2023 első napján a Rolling Stone magazin megosztotta legfrissebb, minden idők kétszáz legjobb énekeséről készült listáját. A hagyományokkal szakítva ezúttal nem nagy múltú zenei szakemberek, hanem a magazin állandó és külsős munkatársai döntöttek. Az első helyen Aretha Franklin áll.
A legjobbak, legkülönlegesebbek, legnagyobb hatásúak. A zenei újságok és portálok best of listáiból általában Dunát lehet rekeszteni – ahogy a Stenk írói is összeválogatták idei kedvenc lemezeiket –, de kevés akkora hatású összeállítás van a popzenei életben, mint a legendás Rolling Stone magazin toplistái. Olvashattuk már minden idők legjobb gitárosait, énekeseit, frontembereit, van, amiből több összeállítás is készült.
A magazin 2008-ban kiadta minden idők száz legnagyobb énekesének nevét, amit akkor egy speciális szavazás keretén belül jól ismert zenei szakemberek állítottak össze. Ennek mellékhatása az volt, hogy a lista zömét a hatvanas és hetvenes évek legnagyobb előadói tették ki, az akkori kortárs muzsikusokból pedig csupán néhányan kaptak helyet. A jelenlegi összeállítást a Rolling Stone állandó és külső munkatársai rakták össze, amely széles merítéssel foglalkozik
a csaknem száz évet átívelő könnyűzene különlegességeivel.
Hogy mi alapján választották ezeket az előadókat a magazin emberei, az nem teljesen egyértelmű, de némi támponttal azért szolgálnak. Ez a lista nem a legkülönlegesebb hangokat vagy a legerősebb jelenlétű frontembereket összegzi, hanem a legjobb énekeseket, függetlenül attól, hogy a rajta szereplők lágy, telt, érces vagy szokatlan stílussal és hangszínnel rendelkeznek-e. Ahogy az újság is fogalmaz:
A tehetség lenyűgöző, a zsenialitás transzcendens.
Az összesítésben úgy fogalmaznak, hogy elsődleges szempontrendszerük magját az eredetiség, a világra gyakorolt hatás, az adott előadó életműve és zenei hagyatéka határozza meg. E nézőpontok alapján persze már sokkal inkább vitatható a felsorolt énekesek listája. Ettől függetlenül izgalmas a végeredmény: bár az első hely egy megérdemelt klasszikusé, Aretha Frankliné lett, a top 10-ben megjelenik Beyoncé, a top 30-ban Adele, a listán pedig felbukkan Ariana Grande, a The Weeknd és Billie Eilish is a mostani előadók közül.
Felmerül a kérdés, hogy ha tényleg a korábban említett fő szempontok határozták meg a listát összeállítók véleményét (eredetiség, hatás, életmű, hagyaték), akkor miért van az, hogy mondjuk Courtney Love messze megelőzi Alicia Keyst és Roonie James Diót, de még Barbra Streisand és Axl Rose előtt is sikerül befutnia. Eközben Michael Jacksonnak és Janis Joplinnak csupán a 86. és 78. helyen sikerült végeznie, Chester Bennington, Jim Morrison és Steven Tyler pedig teljesen lemaradt a listáról,
karöltve a keményebb stílusok vagy a szabadabb fogású jazzmuzsika számtalan érdemes képviselőjével.
Bár a lista első húsz helyezettje fenntartások nélkül is mind megérdemli helyét a csúcson, kicsit az az érzésünk, hogy minél hátrébb vizsgáljuk ezt a válogatást, annál kevésbé válik egyértelművé, milyen szempontok alapján pontozott a zsűri. Amennyiben az énektechnika valóban olyan fontos szerepet játszott, teljesen érthető, hogy Ariana Grande hogyan küzdötte fel magát a 43. helyig, ezzel Tina Turnert és az előző bekezdésben már említett összes nevet maga mögé sorolva, de ezen a vonalon haladva megkérdőjelezhetően előre került néhány olyan előadó a listán, akik inkább a hang és a karakter, mintsem a bravúros énekmegoldás miatt ismertek.
Ha viszont az ikonikusságot tekintjük, a világra gyakorolt hatást, akkor már sokkal relevánsabb az első negyven hely – mely esetben viszont Michael Jackson vagy Janis Joplin hátracsúszása a szokatlan,
akik nélkül ma egészen máshogy festene a könnyűzene néhány vetülete.
Mintha nem lett volna teljes egyetértés abban, hogy melyik szempontok milyen súllyal esnek latba, milyen pontozási alappal dolgoznak, és pontosan mit szeretnének reprezentálni ezzel a listával. Elég nehéz egy kalap alá venni a legtechnikásabb énekeszseniket a legikonikusabbakkal, hiszen sokszor utóbbiak nem bizonyultak feltétlen nagy énekhangnak, ezzel szemben a világra gyakorolt hatásuk feledhetetlen.
Persze minden kulturális közeg más, így esetleg azok az előadók, akik Európában kevésbé jelentősek, teljes joggal uralhatnak le egy ilyen listát, függetlenül attól, hogy hány dalukat ismerjük, vagy mit tudunk a zenéjükről. Különböző kulturális háttérrel rendelkező emberek különböző zenei ízlésének és gondolkodásának elég szűk a metszete. Régi kérdés és vitaalap, hogy ha nem amerikai közegben készülne hasonló lista, az mennyiben lenne más,
az európai vagy ázsiai zenei kultúra megítélése mennyiben térne el az amerikai piac látásmódjától.
A mostani rangsor kizárólag olyan előadókat tartalmaz, akik a könnyűzenében mozognak, vagy jelentőset alkottak az ágazatban, így néhány afrikai és ázsiai előadó is megjelenik, akik elsődlegesen mégis inkább a nép- és a világzene vonalán teremtettek maradandót, de a popzenei toplisták sem idegenek számukra.
Bár hazánkban kevéssé erős a Rolling Stone magazin toplistáinak jelenléte, magyar nyelvű előadók pedig a piac szegmentáltsága, valamint a nyelvi és elérési korlátok miatt nem sűrűn jelennek meg rajtuk, a brit és az amerikai piacon kimondottan jelentős egy-egy ilyen összeállítás, főleg amikor széles körben elismert szakemberek készítik. Kutatásokban, egyéb cikkekben és írásokban gyakran hivatkoznak a legnagyobb zenei magazin értékrendjére, így állítsanak is bármilyen listát az adott zenei világról, annak kellően
reprezentatívnak és megalapozottnak kell lennie, mert a világra gyakorolt hatása nem jelentéktelen.
Bár a mostanit a magazin munkatársai állították össze, tehát az előzőtől eltérő megalapozottság van mögötte, nem lehet kizárni, hogy ez is sok helyen visszaköszön majd az angol nyelvű zenei médiumok körében. Most a kérdés csupán annyi, hogy az olvasók és a szakemberek szerint mennyire lesz elfogadott ennek a listának a relevanciája.
A Rolling Stone magazin 2023-as, minden idők kétszáz legnagyobb énekesének listáján a top 10 név a következő:
(Borítókép: Ariana Grande 2020. január 26-án. Fotó: Monty Brinton / CBS via Getty Images)