Stephanie Scott Ami maradt belőlem című vadonatúj regénye, a Japánban játszódó, bűnügyi szállal átszőtt szerelmi történet valós eseményeken alapul. A szingapúri-brit írónő első regénye az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg.
A szerelem nevében ölni vagy meghalni kedvelt témája a világirodalom kultikus regényeinek, Stephanie Scott pedig szintén ehhez a gondolathoz nyúlt első könyve megírásakor. A mű eredeti címe What’s Left of Me Is Yours, ami magyarul annyit tesz: „Ami maradt belőlem, a tiéd”. A fordításban lemaradt az angol cím vége, ezt pedig azért fontos megemlíteni, mert az eredeti elnevezés sokkal többet elárul a történetről, mint azt gondolnánk. Persze úgy is gondolkodhatunk, hogy magyarul kevésbé spoileres a cím, de a könyv előhangja azonnal a lényegre tér, és kiderül, hogy ki örökölte mindazt, ami megmaradt.
A történet három generáció – nagyapa, lánya és unokája – harmonikusnak tűnő, ugyanakkor időnként ellentétekbe ütköző kapcsolata körül forog, bár a cselekményszálakat két férfi, nevezetesen a nő férje és későbbi szeretője mozgatja. A férfiak közötti egyezmény nem várt végkifejletben csúcsosodik ki, a paktum pedig az összes szereplő életét gyökerestül felforgatja.
Közhelynek tűnhet, mégsem az: a fiktív történet karakterei, párbeszédei és mozzanatai annyira életszerűek, hogy azonnal felháborodást – vagy éppen empátiát – ébresztenek az olvasóban. Megszánjuk a szereplőket, ugyanakkor legszívesebben bekiabálnánk a lapok közé, hogy a meggondolatlan tetteiket nehogy elkövessék.
A regény több nézőpontból meséli el a történetet: a nagyapa, az unoka, valamint az anya és szeretője kálváriája külön fejezetekben jelenik meg. A könyv napjainkban, évtizedekkel az 1994-ben lejátszódott tragikus esemény után kezdődik, ám a bűntény felgöngyölítéséhez elengedhetetlen, hogy ne csak a karakterek között, de az időben is ugráljon a szerző. A sztori Tokióban és több japán kisvárosban játszódik, így az olvasó betekintést nyerhet nemcsak a városi, de a vidéki létformába, az onnan származó emberek személyes problémáiba is.
A tér- és időbeli ugrálás sok regényben zavaró lehet, az Ami maradt belőlem azonban nem esik ebbe a kategóriába. A sztori megértéséhez elengedhetetlen a karakterek és helyszínek közötti híd megépítése. A történetszálak logikusan és érthetően kapcsolódnak egymáshoz, az olvasó egy pillanatra sem veszik el a sorok között.
Mivel a történet mégiscsak egy gyilkosság részleteinek kiderítéséről – egy mai korban játszódó nyomozásról – szól, kicsit zavaró, hogy a bűntett indokára semmiféle értelmes magyarázatot nem kapunk, csupán célzások és félkész gondolatfoszlányok sejtetik az okokat.
Az elkövető karakter valódi pszichológiai feltérképezése sajnos elmarad, így az olvasóban hiányérzet támad – annak ellenére, hogy roppant izgalmas és olvasmányos könyv, szinte letehetetlen.
A szerző évekig kutatta a regény megírásához szükséges jogi alapokat és antropológiai ismereteket, így biztos, hogy hitelességi szempontból alaposan megírt regényt adott ki a kezei közül, ráadásul irodalmi értékeit tekintve élvezetes, szépen megírt formában tálalta.
(Borítókép: Gáll Anna / Index)