Több mint harminc évvel ezelőtt indulhattak el először magyar kalandorok is kincsvadászatra a Tűzhegy mélyébe, ahol egy gonosz hatalommal és annak szolgáival kellett szembenézniük. Most az újravarázsolt Tűzhegy a régi kalandokkal várja a bátor lapozgatókat.
1982-ben a ködös Albionban két fiatalember valami olyan egyedit alkotott, amely fiatalok generációinak a képzeletét ragadta el a 80-as és a 90-es években. Steve Jackson és Ian Livingstone elindította a Fighting Fantasy-sorozatot: megírták első lapozgatós fantasykönyvüket, a The Warlock of Firetop Mountaint. Talán a mágiának is köszönhető, hogy viszonylag gyorsan, a rendszerváltás évében, 1989-ben magyar nyelven is megjelent a mára legendássá vált Rakéta Könyvkiadó gondozásában, A Tűzhegy varázslója címmel. A magyar kalandorok számára kultikus védjeggyé vált a két író neve és a könyvborítók leginkább jobb, esetenként bal alsó sarkán lévő – többnyire – sárga (olykor narancssárga) pecsét, benne a felirattal: Kaland, Játék, Kockázat. A Fighting Fantasy helyett magyarul ezt a nevet kapta a Rakéta Könyvkiadó által megkezdett sorozat.
A lapozgatós könyvek születéséről és írópárosáról már többször volt olvasható cikk az Indexen. A Fighting Fantasy / Kaland, Játék, Kockázat egy könyvbe ágyazott egyjátékosos szerepjáték.
Könyv és társasjáték az, amit a kezedben tartasz, amelynek a főhőse TE vagy
– áll az első magyar kiadás, A Tűzhegy varázslójának hátoldalán.
Steve Jackson és Ian Livingstone minden kötetének van egy háttértörténete, amely bevezet életünk nagy kalandjába, majd onnantól már szó szerint a mi kezünkben van: merre megyünk, mit csinálunk, kivel beszélünk, illetve harcolunk, hogyan teljesítsük a küldetésünket (természetesen közel sem annyi választási lehetőséggel, mint a mai konzolos vagy számítógépes szerepjátékok esetében).
Hogy kell ezt elképzelni? Egy könyv általában 400 történetpontból áll (ezek vezetik leírásokkal a történetet), és ezeken keresztül juthat el a kalandor a befejezéshez. Leegyszerűsítve például így:
ha a bal oldali ajtón nyitsz be, lapozz a 156-ra, ha a jobb oldali ajtón nyitsz be, lapozz a 92-re.
Azért is hívják őket lapozgatós könyveknek, mert lapozgatva lehet haladni a kalandban. A választásnak azonban komoly tétje van, egy rosszul megválasztott út, egy hibás döntés vagy egy vesztes küzdelem, és könnyen arra a pontra lapozhatunk, amelyen az áll: „Kalandod itt véget ért”. És kezdhetjük újra a játékot, vagy ahogy sokan csinálták (csaltak), ott tartották az előző ponton az ujjukat, visszalapoztak, majd másik lehetőséget választottak a folytatáshoz.
A Jackson–Livingstone írópáros a könyvekhez könnyen érthető harcrendszert dolgozott ki, merthogy az általuk teremtett fantasyvilágot, a Titánt, ahová a legtöbb kalandjukat helyezték, mindenféle ellenséges lényekkel, orkokkal, goblinokkal, trollokkal, sötét elfekkel, démonokkal, gonosz mágusokkal és még nagyon sokféle szörnyűséggel népesítették be. Tehát minden kalandornak harcolnia is kell, ha teljesíteni akarja a küldetését. A harchoz pedig két dobókockára, egy ceruzára és egy radírra van szükség. A harcokat és a begyűjtött tárgyakat a könyvekben lévő kalandlapon lehet vezetni (én inkább mindig sajátot rajzoltam, hogy kíméljem a könyveimet).
