A törvény egy olyan jogszabálycsomag része, amelynek célja a holokauszt túlélőinek tisztelete és támogatása – olvasható a New York állami pénzügyminisztérium közleményében.

A nácik a második világháború alatt több százezer műalkotást loptak és koboztak el, főleg zsidóktól. Az új törvény előírja, hogy a múzeumoknak jól látható feliratot kell elhelyezniük a műalkotások mellett, és fel kell tüntetniük a „náci múltat”. 

A második világháború alatt több mint 600 ezer festményt és műtárgyat loptak el zsidóktól, gazdagították a náci rezsimet, miközben felszámolták a zsidó kultúrát

– fogalmazott Jack Kliger, a New York-i Zsidó Örökség Múzeumának vezérigazgatója a CNN-nek. 

Megannyi ellopott kép kötött ki az évek alatt New York-i múzeumokban. A hatályos állami törvények előírják, hogy minden 1945 előtt készült, valamint a háború alatt Európában elrabolt műkincset be kell jegyezni az Art Loss Registerbe, amely a világ legnagyobb magánadatbázisa az elrabolt műkincsekről – írja az Art Newspaper.

Az új törvény aktuális, hiszen számos múzeum egyre gyakrabban foglalkozik a gyűjteményeiben található zsákmányolt műkincsek kérdésével. Az elmúlt években több olyan ügyről is cikkezett a sajtó, hogy az örökösök sikertelenül perelték be a New York-i múzeumokat, a műtárgyak pedig nem kerültek vissza az eredeti tulajdonos leszármazottaihoz. 

A festmények zömét már évek óta láthatja a múzeumokban a nagyérdemű, az eredetükről azonban vajmi kevés szó esett. A nácik által ellopott műtárgyak tulajdonjogáról ugyanakkor továbbra is nyilvános viták folynak.

2000-ben a Modern Művészetek Múzeuma elindította a Proveniencia Kutatási Projektet az ellopott műtárgyak azonosítására. A múzeum mintegy 800 olyan festményt őriz, amely „a náci korszakban Európában lehetett”, habár a múzeum szerint a legtöbb alkotást vagy közvetlenül a művészektől szerezték meg, vagy a tulajdonjogi adatok szerint nem a nácik lopták el őket. 

Amikor a bíróság se adja vissza a műkincseket

Több esetben hiába pereltek az áldozatok leszármazottai, nem kapják vissza a nácik által elrabolt vagy kizsarolt tulajdont.

• 2009-ben a Museum of Modern Art (MoMA) és a Guggenheim Múzeum megtarthatta Picasso műveit, miután egyezségre jutott Julius Schoepsszel, aki azt állította, hogy nagybátyját a háború alatt arra kényszerítették, hogy eladja a műveket. A következő évben egy bíró a hároméves elévülési időre hivatkozva elutasította George Grosz fiának a MoMA tulajdonában lévő három festmény visszaszerzésére irányuló kísérletét. 
• 2019-ben kimondták, hogy a Metropolitan Museum of Art jogos tulajdonosa egy másik Picasso-képnek, A színésznek, amelyet a korábbi tulajdonosok, Paul és Alice Leffman dédunokája szerint kényszerből adtak el. Az amerikai legfelsőbb bíróság 2020-ban elutasította az ügy tárgyalását. 
• Nemrég szintén egy híres festmény visszaszolgáltatásának ügye került nyilvánosságra: a képet az örökösök családja kénytelen volt átadni a náciknak, a mű végül egy nyilvános madridi művészeti múzeumba került. A kép nem más, mint a híres francia festő, Camille Pissarro 1897-es impresszionista alkotása, a Rue Saint-Honoré, dans l’après-midi. Effet de pluie. A mű a Cassirer család tulajdona volt Németországban 1939-ig, amikor Lilly Cassirer Neubauer kénytelen volt átadni a náciknak, hogy megkapja az országból való meneküléshez szükséges kiutazási vízumot. Egy náci műkereskedő elvitte a festményt 360 dollárért cserébe, a pénzt pedig egy olyan számlán helyezték el, amelyhez Neubauer nem férhetett hozzá. Az ezt követő évtizedekben a festményt Kaliforniába, majd egy New York-i galériába vitték, ahonnan egy svájci gyűjtő vásárolta meg. A gyűjtő végül a kollekciója nagy részét – köztük a festményt – eladta egy alapítványnak, amelyet a spanyol kormánnyal közösen hozott létre.

• Gustav Klimt 1907-es festményét, Adele Blochbauer portréját a nácik a Bloch-Bauer család más vagyontárgyaival együtt ellopták Bécsben. Maria Altmann, a Bloch-Bauer család egyik tagja sikeresen visszaszerezte a festményt, ezt követően 135 millió dollárért eladta azt Estée Lauder örökösének, Ronald Laudernek, napjainkban pedig a Neue Galerie állandó kiállításán látható – írja a New York Post.
• Renoir 72 évesen, 1914-ben festette meg Tilla Durieux képét. A nő 1933-ban a náci Németországból Jugoszláviába menekült, és a portét is magával vitte. Örökösei szerint két évvel később kényszerből adta el a festményt, amely Párizsba, majd New Yorkba került. 1960-ban a Metropolitan Művészeti Múzeumnak adományozták.

Intézkedések sora

A múzeumokra vonatkozó új követelmények mellett a jogszabály a New York-i iskolákban folyó holokausztoktatás javítását célzó intézkedéseket is tartalmaz, valamint azon pénzügyi intézmények listájának közzétételét, amelyek elengedik a holokauszt jóvátételi díját. 

Greg Schneider, a Claims Conference ügyvezető alelnöke – egy nonprofit szervezetről van szó, amely segít a holokauszttúlélők kártalanításában és támogatásában – a CNN-nek elmondta, hogy a három törvény szükséges erőfeszítés, amely a New York-i holokausztoktatás javítását célozza. 

Schneider szerint a holokauszt nemcsak a történelem legnagyobb népirtása, de legnagyobb műkincsrablása is volt. Hozzátette, hogy a törvényjavaslat segíteni fog azoknak a felpereseknek is, akik a nácik által a családjuktól ellopott műkincsek visszaszolgáltatását kérik. Bár a jogszabály előrelépést jelent a múzeumok számára, Schneider szerint a nácik által ellopott műkincsek nagy része még mindig magánkézben van. 

(Borítókép: A New York-i 9/11-i Tribute Múzeum épülete 2022. augusztus 18-án. Fotó: Stephanie Keith/Getty Images)