89 éves korában meghalt Mécs Károly Kossuth-nagydíjas, Jászai Mari-díjas színművész, rendező, érdemes művész. A Nemzet Művésze 2021 őszén vonult vissza a színpadok világától, abban az évben, amikor megkapta második Kossuth-díját.
Mécs Károly 2021-ben, miután megkapta a Kossuth-nagydíjat, azt mondta, hogy utolsó szerepében, Tamási Áron Vitéz lélek című darabjában még színpadra lép, aztán végleg visszavonul. Ambrus szerepében 2013 óta rövidebb-hosszabb megszakításokkal meghívott művészként játszott a Nemzeti Színházban, Vidnyánszky Attila rendezésében láthatta őt a közönség.
A Kossuth-nagydíjról, amikor megtudta, hogy megkapja, az Indexnek azt mondta, hogy Arany János A walesi bárdok című verse jutott az eszébe – „Szó bennszakad, hang fennakad, / Lehelet megszegik.” –, merthogy szerinte ennél nagyobb kulturális díj nem létezik.
Ugyanakkor azt is mondta, hogy ez a boldogság felelősséggel is jár. Így fogalmazott:
Bennem például azonnal átfutott, mi mindent tettem a múltban, amiért most ilyen kitüntető figyelmet, megbecsülést és szeretetet kapok.
Mécs Károly 1936. január 10-én született Budapesten. Édesanyja tanárnő volt, édesapja a János Kórház főkönyvelője, gazdasági ügyekért felelt. Gyerekként, a szünidők alatt sok időt töltött a kórházban, így a fejében az is megfordult, hogy orvos lesz, de az egyetemre nem vették fel. A tervezőmérnöki pálya is vonzotta, de mérnök se lett belőle. Viszont minden olyan munkát elvállalt, ahol a grafikai készségre szükség volt, így került a Laboratóriumi Felszerelések Gyárának Tömő utcai kísérleti üzemébe is.
Figyelmét azonban emellett mindig is a színjátszáson tartotta, Rózsahegyi Kálmán színiiskoláját látogatta, majd 1961-ben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Innentől kezdve a színház volt az élete: Nemzeti Színház, Petőfi Színház, Szegedi Nemzeti Színház, Thália Színház, Művész Színház, Budaörsi Játékszín, Karinthy Színház, Szigligeti Színház, Magyar Állami Operaház. Mivel a német nyelvet irodalmi szinten bírta, kilenc éven át a Deutsche Bühne Ungarn (Szekszárdi Német Színház) vezető színésze is volt.
Jellegzetes orgánuma és kiállása miatt a kamera különösen szerette Mécs Károlyt. Gertler Viktor híres, 1960-ban bemutatott filmjével lett igazán ismert, Noszty Ferit alakította A Noszty fiú esete Tóth Marival című, Mikszáth Kálmán művéből készült szatírában.
Az igazi áttörést azonban az öt évvel később bemutatott A kőszívű ember fiai című kétrészes film (rendező: Várkonyi Zoltán) hozta meg számára. Baradlay Richárd megformálása miatt sokan ma is a leghuszárabb magyar színészként emlékeznek rá.
Még akkor is, ha Sára Sándor 1978-ban bemutatott 80 huszár című filmjében éppen a „másik oldalon” játszott, egy osztrák vezérlő tisztet alakított. A Film Színház Muzsika 1965 nyarán így írt Mécs Károly alakításáról:
huszártisztje maga az élet, úgy bontja ki előttünk frissen, lendületesen, tele tűzzel ezt a Richárdot, hogy a szavai, mozdulatai mögött nemcsak a bátor katonát érezzük, hanem a mélyen érző tiszta embert is. Az Edittel való jelenetei adják a film érzelmekben, hangulatokban leggazdagabb részeit, az öreg Pállal folytatott beszélgetései pedig a tartalmas, emberi humort.
Mécs Károly, miután 1956-ban kitört a forradalom, elmehetett volna Ausztriába. Már a vonaton volt, az indulásra várt, végül mégis leszállt. Jegyét visszaváltotta, majd betért a Déryné presszóba, megivott egy konyakot és hazament. Lelkét hatvan évig nyomasztotta egy titok, amit végül feloldott: 1956 novemberében munkahelyén, egy sokszorosító üzemben mentesítő igazolványokat gyártottak, amire azt nyomtatták, hogy a szovjet hadsereg védelme alatt áll...
Nála azonban a hazaszeretet és a becsület mindig is fontos alapértéknek számított. Ezt az Indexnek adott interjújában is hangsúlyozta, amikor arra emlékezett vissza, hogy mennyire szerette szerepét Illyés Gyula drámájában, a Fáklyalángban. Úgy fogalmazott, hogy „az maga volt a boldogság”. Merthogy Görgey Artúrt eljátszani kedvére való feladat volt, s ami megfogta őt a szerepben, az a tábornok igazsága, hazaszeretete, tisztessége és a becsülete.
Átéreztem azt a fájdalmát, ahogyan el kellett viselnie még azt is, hogy azt kiabálták a háza előtt, hogy áruló, miközben ha valaki, ő biztosan nem árulta el a hazáját. Ezért is kell ismerni a múltat, beszélni a történelemről, mert amit a maga idejében nem lehet a helyére tenni, akkor az a feladat a jövő generációjára vár.
A színművészetet is próbálta mindig magasabb nézőpontból megközelíteni. A Színház Online-nak adott interjújában erről így fogalmazott: „A szakma alapvető feltétele a tehetség, amely Istentől való, nem lehet befolyásolni. Amit ez a szakma ezen felül feltétlenül elvár, az a szorgalom, a pontosság, a fegyelmezettség és az alázat, amellyel a darabhoz, a színpadhoz közelít a színész.”
(Borítókép: A Kossuth-nagydíjjal kitüntetett Mécs Károly, a Nemzet Művésze, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja a Városmajorban 2021. július 24-én. Fotó: Cseke Csilla / MTI)