A tárlaton a festő művei közül olyanokkal is találkozhatunk, amelyek nem csupán Magyarországon járnak először, hanem eddig sosem hagyták el otthonukat. A spanyol királyi gyűjtemény igazgatóját elbűvölte a kiállítás és a magyar múzeum gazdag El Greco-anyaga.
Nemzetközi hírűnek ígérkezik a Szépművészeti Múzeum nagyszabású El Greco-kiállítása, amely 2022. október 28-tól 2023. február 19-ig látogatható. A kiállítás kurátora, Leticia Ruiz Gómez, a spanyol Patrimonio Nacional Királyi Gyűjtemény igazgatója elmondta a kiállítás sajtómegnyitóján, mekkora öröm számára, hogy létezik a spanyol királyi gyűjteményen kívül még egy intézmény, amely komoly El Greco-hagyatékot őriz, és fontosnak tartja, hogy az emberek elé tárja a manierizmus hatalmas alakjának munkáját.
A krétai származású, de a XVI. század utolsó harmadától Spanyolországban alkotó művész, El Greco életművét összefoglaló kiállításra a világ minden tájáról kölcsönzött műalkotásokat a Szépművészeti Múzeum. Érkezett festmény Washingtonból, Londonból, Toledóból, Madridból és a párizsi Louvre-ból is. Akadnak köztük olyan ritkaságok, amelyek most hagyják el először otthonukat, így a Közép-Európában példátlan tárlat valóban tud olyat mutatni, amire még sehol másutt nem volt precedens.
A kiállítás nyitótermében térképes segédlet mellett kronológiailag követhető El Greco utazása és munkássága Krétától egészen Madridig és Toledóig. Az első festményen Szent Jakab Apostol jelenik meg. A szent zarándoklata összefűződik azzal a zarándokúttal, amelyet El Greco is megtett az évek során.
A kiállítás hét külön térre bontható,
amelyek időrendben vezetik végig az embert a festő életén és munkásságán. Az első a művész korai, itáliai korszaka. Ebben a közegben sajátította el a szakma fortélyait, vált igazi alkotóvá. A festményeken túl itt látható Giorgio Vasari híres műve, A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete. A kiállított kötetet El Greco is forgatta, erről tanúskodnak lapszéli jegyzetei, amelyeket a számára valamiért jelentős alkotókról tett, hol elismerő, hol kritikus formában.
Az itt lévő képeken már megfigyelhető El Greco műveinek egyik sajátossága, amely ifjúkora óta jellemzi munkáit. Ez az égbolt ábrázolása, amely legtöbb festményén nagy hangsúlyt kap. Ez jól látható például két híres képén, a Szent Sebestyén és a Bűnbánó Magdolna című alkotáson is.
A következő képkör tematikája a keresztény ikonográfia. Mivel főként kápolnáknak, kolostoroknak, vallási helyeknek és vezetőknek dolgozott, a kiállított képeken megfigyelhető, miképp igazította őket az aktuális megrendelő igényeihez.
Ezt követik a Krisztust ábrázoló képek, aki a festő egyik központi témája. Ezek közül is az egyik legkülönlegesebb alkotás a Krisztus feltámadása, amely keletkezése óta most először hagyta el azt a toledói kolostort, ahová készítette. Összesen kétszer nyúltak hozzá, egyszer a múlt században, hogy letisztítsák az elkoszolódott lakkréteget, másodszor pedig most, hogy Budapestre szállították.
A kiállításon olyan alkotók művei is megjelennek, akik nagy hatással voltak El Greco munkásságára. Ezek segítségével azt is megfigyelheti az értő múzeumlátogató, mely stílusjegyeket sajátította el tőlük a művész, és milyen irányba fejlesztette tovább.
A Jézus-portrékon már tetten érhetők El Greco művészi útjának állomásai is. Lépésről lépésre nyernek teret a manierizmus leginkább szembeötlő jegyei. A hátterek hangsúlyossága lassacskán kikopik, a testek és formák egyre nyújtottabbak és természetellenesebbek. A múzeum kiállított egy korabeli feszületet is, amelyről úgy gondolják, hogy El Grecónak is volt otthon egy hasonló. Ez azért valószínű, mert amikor szenteket vagy apostolokat ábrázolt feszülettel, visszatérően ugyanazt a formát használta, így arra gyanakszanak, hogy valós mintát használt.
Ezután lépünk át a szentek portréit tartalmazó teremrészbe. Korai képein az apostolok és szent emberek kimagaslóan természetes és jellegzetes vonásokkal rendelkeznek. A kutatók úgy vélik, hogy El Greco saját ismerőseinek mintájára festette meg a képeket, hogy még természetesebbé tegye a figurákat.
Az El Greco-kutatók szinte kivétel nélkül megegyeznek abban is, hogy Szent Pált saját magáról mintázta.
Az itt kiállított Szent Ildefonz-kép külön jelentőséggel bír, mivel karakterisztikája meghatározza a későbbi spanyol festészet ábrázolásmódját.
A kiállítás vége felé haladva láthatjuk a művész portrécsarnokát, ahol a toledói értelmiség és szentek képmásai szerepelnek. A kutatók úgy vélik, valós emberekről készített portréin Tintoretto technikáját alkalmazta, a túlzó részletesség helyett inkább a modell valós személyiségének megörökítésére törekedett.
Ezeknél a szentképeknél már nem ismerősei vonásait használja, hanem maga teremti meg személyiségüket. Kiemelkedő példa erre Szent Ferenc ábrázolása, aki igen gyakran megjelenik El Greco életművében.
Ezeket a képeket a csarnok egy külön részében, külön kronológiai körben helyezték el,
így az ember egy karakter átalakulásán keresztül nézheti végig a művész fejlődését. E képek közül különleges a Szent Ferenc elragadtatása, amely sokáig Lengyelországban lappangott. Egy véletlen folytán került elő egy sötét zugból, megtisztítása után derült ki, hogy El Greco munkája. Korábban ez a festmény sem hagyta még el Lengyelországot, a mostani az első alkalom.
A tárlat végén láthatók El Greco utolsó művei, amelyek közül többet megrendelés nélkül, saját kedvére készített. A tárlat elején látható Szent Sebestyén-képet a Laokoón-szoborcsoport ihlette, élete alkonyán pedig megfestette a Laokoón-képet, amelyen érezhető a párhuzam Szent Sebestyén festményével. Érdekessége, hogy a kép cselekményét saját korába és otthonába helyezi, így Trója helyett Toledo városát csalják tőrbe a falóval.
A kiállítás záró szakaszában már nem El Greco, hanem a műhelyében tevékenykedő tanítványok munkái láthatók. A két legfontosabb alkotó itt a művész fia, Jorge Manuel, valamint egyik kiváló tanítványa, Luis Tristán. Utóbbi néhány év után visszatért Itáliába, ahol Caravaggio lett a mestere. A két korszakos zseni stílusát ötvözve hozta létre saját formavilágát, mely a kiállított Királyok imádása című alkotáson remekül kivehető. Ez az irányvonal meghatározta a későbbi spanyol festészetet, és idővel be is árnyékolta El Greco munkásságát, amely művészetének újrafelfedezéséig el is tűnt a világ szeme elől.
(Borítókép: El Greco-kiállítás a Szépművészeti Múzeumban. Fotó: Papajcsik Péter / Index)