Zsófi nem értette az anyukáját. Bár még csak nagycsoportos ovis volt, azt pontosan tudta, hogy ha készül róla egy fotó, akkor az anyának tetszeni fog. Mindegy, hogy ki készíti, egyedül szerepel-e rajta, vagy valaki mással, a képek mindig mosolyt csalnak édesanyja arcára.

Kedd reggel érkezett a Mikulás az oviban. Először végigjárta a sárga és kék csoportot, majd végül a zöldekhez is elért. Mellette ajándékzacskókkal teli kosarat cipelő krampusz jött, aki történetesen nagyon emlékeztette a gyerekeket a kedvesebb óvónő, Edit néni lányára, Jankára. Janka tanítás után néha be szokott jönni hozzájuk a csoportba, ha nincs kedve hazabuszozni, és inkább megvárja, amíg Edit néni végez, aki kocsival megy haza. Cserébe ilyenkor Janka, ha épp nincs házija, beáll a gyerekekhez játszani, és néha olvasni is szokott nekik, de kizárólag a Kuflikból, mert csak azt szereti az ovis mesekönyvek közül.

A Mikulás kicsit szigorúnak tűnt, a gyerekek nem így emlékeztek rá tavalyról. Boldogan köszöntötték, de a fehér szakállas bácsi leteremtette őket, hogy ő nem Mikulás, hanem Télapó, így nem is énekelhették el a Mikulás, Mikulás, kedves Mikulást, csak a Télapó itt vant. Zsófi ennek nem örült, mert a mikulásosat jobban tudta, de végül így is kapott csomagot. Viszont idén a Télapó senkinek sem hozott virgácsot, tavaly is csak a fiúk kaptak, még Peti is, aki pedig sosem csinál semmi rosszat. Peti anyukája, és más anyukák is haragudtak ezért, de nem a fiúkra, amiért rosszak voltak, hanem az óvónőkre, de azt Zsófi nem értette, hogy miért.

Mielőtt a Télapó elment, mindenkiről készítettek egy fotót, amin a Krampusszal álltak a Télapó mellett, aki egy piros takarós széken ült. Ezt a képet kapta meg most Zsófi anyukája Edit nénitől, amikor délután bejött a lányáért. De Zsófi anyukája nem örült a képnek. Nem mondott semmit, csak úgy nézett, mint tavaly Peti anyukája, amikor Peti szomorúan mutatta meg neki a virgácsot.

A kocsiban Zsófi elmesélte az anyukájának, hogy nem énekelhették a mikulásosat, viszont a csomagnak örült, mert volt benne többféle csoki, szaloncukor, földimogyoró és egy mandarin is. Amikor hazaértek, az anyukája nem ment be hozzá a szobába játszani, így egyedül öltöztette át a Barbikat, de amikor ezzel elkészült, fogott egy papírt, pár ceruzát, és kiment a nappaliba rajzolni. Az anyukája a kanapén ült, és tévét nézett. Zsófi néha odapillantott, és egy idő után vette csak észre, hogy az édesanyja igazából nem is a tévét nézi, hanem a képernyő melletti falat, amin a rengeteg fotó van.

Zsófi is szereti ezeket a képeket, bár székre kell állnia, ha meg akarja őket nézni, mert nagyon magasan vannak. Régen még az apukája emelte fel, és ő mesélt neki róluk. Van egy rajz, ami Zsófit ábrázolja. Babakorában rajzolta le az apukája, amikor ő éppen aludt. Az apukája nagyon szépen rajzol. A többi már mind fotó. Sok kép van kint róla, abból az időből, amikor még kisebb volt. Van esküvői kép az anyukájáról és az apukájáról, amin ő még nem szerepel, de nagyon szereti. A kedvenc képe viszont az, ahol a nagyiékkal vannak, az egész család.

A nagyiék Zsófi apukájának a szülei, mert Zsófi anyukájának az édesanyja már az angyalokkal van, az apukájáról pedig nem beszélnek. Zsófi nem is tud róla semmit, de róla is van kint egy kép a falon. Egy ősz szakállas, szigorú szemű bácsi, akiről Zsófinak csak annyit meséltek, hogy színész, de Zsófi még nem látta sosem, pedig néha ők is járnak színházba. Például a következő hónapban is mennek. Ilyenkor Zsófi mindig keresi a színpadon a szakállas, idős bácsikat, de olyat még nem látott, akinek olyan lenne a szakálla, mint az anyukája apukájának a fotón. Ilyen csak neki van, és a Télapónak.

(Borítókép: Bennett Raglin / Getty Images / Brooks Brothers)