hogy kipróbálják, hogy működik az elmélet a gyakorlatban.
Péter nem mondja, mi pedig csak magunkban tesszük hozzá, olyan fesztiválhelyszín esett az ölükbe, amiért mások sírva könyörögnének.
Bodrogkisfalud két nagy utca féltő ölelésében bújik meg. A 37-es főútról letérve a Kisfaludi út vezet be egészen az 1848/49-es emlékműig, ami arra emlékeztet, Klapka György 1849 januárjában napokig tartó adok-kapok csatasorozatban megakadályozta, hogy a Franz Schlick által vezetett osztrák seregek átkeljenek a Tiszán.
Itt átveszi a stafétát a Kossuth utca, amely egészen átkanyarog Bodrogkeresztúrig, egészen a szomszéd falu túlvégéig. Az emlékműtől az a furcsaság esik meg minden arra járóval, aki Tokaj felé veszi az irányt, hogy egy darabig ha a Kossuth utcán balra néz, akkor Kisfaludot szemléli, ha jobbra fordul, Keresztúrt vizslatja.
Emiatt néha nem annyira kacagnak a Dereszla pincészetben, mert a feldolgozójuk Bodrogkisfaludon van, az utca túlfelén pár méterre lévő pincészetük meg már Keresztúrban, ezért minden innen oda vándorló tételt másként kell adminisztrálni.
Nem ez az egyetlen furcsaság itt a kialudt vulkánok lábánál, aki a vonatról leszáll, azt hihetné a tábla alapján, Bodrogkeresztúrban van, pedig Kisfalud porát koptatja egészen a vasúti átjáróig.
Ami előtt eltér egy másik hosszú utca, ami a 37-essel párhuzamosan érinti a falu szélét. Az Ady-telep a kezdőpontja az egészen Kassáig tartó kerékpárútnak. Sokat nem bíbelődtek az építéssel, a korábban felújított útra kitáblázták, ez már kerékpárút is. Szépen rendbe hozták a korábban igencsak hepehupás útszakaszt. Erről azok tudnak igazán sarkos véleményt formálni, akik továbbhaladva Vámosújfalu határától igyekeznek Sárospatak felé. Az igyekezet ott már erős túlzás, mert az még ugyanolyan ramaty állapotban van, mint korábban a Kisfaludtól Újfaluig vezető rész. Az egyszeri baloldali képviselő, Szabó György idejében újították fel a nagyjából 13 kilométeres szakaszt, hogy ne feltétlenül kelljen mindenkinek a 37-esen járnia, ha szeretne sima úton közlekedni. A körzete Vámosújfalu határában véget ért, ezért a munkagépek sem mentek tovább egy centit se, ezért onnantól Bodrogolaszi határáig igen kalandos az autózás.
Visszatérve Kisfaludra, a Kossuth út és az Ady telep szépen elvezeti a forgalmat a település két határában, a kettő között pedig teret kap a nyugalom. Minél beljebb haladunk, annál nagyobb a csend, a Petőfi utca pedig annyira bent van, hogy ott már szinte tapintani lehet.
Neki is dőlnénk pár pillanatra, mielőtt vendéglátónkat tovább faggatnánk, de Joli szolgálatba helyezi magát. Talán valaki elballaghatott az utcán, mert a hivatalosan Yolanda néven nyilvántartott – de a Joli, Jolika, Jolán, Jancsi (ez utóbbit Mari néni adta, aki azt hitte, fiúkutyáról van szó) névre egyaránt figyelő – négylábú éktelen csaholásba kezd. Négy és fél kilónyi önérzet tombol, a jack russell-, tacskó- és még ki tudja miféle ősök genetikai kódja működteti a védelmi gépezetet. Egy évvel korábban még az ózdi „gettó” utcáit járta, onnan küzdötte fel magát. Sikersztori az övé is, de amikor végre elhallgat picit, visszatérünk a faludi boldogsághoz.
Tavaly bátorságunk volt, meg némi pályázati pénzünk. Idén már tapasztalatunk van és valamivel kevesebb támogatásunk
– mondja Juga Péter, aki annyit azért elárul, nagyjából tízmillió forintból ki tudják hozni a fesztivált.
A Petőfi utcán három fő helyszín – a Kisfalucska Udvarház mellett a Bodrog Borműhely és a Seven Hills Distillery – várja majd a látogatókat. A lábukat kímélni vágyóknak sem kell aggódniuk, a fesztiválutca összesen 150 méteren belül kínálja a látni-, hallani- és ízlelnivalókat június 24. és 26. között.