Dióhéjban ennyi azoknak, akik még nem ismerték a lapozgatós Jackson–Livingstone-könyveket. És ha valaki ezután kedvet kapott egy nem mindennapi kalandhoz, akkor az a jó hír, hogy tavaly év végén megérkezett A Tűzhegy varázslója 40. évfordulós, javított magyar kiadása.
Az 1989 és 1992 között megjelent rakétás köteteket már nem egyszerű és nem is olcsó beszerezni, egy-egy jó állapotú példány 5-7 ezer forintot is megérhet a gyűjtőknek. Az ezredfordulón még minden antikváriumban olcsón fellelhető volt pár darab, mostanra ez megváltozott, a gyűjtők és fanatikusok internetes csoportokban licitálnak, adják-veszik a harmincéves köteteket (sajnos anno nem a legjobb papírra nyomtatták őket, és ez bizony meg is látszik rajtuk ennyi év után).
Köszönhetően a Chameleon Comixnak, magyarul még ki nem adott, illetve újravarázsolt régi kalandok váltak megvásárolhatóvá az elmúlt két évben. 2020-ban Ian Livingstone két könyvét jelentették meg: az Allansia bérgyilkosai és A Veszedelem kikötője című köteteket. Előbbi egy második kiadást is kapott. Aztán 2021-ben újabb két Livingstone-könyv jött: Visszatérés a Tűzhegyhez (A Tűzhegy varázslójának folytatása) és a Halállabirintus. Utóbbival indította el 1989-ben a Rakéta Könyvkiadó a Kaland, Játék, Kockázat-sorozatot, folytatását, a Bajnokok próbáját is megjelentették.
Tavaly év végén megérkezett Rhianna Pratchett (a Korongvilág-regényeiről ismert Terry Pratchett lánya) Jackson–Livingstone világába helyezett, Viharkristály című könyve, majd az írópáros első játékkönyve, A Tűzhegy varázslója is. Ha valaki be akarja őket szerezni, akkor igyekeznie kell, mert már a Chameleon Comix kiadásai közül sem mindegyik elérhető. A Tűzhegy varázslója még igen.
Néhány szó a történetről azoknak, akik most fedeznék fel: a háttértörténet szerint egy vakmerő kalandor vagy, aki már sokat hallott a Tűzhegy gyomrában lakozó, mesés kincseket rejtegető nagy hatalmú varázslóról. A kincsek mágnesként vonzanak, és még egy labirintus mélyén fészkelő mágus sem tud elijeszteni, hogy felkerekedj. Ebből az alapállásból kezdődik a kalandod. A gonosz varázslót úgy hívják, hogy Zagor, a Titán kontinensének, Allansiának az egyik legfélelmetesebb antagonistája.
Az új, javított kiadásra nem lehet panaszuk a régi rajongóknak. Örömteli, hogy az eredeti, Russ Nicholson által rajzolt fekete-fehér, részletgazdag belső illusztrációkkal jelentette meg a Chameleon Comix. Láthatunk barlangban fészkelő, lángcsóvát fújó sárkányt, bibircsókos, részeg orkokat és bozontos, hosszú szakállú kártyázó törpéket is. Szubjektív vélemény, hogy Martin McKenna borítója jobb választás, mint Peter Andrew Jones munkája (amely a rakétás eredetin volt), noha az ellen sem lett volna semmi kifogásom. Ugyanakkor Martin McKenna borítóján Zagort, a mágust olyannak láthatjuk, mint Russ Nicholson illusztrációján. A 1989-es magyar kiadáshoz képest a mostani tartalmaz a kalandozók kedvenc kontinense, Allansia északnyugati részéről egy térképet, amelyen természetesen a Tűzhegy is megtalálható.
A Chameleon Comix kiadó vezetőjétől, Szűcs Gyulától megtudtuk: A Tűzhegy varázslója új kiadása alapvetően Fekete Miklós 1989-es fordításán alapul, amelynek felhasználási jogát megkapták a fordító örökösétől. A szöveggel nem volt különösebb gond, ám mégis több száz fejezetpontba kellett belenyúlni az új kiadásnál.
