William Shakespeare A velencei kalmár című darabjában van egy karakter, Shylock. A horgas orrú zsidó ábrázolása évszázadokon át hivatkozási alap volt a gyűlöletre. A Spinoza Színházban most eljátszottak a gondolattal, hogy mi lett volna, ha az angol drámaíró másképp írja meg művét.
Londonból jelentik: Az amerikai Syracuse város összes felekezetének képviselői kérték a város tanácsát, hogy tiltsa meg az iskolákban Shakespeare A velencei kalmárjának olvasását, mert Shylock alakja az antiszemitizmus terjesztésére alkalmas. Ez a pár sor a Magyar Távirati Iroda 1931-es számában olvasható, azaz kilencven évvel ezelőtt írták.
A korabeli hír előtt hat évvel jelent meg Németországban Hitler Mein Kampf című könyve, és alig néhány évvel később megkezdődött a zsidók nyílt üldözése, kiteljesedett a zsidó holokauszt.
2022 szeptemberében a Spinoza Színházban jártunk, ahol Cserna Antal szereplésével néztük meg az Írd újra, Shakespeare! című előadást. Ez azt fejtegeti, hogy minden idők egyik legnagyobb drámaírója miként járulhatott hozzá a modern kori antiszemitizmus kialakulásához.
A monodráma ezekre a kérdésekre keresi a választ, ám a válaszok gyűjtését nem ez a színdarab vállalta először magára. Archív cikkeket böngészve az antiszemitizmus kérdése többször is előkerül Shakespeare vígjátéka kapcsán. A New York-i Figyelőben például 1980-ban ezt írták:
Vajon a nagy Shakespeare, aki I. Erzsébet idején nem nagyon találkozhatott zsidóval színháza közönségében, olvasta-e Ser Giovanni Fiorentino II Pecorone prózai témáit a 14. század végéről? Itáliában 1558-ban publikálták. Az II Pecorone meséiben a zsidó, mint a Velencei Kalmárban: az ördög maga. A nyugati irodalomban nem találunk hasonló zsidógyűlöletet, a zsidó sátáni ábrázolását egészen a francia forradalomig.
Érdekes kérdés ez, hogy az írott szónak milyen felelőssége és ereje lehet, főleg évszázadokkal azután, hogy azokat papírra vetették. Mi születhetett meg előbb? A megfogalmazott gondolat, vagy az emberekben megbújó igény, hogy okot találjanak a gyűlöletre?
Minden színház közönsége más, így van ezzel a budapesti Spinoza is, amelynek nézői nagy százalékban érdeklődnek a zsidóság története iránt, amely tele van fájdalommal, feldolgozatlansággal.
Cserna Antal színművész komótosan lépked a színpad felé, köszönti a közönséget, majd a színpad hátulján kitárja a függönyt, hogy beengedje, megidézze Shakespeare szellemét.
Azok kedvéért, akik nem emlékeznek A velencei kalmárra, felidézi a részt, amivel ez a mostani előadás foglalkozik: Shylock, a zsidó uzsorás úgy ad kölcsönt Antoniónak, a velencei kalmárnak, hogy a szerződésben kiköti: ha időben nem adja azt vissza, úgy kivág egy font húst Antonio testéből. A kalmár nem fizet időben, így Shylock ragaszkodik ahhoz, ami a szerződés szerint megilleti. Hiába – kezdi a mondatot a színész – az üzlet…
az üzlet.
– fejezi be helyette a közönség.
A monodráma mesélője Nemes Dávid, akinek akkor ütött szöget a fejében ez a kérdés, amikor egy, A velencei kalmár-előadás után a ruhatárban elkapott egy mondatot, amelyben egy néző nevetve mondja társának, hogy Shakespeare jól megadta Shylocknak, amit megérdemel.
Összeszorult a gyomrom a hétköznapi fasizmus hallatán. Ja, te még azt sem tudod, hogy mi az a fasizmus
– folytatódik az elképzelt párbeszéd, amelyben a karakter azt is próbálja Shakespeare-nek elmagyarázni, hogyan lett a vallási gyűlöletből faji megkülönböztetés, és hogy színdarabja megjelenése után milyen dolgok vezettek addig, hogy a XX. századi holokauszt alatt az Erzsébet-kori Anglia lakosságának másfélszeresét irtották ki.
Az előadás egy másik nagyon fontos kérdést is körüljár: ma mit jelent zsidónak lenni. Erre alighanem ezernél is több válasz létezik, így az Írd újra, Shakespeare! feladata nem is az, hogy megfogalmazzon egy általános igazságot, inkább arra törekszik, hogy elgondolkoztassa a nézőket.
A néma Shakespeare helyébe képzelve magamat felmerült bennem a gondolat:
Ezt amúgy az Írd újra, Shakespeare! is megfogalmazza, hiszen rengeteg ember éli olyan félelemmel az életét, amelynek az alapja az a gondolat, hogy
ami egyszer megtörtént, miért ne történhetne meg újra.
Ennek fényében az előadás ajánlatot tesz arra, miként lehetne pár dolog változtatásával szimpatikussá tenni Shylock karakterét, ám mindezt úgy, hogy a darab szerkezete, mondanivalója és végkifejlete ne sérüljön. Például úgy, ha mindenki, még a törvény is tiszteletben tartja az üzlet szentségét, Schylock pedig képessé válik arra, hogy belássa, az életben nem minden csak az üzletről szól.
(Borítókép: Cserna Antal. Fotó: Fábián Évi)