Érdi Péter, az amerikai Kalamazoo College professzora a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem meghívására tartott előadást.
Változik a világ, egyre gyakrabban hallani, hogy a vesztünkbe rohanunk. De vajon ez tényleg így van? Ha igen, akkor viszont mit tudunk tenni? Hogyan segít bennünket a reziliens működés, azaz a velünk született alkalmazkodóképesség?
Nagyjából ezekre a kérdésekre kaptunk néhány választ Érdi Péter Amerikában oktató professzornak a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tartott előadásán.
Greta elérte, hogy nem kell kimondani a vezetéknevét, mert úgyis mindenki tudja, hogy kiről van szó. A szüleimnek ő még Garbo lett volna
– mondta Érdi Péter, és igaza van. Ez a példa is mutatja, hogy a világ sorsa egyre elterjedtebb beszédtéma mindenhol, nem csak a tudósok körében, így egy egyszerű keresztnévből előbb asszociálunk Greta Thunberg éghajlatváltozás-aktivistára, mint a 20. század egyik legnagyobb színésznőjére.
Érdi Péter 21 éve oktatja a komplex rendszereket az amerikai Kalamazoo College-ban. Az agykutató – aki magára úgy hivatkozik mint a kibernetika egyik örököse – legújabb könyvét Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológussal közösen írta. A nemsokára magyarul is megjelenő Repair: Hogyan hozhatjuk rendbe az elromlott tárgyakat, kapcsolatainkat és társadalmunkat című munkájuk adta az alapját a rezilienciáról szóló előadásának, ahol azt próbálta meg bemutatni, hogy miként került a világ válságos helyzetbe, és hogyan tudunk kilábalni belőle.
Ám ahhoz, hogy ezt megértsük, először arra kell rálátnunk, hogy a működő dolgok mitől működnek vagy működtek, hogyan alakulnak ki az önszerveződő rendszerek.
Érdi Péter az Indexnek adott interjújában is mesélt a változások természetrajzáról. A kritikus jelenségek például azt mutatják, hogy nagyon kis módosulások is elmozdíthatják a dolgok végkimenetelét.
Az előadáson Érdi Péter egy ábrával írta le, hogy ezt hogyan kell elképzelni: ha adott egy labda, ami két hegy között egy völgyben helyezkedik el (a labda jelöli a normalitást), és ezt a labdát kimozdítják a medréből, akkor kisebb hatásra a labda ugyan kimozdul, de visszagurul eredeti állapotába. Ám ha nagyon erős lökés éri, amitől felgurul a hegytetőre és onnan le egy másik völgybe, akkor a labdának az lesz az új helyzete (új norma). Igen ám, de hogy hol landol és ott mi vár rá, az előre megjósolhatatlan.
Külön érdekes téma volt az előadáson az önszerveződés, ami karrierje kezdeti időszakától lenyűgözi Érdi Pétert. A fogalom leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a semmiből alakul ki valami. Rengeteg példa vesz minket körbe arról, hogy egy strukturálatlan, homogén rendszerből miként alakul ki például a zebrák csíkos kinézete vagy akár előadás végén a vastaps.
Amennyiben az önszabályozást és önszerveződést kinagyítjuk az egész világra, azt látjuk, hogy rengeteg esetben működik, de nem mindig. Példának Alan Greenspan esetét említette. Az amerikai szövetségi tartalékbankrendszer (Fed) volt elnöke például hitt a szabadpiac önszabályozásában. Amikor 2008-ban kirobbant a gazdasági világválság, szembesült vele, hogy tévedett.
Érdi Péter nem hisz a Gaia-elméletben, miszerint a Föld összes élő és élettelen része szorosan összefüggő, homeosztatikus rendszert alkot, azaz tág határok közt képes fenntartani létezésének feltételeit. Szerinte ez az elv megdőlni látszik, és nem természetes, illetve magától értetődő, hogy a rendszer a nagy kilengések után minden esetben visszatalál eredeti nyugvópontjára.
Tehát létezik önszabályozás, de nem elég abban bízni, hogy minden magától megoldódik.
Korunk egyik problémája, hogy eldobó társadalmat teremtettünk, és a mostani generációknak a felelőssége ezen a mentalitáson változtatni. Szvetelszky Zsuzsával írt könyve például azt taglalja, hogy igenis fontos megjavítani tönkrement tárgyainkat, kapcsolatainkat. Érdi Péter optimistán áll a jövőhöz, szerinte a forradalom elkezdődött azzal, hogy már legalább beszéd szintjén cikinek számít a pazarlás. Ez előbb-utóbb le fog gyűrűzni az alapgondolatok szintjére, ahonnan már a cselekvés következik.
Az előadáson Szvetelszky Zsuzsa is részt vett, aki kifejtette, hogy szerinte épp Dávid és Góliát harcát vívjuk, ám ezzel is arra utalt, hogy bár valóban a legnagyobb hatalom – így hatás – is a nagyvállalatok kezében van, ha mindenkiben fellángol az egyéni felelősségtudat, egy idő után győzhetünk.
Mivel a könyv írása közben már tudták, hogy a japán piacon is szeretnék terjeszteni a Repairt, ezért a fejezetek között található egy példa, ami egészen új megvilágításba helyezi az eltörött, de megjavított tárgyakhoz való hozzáállást. Japánban létezik egy javítási forma, a kincugi.
A legenda szerint egy 15. századi japán uralkodó, Asikaga Josimasza sógun egy nap eltörte kedvenc porceláncsészéjét, ám nem akarta kidobni a darabokat, inkább elküldte egy kínai keramikushoz, hogy javítsa meg. Igen ám, de az akkori eljárások szerint a darabokat fémkapcsokkal rögzítették, a végeredmény pedig nem volt túl esztétikus. A sógun így tett egy második próbát, és egy japán keramikusra bízta, hogy találjon ki valamit. A mesterember úgy döntött, hogy műalkotást készít a darabokból, így fémkapcsok helyett növényi gyantával ragasztotta össze őket, majd a repedéseket aranyporral festette le.
Kincugi a javítást olyan folyamatként ábrázolja, amelyben a veszteséget ki lehet emelni, és előnnyé válik.
Érdi Péter szerint ez nemcsak egy eljárás vagy folyamat, hanem szemlélet és hozzáállás is. A dolgok (legyenek tárgyak vagy emberi kapcsolatok) értéke növekszik a történetével, így hiába romlik el valami, ha meg tudjuk javítani, akár egy, az eredetinél sokkal jobb dolgot is létrehozhatunk.
Az előadás a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemért Alapítvány által életre hívott Global Voices nemzetközi program keretében valósult meg. A MOME ugyanis lehetőséget biztosít diákjainak és oktatóinak, hogy javaslatot tegyenek a számukra fontos külföldi vendégelőadók meghívására, így tartott előadást Érdi Péter. Tavasszal a meghívott előadók a felelős fotóhasználat lehetőségeit kutatják a posztfotografikus kor kihívásainak keresztmetszetében. Például Mirko Ilic tervezőgrafikus-plakátművész, Joan Fontcuberta világhírű katalán konceptuális fotográfus, Robert Buderi író-újságíró, a Where Futures Converge című könyv szerzője és Jörg Colberg író és fotográfus is a MOME-ra látogat. Az előadások viszont nem csak az egyetem polgárainak szólnak, nyilvánosak és ingyenesen látogathatók.
Ez a cikk a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem közreműködésével jött létre.
(Borítókép: Érdi Péter. Fotó: Lakos Máté / MOME)