Bor, zene és boldogság – ez a három hívószava az idei fesztiválnak. A minőségi gasztronómiát helyi vállalkozások biztosítják, összesen tíz borászat termékeit lehet majd megkóstolni. Egymást érik majd a borkóstolók és a lepárlótúrák, már azok számára, akik még időben tudnak regisztrálni.
A péntek délután a felvezető programoké, akkor lép színpadra a Hungarocell és a Rat Rod. Az utóbbiban dobol Juga Péter, aki ekkor még ráér zenélni, szombaton azonban azon küzd majd, hogy a gépszíj lehetőleg ne darálja be.
A szombatra koncentrálódik az igazi hamisítatlan fesztivál. Nem lesz könnyű megugrani a tavalyi szintet. Akkor az Anna and the Barbies előtt lépett a nagyszínpadra a Kisfalucska udvarán a Les Gars Dans L’Coin. A francia srácok annyira drukkoltak (vagy annyira lazák voltak már akkor is), hogy a lépcső előtt még körbejárattak egy flaskát és addig kortyolgattak, amíg szárazra nem nyalták az üveget, majd a következő több mint egy órában szétszedték a közönséget, még az is táncolt, aki civilben hevesen ellenáll minden felesleges testmozgásnak.
Apró kulisszatitokként Péter elárulja, a zenei program összeállítását nem engedi ki a kezéből. A párizsi csapat úgy került a képbe, hogy Juga Péter évekkel nagyon jó viszonyt ápolt egy ifjú hölggyel. Később ez barátsággá szelídült, a hölgy pedig férjhez ment egy bohém párizsi fiatalemberhez, aki történetesen a Les Gars Dans L’Coin zenésze. Péter meghallgatta a zenéjüket és feltette a kérdést, léptek-e már fel Magyarországon. Non – jött a válasz. Adta magát a következő kérdés: zenélnének-e Bodrogkisfaludon. Oui – vágták rá a francia srácok, mi meg ennek tavaly júniusban nézőként nagyon örültünk.
Idén a külföldi sztárfellépő a The Doors Alive lesz szombat este, a magyar első vonalat a Kiscsillag képviseli.
A Kiscsillag világába a mi fesztiválunk tökéletesen beleillik. Ezt ők mondták, amikor megkerestem őket, ezért is bólintottak rá hamar a felkérésre
– mondja Péter.
A The Doors Alive „behúzása” pedig hasonló sztori a francia vonalhoz. Juga Péter gyakran forog zenészek között, így hozta össze a sors Varga Norberttel, a The Doors Alive billentyűsével, mert nehéz elképzelni jó külföldi együttest magyar zenész nélkül. Péterrel mindkettőnknek erősek a miskolci gyökerei, poénból megjegyeztük, nagyon nem lenne meglepő, ha Norbert miskolci lenne (azóta megnéztem, ott született, zárójel bezárva).
A banda jelenleg a világ első számú Doors tribute zenekara, kicsit talán még több is annál. Ezért adódott a kérdés, a büdzsé megengedi-e az ilyen merítést. A válasz egyértelmű nem. Viszont a zenészek néha nagyon könnyelmű emberek, megnézték, éppen a környékbeli országokban fognak akkortájt muzsikálni, Magyarországon még úgysem léptek fel, ezért megállnak egy kicsit Miskolcon és Bodrogkisfaludon, hogy megmutassák, hogy varázsolta el a rockzenét annak idején Jim Morrison.
Mindig azt vallottam, a lokális fesztiváloknak csak jót tesz, ha helyi zenekarok is megmutathatják magukat, ezért kerültek bele a programkínálatba környékbeli produkciók. Egyrészt vannak olyan tehetségek pár kilométeres körzetben, akiket érdemes megmutatni, másrészt ez nekik hatalmas lehetőség, harmadrészt hozzák magukkal a közönségüket
– magyarázza Péter.
Hogy pontosan mennyit, azt még nehéz megjósolni, Tavaly összesen 1148 karszalagot adtak el. Idén is legalább ennyire számítanak, ha nem többre. Annak ellenére, hogy az előző évben összesen két és fél hónap alatt kellett nulláról felépíteni a fesztivált, százas nagyságrendben érkeztek vendégek a fővárosból és Pest megyéből. Ennyi embernek pedig szállás is kell.
Ebből viszont viszonylag kevés van, ezért idén sátorhelyeket is kijelölnek, méghozzá a település ikonikus pontján. A falu központjában lévő Öreg tölgy alatt és környékén összesen hatvan sátorhelyet alakítanak ki. Idén bővítik a parkolóhelyek számát is.