Ezt állítja Pál Bernadett csillagász, aki nem osztja azt a vélekedést, hogy addig felesleges más bolygókat kutatni, amíg a saját planétánkat sem ismerjük.
A fiatal magyar csillagász szerint azért sem haszontalan gőzerővel kutatni más bolygókat, valamint megvizsgálni annak lehetőségét, hogy az ember a Földön kívül élhetne-e más bolygón, hiszen egyszer úgyis költözni kell.
Igaz, ez a költözés nem éppen a közeljövőben lesz, de a tudomány mai állása szerint a Nap 4,5 milliárd év múlva, mielőtt csillagként befejezné univerzális pályafutását, bekebelezi a Földet. Pál Bernadett minderről az Index Sunday Brunch című műsorában beszélt.
Mars-kutatóként olyan összefüggésekre is rávilágít, amelyek kifejezetten segítik az ember földi jelenlétét, hiszen az űrtechnológiai kutatások eredményei előbb vagy utóbb a mindennapi életünk hétköznapi eszközeivé válnak (sugárzásmérők, víztisztítók, építészeti megoldások).
Pál Bernadett arról is beszél, hogy meglátása szerint harminc év múlva már eljuthatunk oda, hogy az emberiség legalább egy embert lerak a Marsra. Ebben az esetben máris élet lesz a vörös bolygón, azon a planétán, amely sok tekintetben hasonlít a Földhöz, ám a túlélési kilátások ott sokkal rosszabbak (sugárzás, szélsőséges hőmérsékleti viszonyok, ivóvíz és termőföld hiánya).
S bár azt is mondja, hogy ő lelkes Mars-kutató, belőle soha nem lehetne űrhajós.
A csillagász azt is elmondja, hogy egy olasz csillagásznak, Giovanni Virginio Schiaparellinek köszönhetjük azt, hogy sokan azt hiszik, hogy a Naprendszer negyedik bolygója lakott. Ez annak a tévedésnek köszönhető, hogy Schiaparelli ugyan 1877-ben az írta le, hogy távcsöves megfigyelései alapján a Marson csatornák is vannak, de ezek nem mesterségesek.
Többen erre alapozva mondják azt, hogy a Marson van értelmes élet, és hogy a marslakók sokkal bölcsebbek nálunk. Ám ha így volna is, és föl is vennénk velük a kapcsolatot, talán még azt is megtudhatnánk, hogyan lehetne háborúk nélkül élni...
(Borítókép: Pál Bernadett. Fotó: Németh Kata / Index)