A Sziget harmadik napján sem volt hiány világsztárokból – ismét a Hajógyári-szigeten lépett fel a belga hiphop és elektronikus zene sztárja, Stromae, aki hét év kihagyás után néhány hónapja tért vissza a zenéléshez, a rajongók legnagyobb örömére pedig az új dalait is elhozta Budapestre.
Nincsen Sziget Stromae nélkül – mondhatnánk, hiszen Dua Lipához hasonlóan a belga sztár is énekelt már a fesztiválon. Stromae augusztus 12-én legújabb dalait is előadta, sőt az egyórás koncert nagyobb része a friss anyagból állt – szerencsére. Tagadhatatlan, hogy a legnagyobb slágereit – Alors On Dance, Formidable, Papaoutai – mindenki szereti és ismeri, de a Multitude című lemez számaival bebizonyította, a tehetség nem vész el, és hét hosszú év után sem felejtett el remek zenét csinálni.
Talán nincs olyan huszonéves (franciát tanult) magyar gyerek, aki a gimnáziumi franciaóra keretében legalább egyszer ne hallotta volna Stromae nevét, vagy ne az ő dalaival tanították volna neki a nyelv szépségeit. Én egy belvárosi gimnáziumban ismertem meg az előadót, franciatanárom, Andi néni mutatta meg nekünk a dalait, ezzel segítve a fejlődésünket, és persze fejlesztve a zenei ízlésünket. Nem sokkal később,
2015-ben szintén a tanárnőm panaszolta el a csoportnak, hogy vége, c’est fini: Stromae visszavonul.
Egy világ dőlt össze bennem, pláne, hogy 2014-ben több csoporttársam is látta őt a Szigeten, az akkori legjobb barátom az egész nyarat ezért az egy koncertért dolgozta végig egy borzalmasan fizető gyerektáborban. Az egész világot meglepetésként érte, amikor nemrég kiadta Santé című dalát, és visszatért a köztudatba.
A koncert szinte óramű pontossággal kezdődött, igaz, először még nem Stromae, csak az avatarja tűnt fel a kivetítőkön. A zenész virtuális karaktere egyébként a klipjeinek is szerves része, a zenész a figurával mutatja be saját életét, megpróbáltatásait, boldog pillanatait. A Nagyszínpadon is az avatar nyitotta meg a produkciót, mielőtt kisétált volna a színpadra a valódi Stromae, aki magyarul köszöntötte a házigazdákat.
Sok előadóra ráhúzzák, hogy úgy énekel, mint a lemezeken, de Stromae esetében ez az állítás valóban megállja a helyét. Szinte hihetetlen, hogy milyen játszi könnyedséggel játszik a hangjával, na meg a közönséggel. Az emberek imádják, amihez minden bizonnyal nemcsak a zenéje, de a babaarca, a védjegyévé vált két kontyos frizurája, a mimikái, és az avíttnak ható, mégis elegáns, a karakteréhez passzoló öltözéke is hozzájárul.
A színpadi megjelenését tanítani kéne.
Szívecskéket dobált, poénkodott, magyarul, angolul és franciául beszélt a közönséghez, hogy minél több emberhez eljusson az üzenete. Stromae nemcsak zenész, de valódi színész is: át akart öltözni, így a koncert közepén behívott a színpadra egy robotkutyát, aki egy türkizzöld dzsekivel a hátán jelent meg. A robot ezután twerkelni kezdett, a közönség pedig remekül szórakozott a mutatványon.
Mindegyik dal alatt más háttéranimáció adta meg a változatosságot, az audiovizuális élményt a zenész az aktuális dalszövegbe való „beleolvadásával”, a karakter és a hangulat átvételével, zseniális táncmozdulataival (továbbá dobolással, guruló kanapén szörföléssel, ugrálással) tetézte, és sokszor a közönséget is táncra invitálta, például a TikTokon felkapott Alors On Danse elején is, amely sláger alatt a közönség megvadult, és féktelen bulizásba kezdett. A dal méltó lezárása volt a rövidebb, ugyanakkor felettébb tartalmas és – az előadás részét tekintve – roppant élvezetes koncertnek.
Sajnos nem lehet elmenni szótlanul a negatívumok mellett. Egy magamfajta Stromae-rajongó legnagyobb bánatára a koncertet Justin Bieber szettje elé rakták, így a Nagyszínpad környékét már a belga zenész produkciója előtt is alig lehetett megközelíteni. Stromae szerintem fényévekkel jobb előadó, mint Bieber, ő és a rajongói is megérdemelték volna, hogy a koncertélményt ne (kis túlzással) a tömegből az életükért menekülő, elsősorban alacsonyabb termetű nők szenvedése, gátlástalan furakodás és lökdösődés, na meg egymás összenyomása írja felül. Lehet, hogy naiv vagyok ilyet kívánni?
Saját fülemmel hallottam, hogy a pofátlan nézők szinte egytől egyig Bieberre vártak, sokan közülük azt se tudták, hogy éppen milyen koncerten vannak. Mellettem egy lengyel pár áll, mindketten jóval magasabbak voltak nálam, talán még láttak is valamit a tömeg felett, de a folyamatos „dodzsem” miatt a lány elsírta magát (nála három részeg amerikai fiú úttörése tette fel a pontot az i-re. Egy kicsit nálam is). Ennél már csak a koncertről kijutás volt nehezebb, a nyomuló fiatalok egyre beljebb toltak a tömegben. Átjárt a déjà vu: három éve pont így menekültem Post Malone tinirajongói elől...
(Borítókép: Karip Tímea / Index)