Ezeknek a módosításoknak egy része olyan félrefordítás volt, mint a »rockface«, ami »sziklafal«, és nem »kőből faragott arc«, ami bár kétségtelenül hangulatos kifejezés, és passzol is egy labirintusba, az eredeti angol változatban nem szerepel. A javítandó hibák másik csoportja olyan »fantasyszakszó« volt, amit a Magvető Kiadó rendszerváltáskor elindult fiókcégénél, a Rakétánál dolgozó munkatársak nyilvánvalóan nem ismerhettek, hiszen a fantasy 1989 előtt nálunk »a sci-fi lesajnált mostohatestvérének« számított. Jó példa erre a Wight, amiből a Fekete Miklós-féle fordításban »rossz szellem« lett, holott a szörny könyvbéli leírásában nincs semmi szellemszerű, inkább egy ocsmány élőholtról van szó. És ha már élőholtak: az »Undead« szó a régi változatban »Örökéltű Lény« lett, ami szintén javításra szorult – és persze kigyomláltunk minden olyan anglicizmust, ahol a tárgyak és a szörnyek csupa nagybetűvel voltak szedve
– ismertette a kiadóvezető. A javítási procedúrának az oroszlánrészét a kötet szerkesztője, Szlobodnik Gábor végezte el, aki egyébként nemcsak a műfaj nagy rajongója, de maga is játékkönyvíró.
A Tűzhegy varázslójának a kiadása gördülékenyen ment, mert 2019 óta remek munkakapcsolat épült ki a Chameleon Comix és a Fighting Fantasy-sorozatot jelenleg angolul kiadó Scholastic, illetve a debreceni Alföldi Nyomda között. Utóbbi érdekessége, hogy a Kaland, Játék, Kockázat-könyveket is itt nyomtatták évtizedekkel ezelőtt.
Nehézséget a Rakéta fordítóinak vagy a még élő örököseiknek a felkutatása okozott, mivel a szerzői jog a fordításokra is kiterjed, és a Chameleon Comix mindenképpen azt szerette volna, ha a Tűzhegy Tűzhegy, a Halállabirintus Halállabirintus marad, és nem Tűztetejű-hegy, illetve Halálcsapda-útvesztő, vagyis nem kell átkeresztelni a kalandjátékosok számára kultikus helyeket és könyvcímeket az eredeti szavak tükörfordításaira.
„Ezek azonban mind olyan nyelvi lelemények, amelyek használatához egy könyvsorozat vagy egy részletesen kidolgozott fantasyvilág esetében mindig meg kell keresni az adott földrajzi nevet először magyar nyelvre átültető fordítót. El is lehet persze sumákolni a dolgot, csak ha a fordító ezt észreveszi, jogosan szólhat miatta. Szerencsére az Artisjus Jogi Főosztálya, illetve Szerzői Kapcsolatok Osztálya mindig készségesen állt rendelkezésemre a fordítók és az örököseik felkutatásában, és egy fordítói Facebook-csoportból is jó tippeket kaptam a ma már nyugdíjas korú rakétás fordítók olykor bizony kalandregénybe illő keresése során” – mesélte Szűcs Gyula.
Plusz értékét adja az újravarázsolt kötetnek, hogy előszavában Ian Livingstone köszönti a magyar olvasókat. Olyan műhelytitkokat is megoszt, hogy neki és szerzőtársának melyik volt a kedvenc könyve, szörnye és karaktere.
Livingstone 2018-ban ellátogatott Magyarországra, és díszvendége volt az Arcadia Nosztalgia Játékkiállításnak. Sokak álma vált valóra azzal, hogy találkozhattak a szerzővel, aki türelmesen fotózkodott a rajongókkal, és bizony sok régi játékkönyv értékét növelte azzal, hogy dedikálta őket. Az 1982 óta eltelt évtizedekben Steve Jackson és Ian Livingstone kalandmesterből a játékvilág mestereivé váltak. Tavaly az online játékiparért tett szolgálataiért Livingstone lovagi címet kapott, és neve elé került a Sir előtag.
