Kikerül a Magyar Állami Operaház játszóhelyei közül az Erkel Színház, ahol új zenés-táncos teátrum nyílik, ez pedig újra felszínre hozta az Operaház működésével összefüggő kérdéseket is. Összeállításunkban megszólal Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója, Kovács János karmester és Szinetár Miklós rendező, a Magyar Állami Operaház egykori főigazgatója.
A kormány határozatot hozott állami fenntartású színház létrehozásáról és működtetéséről – derült ki a 2024. november 28-án este megjelent Magyar Közlönyből. Az Index információi szerint az Erkel Színház helyén létrejövő új zenés-táncos teátrumot Cseke Péter, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház jelenlegi igazgatója és Szente Vajk színész-rendező, a színház főrendezője vezeti majd 2025. január 1-jétől.
Ez a döntés azonban megbontja a Magyar Állami Operaház eddigi hármas egységét, többek között erre világított rá Kovács János, az Operaház mesterművésze, karmestere, örökös tagja. A szakember kérdésünkre elmondta, hogy Richard Strauss elképzelésében hisz leginkább, aki a bécsi operaház második világháborús lebombázása után írt végrendeletében megfogalmazta, hogy egy világvárosban hogyan kell működtetni egy operaházat.
Ez alapján három játszóhelyre van szükség:
„Erre azt mondani, hogy nincs rá pénz, annyit jelent, hogy a fenntartók nem fogják fel: ez elsősorban nem pénz, hanem kulturális kérdés” – fogalmaz a karmester. Kovács János szerint az Erkel Színház pótolhatatlan, mivel nem tudnak annyit játszani az Operában, hogy egy igazán széles repertoárt adhassanak a közönségnek, ráadásul az árak, bár a nyugati szinthez képest nem magasak, a magyar nézők pénztárcáját tekintve elég borsosak. Úgy fogalmaz:
Mindig dühöngök, amikor azt gondolják, hogy az opera luxuscikk, pedig az a legmagasabb rendű zenés színházi műfaj, amiben a legnagyobb szerzők tudásuk esszenciáját adták át. Ez ugyanúgy az emberi kultúra része kellene hogy legyen, nem pedig egy egészen szűk rétegé, akik kedvtelésből vagy hobbiból járnak oda. Ennek ugyanúgy hozzá kellene tartoznia az ifjúság mindennapi szellemi táplálékához, mint ahogy az általános iskolában kötelező volt elolvasni az Egri csillagokat, vagy A kőszívű ember fiait.
Kovács János szerint ez hosszú távon biztosítaná az emberek rétegzettebb kultúrafogyasztását, a társadalomra pedig pozitív hatással lenne. Úgy véli, Ókovács Szilveszter legjobb döntése főigazgatóként az volt, hogy az Erkel Színházat folyamatosan jól működtette, viszont ezt nem volna szabad feladni. Mindent meg kellene mozgatni, és nem lenne szabad gazdasági okokra hivatkozva lemondani róla, mert számos olyan dologra megy el pénz, ami véleménye szerint felesleges.
Kérdéseinket elküldtük Ókovács Szilveszternek is, az Operaház főigazgatójaként elmondta: „Az Operaház 2022-es újranyitása és az Eiffel Műhelyház 2021-es bevezetése óta az Erkel Színház elsősorban befogadószínházként működött, ahogy arra az épület történetének korai évtizedeiben, a Városi Színház idejében is volt példa. A játszóhely elcsatolása a 75 éven át tartó üzemeltetésen, tizenezer opera- és balettelőadás, valamint hangverseny történeti értékén és személyes emlékein, az érzelmi köteléken túl
bevételkiesést jelent az intézmény számára, ám ezt a kormányzat visszapótolja.”
Az Erkel Színházban az új intézmény 2025. január elsejétől kezdi meg működését, de a megegyezés szerint a januárra és februárra meghirdetett előadásaikat változatlanul megtartják. A tavaszi előadásaikat azonban, amelyek ez Erkel Színházban lettek volna, már az Eiffel Műhelyházban rendezik meg, zömében változatlan, néhány esetben pedig halasztott időpontban.
A befogadott produkciók április közepéig folytatódnak, de onnantól az új intézmény döntése, hogy miként alakul a program. Ókovács Szilveszter elmondása szerint Szente Vajk rendezett már náluk, egy „ötletdús művészt ismertek meg benne, musicaljei évek óta mennek az Erkelben, mindez megkönnyíti a váltást”.
