Sokszínű művész és sokszínű személyiség Szabó Győző Jászai Mari-díjas színész, aki 1970. július 7-én született, így éppen ma ünnepli az 54. születésnapját. Ebből az alkalomból kvízzel készültünk, illetve azt az oldalát elevenítjük fel, amelyikről kevesebb szó esik, pedig fontos területet foglal el az életében: ez pedig a gasztronómia. Az evést sem veti meg, igyekszik mindent kipróbálni, megkóstolni, de még annál is jobban szereti megvendégelni a barátait, meglepni főztjével a környezetét.
Kétségkívül az jelentette Szabó Győző gasztronómiai pályafutásának csúcsát, amikor az álmait megvalósítva ázsiai ihletésű bisztrót nyitott a Hold utcai vásárcsarnok felső szintjén. A parányi helyen ízletes és egészséges rizsgombócokat árult a munkatársaival. Ez a saját fejlesztésű étel tulajdonképpen a véletlen szülötte, mert – ahogy a Magyar Konyhának elmesélte –, egy ízben, amikor éppen szusivacsorát rendezett, elfelejtett venni nori algalapot.
„Nem volt otthon, pedig azt hittem, hogy van. Előző nap egy kanadai szakácskönyvből készítettem egy nagyon finom, sütőpapírba csomagolt csirkemellet korianderrel, vajjal, fűszerekkel, ehhez pedig vettem egy bambuszpárolót. Fogtam, felvágtam a sütőpapírt ugyanakkora darabokra, mint a nori, beleraktam egy falat rizst, rá a lazac, az avokádó, kis fűszer, vaj, paradicsom a végére, tekertem egy »szaloncukrot«, és betettem a bambuszpárolóba 4-5 percre. Amikor kész lett, a többiek kérdezték, hogy ez mi. Mondom, nem tudom, most találtam ki.”
Mivel a rizsgombóc mindenkinek nagyon ízlett, elkezdte fejlesztgetni. Azt a nevet adta neki, hogy steamboo: a steam gőzt jelent, a boo a bambuszra utal. A Hold utcai piacon nyílt pici étterme is ezt a nevet kapta.
A gasztronómiához, a vendéglátáshoz való érzékét gyerekkorából, a szüleitől hozta Nyírbátorból.
Ha valami elkészült, akkor anyám mindig vitt a szomszédba is: egy tányérral Jucikának, egy tányérral Icukának, egy tányérral Pista bácsinak. Soha nem volt gond abból, ha bezárt a bolt és elfogyott valami, mert akkor átmentünk egymáshoz tojásért vagy sóért. Néha tésztát csinálni is átlógtam a szomszédba: gyúrtuk, nyújtottuk, szétvágtuk. Mindennap mentem friss tejért az Iskola utcába, és mindig kaptam a tejeskanna tetejében egy plusz pohárral – olyan finom tejet életemben nem ittam
– mesélte Szabó Győző, majd így folytatta: „A hétvégéken vagy a mi udvarunkon vagy a szomszéd udvarán főztünk, esetleg kimentünk az erdőbe. Anyám időnként bement a spájzba, és rittyentett valamit, ami éppen eszébe jutott. Isteni rántott húst csinált, mi daráltuk hozzá a direkt erre a célra félretett száraz kenyérből a prézlit. A töltött káposztája szintén isteni, de ő is állandóan fejleszt, gondolkodik, kitalál. Apukám pedig cukrászmester, szakács és vadász.” A szülei rendszeresen indultak főzőversenyeken is, és általában nyertek.
Szabó Győző igyekszik mindent kipróbálni itthon és a nagyvilágban is. „Szeretek olykor eljárni nagy, hiper-design-letisztult, szipi-szupi első osztályú vagy Michelin-csillagos éttermekbe, mert az is nagyon jó. De imádom a kifőzdéket, a piacokat. Amikor a Képzőművészeti Főiskolára jártam, a Hunyadi téri piacon
a hentesnél mindig vágattam magamnak főtt fejet, orrot, fület, kolbászt, pacalt – megvolt a romantikája, ahogy ott álltunk és papírtálcáról ettünk.”
Azóta többször körbeutazta a világot, volt extrém és kevésbé extrém helyeken – ezekről így mesélt. „Ghánában, ahol nagy a szegénység, nemzeti étel a fufu, ami egy krumpliféleségből és plantainből, vagyis főzőbanánból készül. Ezt főzik, darabolják, majd összeköpülik, és a végén egy – félig főtt tésztára, félig rágógumira emlékeztető – ehetetlen valami születik belőle, amit leöntenek valamilyen zöldség- vagy húslével. Lecsippentenek belőle egy darabot, és azt kell egyben lenyelni a szósszal együtt.
Ne is próbálkozz a rágással, mert nem lehet megrágni.
Izlandon pedig ettem hákarl nevű ételt: ez földbe ásott és fél évig vizelettel erjesztett bálnahús. Akkor éreztem meg azt a fura mellékízt, amikor a végén elárulták, hogy micsoda. A birkaszemlevest viszont már nem ettem meg a marrakeshi piacon.” (A vizeletet természtesen – az étel kellemetlen ammóniaszaga miatt – csak viccből mondhatták, és még az is lehet, hogy nem bálna-, hanem cápahús volt az.)
Szabó Győzőt a születésnapján kvízzel köszöntjük, amelynek segítségével ön is tesztelheti, mennyit tud a Jászai Mari-díjas színművész életéről és munkásságáról.
(Borítókép: Szabó Győző Budapesten a Thália Színházban 2023. január 19-én. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)