A Chameleon Comix kiváló kapcsolatot ápol Livingstone-nal, akivel még az Arcadia Nosztalgia Játékkiállításon találkoztak, beszélgettek, interjút készítettek vele, ami a Nerdblogon jelent meg. Livingstone segített nekik elintézni Az országút harcosa képregény hazai kiadását is, de akkor született meg a Tolvajok városa magyar alkotók által készített, hivatalos képregényváltozatának ötlete is, amely idén karácsonykor jelenhet meg.
„Az egyik skype-os munkamegbeszélés során maga Livingstone vetette fel azt, hogy a Chameleon Comix akkor már igazán kiadhatná magyarul a régi és az új Fighting Fantasy-köteteket is. Majd kiugrottam a bőrömből, hiszen ahhoz a generációhoz tartozom, amely a Kaland, Játék, Kockázat-könyveken nőtt fel, és természetesen azonnal igent mondtam a nagylelkű ajánlatra” – emlékezett vissza Szűcs Gyula.
További lapozgatós könyvek vannak előkészületben a Chameleon Comixnál, terveik szerint negyedévente jelennének meg magyarul a Fighting Fantasy-kötetek. Steve Jackson Creature of Havoc című története, A pusztítás teremtménye címmel év elejére várható, illetve jön a Secrets of Salamonis is, aminek Salamonis titkai lesz a magyar címe. A Fighting Fantasy tavalyi 40 éves jubileumára jelent meg, ahogy Ian Livingstone új könyve, a Shadow of the Giants is, ami Az óriások árnyéka címet kapja majd. A Tolvajok városa (a rakétás idők egyik kedvence) új kiadása a Tolvajok városa képregény megjelenéséhez lesz időzítve év végén.
A kiadótól megkérdeztük, hogy tervben van-e az összes, Rakéta Könyvkiadó által kinyomott kötet újrakiadása, reménykedhetnek-e a rajongók Az Elátkozott ház vagy a Sorcery!–sorozat megjelenésében. A Scholastic kiadónál eddig 21 Fighting Fantasy-kötet jelent meg, amelyek között vannak régi klasszikusok és vadonatúj kalandok is.
Nagyon szeretném, ha előbb-utóbb mindegyik kijönne magyarul is, vagyis pár év múlva utolérnénk az angol kiadást. Mivel Az Elátkozott házat és a négykötetes Sorcery!-t is kiadta már a Scholastic, elvileg nincs semmi akadálya, hogy ezek a kötetek újból megjelenjenek a közeljövőben magyarul. Jóllehet Varsányi Mária régi fordításaiban is lesz majd pár javítanivaló, mivel Az Elátkozott ház Rakéta-verziója pont egy olyan kaland, ami csalás nélkül végigjátszhatatlan. Nem derül ki például, hogy a kést rejtő kamra jelszava a Drumer-murder szójátékra alapuló »gyilkosság« szó
– válaszolta Szűcs Gyula. Azt is hozzátette, hogy a játékkönyveknek – akárcsak az asztali szerepjátékoknak – most érezhetően kialakulóban van egyfajta reneszánszuk, nemcsak Magyarországon, de külföldön is.
„Ez remélhetőleg nemcsak azt fogja jelenteni, hogy a negyven feletti geekek újra átélhetik a legkedvesebb gyerekkori olvasmányélményeiket, hanem azt is, hogy a mai, konzoljátékokon felnövő fiatal generációval is meg lehet szerettetni az olvasást a videojátékokra hasonlító, interaktív könyvekkel. Rajtam biztosan nem fog múlni a dolog” – fogalmazott a Chameleon Comix kiadóvezetője.
(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)