Arról a kétmilliárd forintról is nyilatkozott, amit az Operaház kap a kormánytól a színház leválasztása miatt:
Az összeg elsősorban az Erkel Színházban maradó teljes fény- és hangtechnika pótlását kompenzálja, továbbá az említett bevételkiesést, illetve más fejlesztéseink, pótmunkáink fedezetéül is szolgál. Az Operaházzal szomszédos irodáknak, gépészetnek és az énekkarnak, gyermekkarnak otthont adó Simándy épületben, valamint az Eiffel Műhelyházban is találhatók még teljesen be nem fejezett szakaszok, ahogy fontos lenne az Emléktár előkészítése is. Ez az összeg tehát nem személyi illetmény, nem is olyan rovaton érkezik.
Azzal kapcsolatban, hogy mi lesz a kedvezőbb árfekvésű „népoperával”, korábban nekünk adott interjúját idézte fel, ami szerint a változó világgal a tömeges operaszínház is más profilt kell hogy kapjon. Az elmúlt években arra törekedtek, hogy olyan kedvezményes termékeket hozzanak létre, amelyek összhangban vannak a bevételorientáltsággal, mert azt sem engedhetik el. Példának a bérletkonstrukciók, a matinéelőadások, az egyben kivehető páholyok, a hűségprogram nyújtotta kedvezmények és a nyilvános főpróbák látogathatósága által nyújtott lehetőségeket hozta fel.
Az események apropóján megkerestük Szinetár Miklóst rendezőt, az Operaház egykori főigazgatóját is, akinek válaszát, kérésére, egészben, szó szerint közöljük:
„Nekem a változással kapcsolatban három kérdésem van.
Az első: Mi a következő lépés? Mert bár első hallásra persze sajnálom! 1949-ben, amikor a Színház mint az Operaház filiáléja megnyílt, akkor én jelen voltam, és statisztáltam abban az előadásban, a nyitó János Vitézben. Azóta nagyon sok rendezésem ment ott, én nagyon szeretem az Erkel Színházat. Amikor igazgató voltam, többször akarták elvenni az Operaháztól, és megszüntetni. Én ezt minden alkalommal megakadályoztam.
A második: Cseke Péter az egyik legkedvesebb tanítványom, nagyon tehetséges ember, és mindenki szerint Kecskeméten színvonalas színházat vezetett évekig. Szente Vajk pedig a musical műfajban sok kitűnő előadást hozott létre világszínvonalon – Két tehetséges ember, akikről elképzelhető, hogy jó színházat tudnak csinálni. Kérdésem, hogy milyen feltételekkel?
A harmadik a legfontosabb: Mi a cél?
Mert ha nem a művészi kínálat bővítéséről, hanem megint arról van szó, hogy pénzt és létszámot akarnak csökkenteni drámai elbocsátásokkal, és ha az Eiffel–Bánffy működésére változatlanul nem lesz pénz, akkor tiltakozom! – Nem mintha ennek lenne bármi jelentősége. – És megismétlem, amit évtizedek óta mindig mondtam, amikor a színházon spórolni akartak: egy vagy két tankkal kevesebbet vesz az állam, és az már fedezi azt, amit egy évadban meg lehet spórolni!”
Lapunk megkereste a Madách Színházat is, hogy mi a véleményük az új zenés-táncos színház megnyitásáról, van-e elég tér Budapesten egy újabb, musicaleket előadó intézménynek. Kérdéseinkre Szirtes Tamás igazgató válaszolt, aki elmondta, hogy szerinte van hely még több zenés színháznak. Úgy véli, ez nem fog a többi teátrum látogatottságának rovására menni.
A zenés műfaj világszerte rendkívül népszerű. Londonban, a világ egyik színházi fővárosában zenés színházak tucatjai működnek egymás szomszédságában […] Mindig is nagy híve voltam a versenynek. Meggyőződésem, hogy a sikeres zenés színházak fokozzák a közönség színházba járó kedvét. Egy új színház budapesti indulásával jól jár a szakma is és a közönség is
– fogalmazott kérdéseinkre Szirtes Tamás.
Megkérdeztük az intézmény vezetőjét a többmilliárdos támogatásról is, amit megítéltek az új színháznak. Szirtes Tamás elmondása szerint a Madách Színház 2024-ben 1,2 milliárd forint állami támogatást kapott. Úgy véli, az új intézmény anyagi hátterét szakszerűen állapította meg a kormány, az összeg a fenntartói gondosságról tanúskodik.
Az Erkel Színház körüli eseményekkel kapcsolatban megkerestük Vidnyánszy Attilát, a Nemzeti Színház vezérigazgatóját, a Magyar Teátrumi Társaság elnökét is, ám az igazgató éppen vidéken próbált, így kérdéseinkre nem tudott válaszolni.
(Borítókép: Az Erkel Színház épülete. Fotó: Róka László / MTVA / MTI)