A fenti definícióból, amelyet saját maga fogalmazott meg, ezúttal a szenvedelmes olvasó részt aktualizáljuk a beszélgetésen László Ferenc legújabb könyve apropóján, amely Honi bestiárium címmel keresendő a könyvesboltokban.

A szerző először is elárulja, hogy a mitől bestiárium az a kötet, amelyben harminchárom portré és pályakép szerepel a 20. századi magyar irodalom méltán, vagy méltatlanul feledésbe fakuló szerzőiről.

László Ferenctől megtudjuk, hogy az általa összeállított literális „bogárgyűjtemény” szubjektív válogatás eredménye, amely címében is utal arra, amit a 20. században a magyar írókról gondolhattak.

Meglátása szerint a 20. század, és általában minden korszak összes írója említésre érdemes. Ugyanis az emberi vállalkozások egyik legnagyszerűbbike, ha valaki íróvá igyekszik válni, függetlenül attól, hogy ez mennyire sikerül.

Az általa válogatott szerzők egy, a szocialista erotikus irdalom szerény képességű úttörőjét kivéve mind professzionális prózaírók voltak. Jól reprezentálják azt a tézisét, hogy az a szerény szelet, amit általában ismerni vélünk a múlt század honi irodalmából, egy hatalmas, ízletes és rengeteg összetevőből létrejött torta része. A klasszikussá merevedett, kötelező szerzők emlékművére vésett írók mellett rengeteg szellemes, szórakoztató, fontos „kismester” műveit is érdemes el-, vagy újraolvasni.

A magyar irodalom múlt századi szerzői közül úgy háromszázra saccolja az említésre méltó szerzőket, közülük választott ki harminchármat, bátran szubjektív szempontok alapján.

Jókai Annát idézve:

vannak olyan szerzők, akik a haláluk pillanatáig érdekesek

– László Ferenc közéjük sorolja, részben legalábbis, magát Jókai Annát is.

Saját válogatása egyik fő szempontja a változatosság. A rövid tanulmányok között felbukkannak olyan írók, akikről már nem is tudjuk, hogy milyen nagy műveket alkottak, ide sorolja például Móra Ferencet, Heltai Jenőt, Határ Győzőt vagy Szobotka Tibort is. Bekerültek könnyű tollú, humoros szerzők is a válogatásba, mint Abody Béla, Galsai Pongrácz vagy Fehér Klára, akik önmagukban is érdekes figurák, a karakterükkel, életútjukkal váltak egyedivé.

Szó esik még a Ludas Matyi című lapról,

• negatív örökbecsről,

• erős szépírói vénával rendelkező kabarészerzőkről,

• arról, hogy miért jó vállalhatatlan dolgokat olvasni,

• miként következett a 20. század a 19. századból Gyulai Pál példája nyomán,

• a 20. századból pedig a 21., Esterházy Péter perszónáját tekintve.

Aki lemaradt volna arról, mit mesélt a múlt héten Bérczes László az idei Ördögkatlanról, itt pótolhatja.

(Borítókép: László Ferenc. Fotó: Kaszás Tamás / Index)