Egy 1948-ban a kommunista Világifjúsági Találkozón módosított, eredetileg jiddis népdalból lett baloldali indulótól volt hangos tegnap az Európai Parlament Strasbourgban. A dal elmúlt évekbeli olaszországi történetéből kiderül, miért ezt választották az olasz képviselők tiltakozásul a magyar kormányfő beszédére.
Orbán Viktor az Európai Parlament szerdai plenáris ülésén mutatta be a magyar uniós elnökség programját. A magyar kormányfő beszéde után a baloldali Left képviselőcsoport felállt, és ökölbe szorított, felemelt kézzel elénekelte a Bella ciao című olasz baloldali, mozgalmi dalt.
A dal már évekkel ezelőtt az olasz belpolitikai viták előterében volt, amikor 2021 tavaszán a nemzet dalának kiválasztásakor a baloldal a Bella ciaót terjesztette fel, de ezt a jobboldali pártok kommunista éneknek tartották. Az olasz baloldal szerint a Bella ciao című dalt a himnusz után kell elénekelni többek között az április 25-i nemzeti ünnepen, amikor az olaszok a fasizmus alóli felszabadulásról emlékeznek meg.
A baloldali pártok úgy látják, a Bella ciao az olasz köztársaság alapértékeit képviseli. A jobboldal azonban azt válaszolta, hogy a Bella ciao nem felel meg minden olasz ízlésének: túlságosan balos. Nem a partizánok dala, hanem a kommunista partizánoké – mondták. Szerintük ugyanis a Bella ciaónak semmi köze az olasz ellenálláshoz, mivel a dal eredeti változatát az északolasz rizsültetvényeken dolgozó munkásnők énekelték, majd 1948-ban a berlini kommunista ifjúsági világtalálkozón módosították a szövegét.
Az olasz baloldal azt követően javasolta a Bella ciaót, hogy a jobboldali Liga párt szenátorai 2020 októberében törvényjavaslatot nyújtottak be annak érdekében, hogy az Előre, budai srácok az olasz állam hivatalos dalává váljon. Az olaszul Avanti ragazzi di Buda kezdetű dalt az 56-os pesti srácok emlékére Pier Francesco Pingitore 1966-ban írta. (A szerző 2020. október 23-án megkapta a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést.)
Azt persze senki nem állítja, hogy a baloldali Left-képviselők akciójuk előtt ismerték volna a magyar belpolitikát a közelmúltban megrázó ominózus Orbán Balázs-eszmefuttatást, az egybeesés azonban izgalmas, az olasz képviselők strasbourgi kontrája látványosra sikeredett. Nem véletlen, hogy Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke kétszer is jelezte, hogy ez nem az Eurovíziós Dalfesztivál, amikor megpróbálta csendre inteni a képviselőket. Sőt, Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke a népszerű Netflix-sorozatra, A nagy pénzrablásra (La casa de papel) utalva – amelynek a Bella ciao az egyik betétdala –, a balosok felé fordulva pedig úgy fogalmazott: ez nem is a nagy pénzrablás helyszíne.
A sorozat akkorát ment Magyarországon is, hogy a Bella ciaóból egy lakodalmas verzió is született. Annak idején az Indexen erről azt írtuk:
könnyen lehet, hogy a magyarok hamar rákapnak a magyar Bella ciao ízére, és már csak azt kellene figyelni, hogy ezentúl hány lagziban hányszor kérik, hányszor ropják rá izzadásig. Mert tény, többnyire az ilyen dalok találják meg leginkább a közönségüket, az ilyen átérzések válnak viharos gyorsasággal népkedvenccé.
Az biztos, hogy ez az egyik legszórakoztatóbb verziója a dalnak.
Olaszországban legutóbb a belpolitikában 2023 tavaszán ment nagyot a Bella ciao. Giorgia Meloni olasz kormányfő (nőként első ezen a poszton), az Olaszország Fivérei nevű párt vezetője és az Európai Konzervatívok és Reformerek Pártja európai politikai párt elnöke egy szakszervezeti kongresszuson mondott beszéde után a hallgatóság soraiban helyet foglaló szakszervezeti vezetők felálltak, és a Bella ciao éneklésével „köszönték meg” a miniszterelnök szavait. Azóta viszont ahány baloldali rendezvény, szakszervezeti gyűlés csak van Itáliában, ott a Bella ciao el kell hangozzék, a dal elválaszthatatlan része lett a baloldal politikai kultúrájának.
A Bella ciao mint a baloldal ikonikus dala az elmúlt években a magyar belpolitikában is megjelent.
2020-ban Lendvai Ildikó, a Magyar Szocialista Párt akkor már teljesen visszavonult egykori elnöke, parlamenti frakcióvezetője a magyar baloldal 151 éves ikonikus napilapjában, a Népszavában írt publicisztikájában úgy fogalmazott:
Ahogy a »Bella ciao« aktualizálódott, meg is fiatalodott. Már nem a nosztalgiázó egykori úttörők, a tábortűzi »mozgalmi« nótázásokra emlékező idősek dala. Még punk változata is van. Amikor a világhírű félig szerb, félig horvát énekes, a Kusturica-filmek zeneszerzője: Grogan Bregovic (aki nem mellesleg a belgrádi tüntetések himnuszává vált dalok szerzője is) a Sziget Fesztiválon járt, fiatalok tömegei énekelték vele a Bella ciaót. Mert kell egy dal. Persze lehet más is. Kell egy csapat. Fontos, hogy minél hamarább összejöjjön a Szabad Városok Szövetsége, de talán még fontosabb, hogy megszülessen az új köztársaságpárti szabadságmozgalom.
Az egy évvel ezelőtti pedagógus- és diáktüntetésen a demonstrálók el is énekelték a dal magyar verzióját.
A dal eredetéről egyébként két verzió kering. Az egyik szerint a Bella ciao egy gyermekdal melódiájára született, amit az olasz rizsföldeken gyomláló asszonyok énekeltek a XIX. század végén. A dalt a fasiszta és a náci Németországgal kollaboráló Olasz Szociális Köztársaság ellen harcoló partizánok módosították és az olasz ellenállási mozgalom himnuszává tették.
A másik verzió szerint egy jiddis népdalból lett az olasz partizándal. Az anekdota szerint egy Párizsban turistáskodó olasz mérnök egy lemezboltban sietősen, leértékelve vásárolt a hazaútra egy CD-t. A kocsiban amikor lejátszotta a Klezmer – Yiddish swing music című korongot, megdöbbenve hallotta, hogy a népszerű Bella ciaót éneklik, mivel a lemezről felhangzó dallam szinte egy az egyben megfelelt neki. A CD-borítót megvizsgálva fedezte fel, hogy Koilen–Mishka Ziganoff, 1919.
A mérnök ezután hosszas nyomozásba kezdett, és kiderítette, hogy az odesszai Mishka Ziganoff roma harmonikás New Yorkban futott be karriert, és ott rögzítette a Koilen című dalt, amely a Dus zekele mit Koilen (Zsákocska szén) jiddis dal egy változata. Az olasz mérnök a La Repubblica című napilapban tette közzé kutatását, amely arról nem szólt, hogy a Bella ciao 1919-ben rögzített zenei motívuma miként került vissza Európába, és lett olasz partizándallá. A legvalószínűbb, hogy hazatérő emigránsok hozták magukkal és terjesztették el.
(Borítókép: Tüntetők a Piazza Santi Apostoli téren 2024. június 18-án Rómában, Olaszországban. Fotó: Simona Granati / Corbis / Getty Images)