Robert Lantos neve ismét reflektorfénybe került: a Hunyadi producerének A napfény íze című, 1999-ben bemutatott, Szabó István rendezte és Ralph Fiennes főszereplésével készült történelmi drámája idén bekerült a cannes-i filmfesztivál klasszikusokat felvonultató válogatásába. Robert Lantossal a Hunyadi külföldi fogadtatásáról, A napfény íze második reneszánszáról és Donald Trump 100 százalékos filmes vámjáról beszélgettünk.
A Hunyadit eddig Magyarországon kívül Ausztriában és Szlovéniában tűzték műsorra, a sorozat mindkét országban nagy sikerrel fut, hangsúlyozta az interjú elején Robert Lantos producer, akit még ennél is jobban érdekel, hogy a közönség zöme harminc éven aluli, ráadásul itthon is inkább a fiatalok nézik a szériát. „Ez nekem nagyon jólesik, mert az a korosztály nem nagyon néz már televíziót, a sorozat azonban főleg nekik készült. Úgy terveztük, úgy találtuk ki, hogy érdekeljen egy fiatal közönséget is. Remek érzés, hogy ez sikerült!” − fogalmazott a Kanadában élő producer.
Mint mondja, Szlovénia nagyon pici ország, de a Hunyadi nézőközönsége háromszor akkora volt, mint máskor ugyanazon a csatornán, ugyanabban az időintervallumban. A producer szerint az osztrák kritika is erős és pozitív. „Úgy írnak erről, mint ami a szomszédban történt, azt hiszem, úgy veszik, mint egy közeli rokon történetét. Az pedig magáért beszél, hogy az ORF főműsoridőben, este 8-tól 10-ig vetíti” – mondta.
A sorozat külföldi útja nem állt meg a „szomszédban”, 2025. június 5-től Németországban is vetítik.
Pár napja indult Izraelben, csak onnan még nem kaptam eredményt. Olasz premier lesz június végén, így következnek az országok. Vannak ajánlatok Ausztráliából, Kanadából, sok helyre adtuk el
– emelte ki Lantos.
A sorozatot – amint levetítette a TV2 – a Netflix is műsorra tűzte, igaz, egyelőre csak Magyarországon. A rendező szerint a streamingszolgáltató látta, hogy a Hunyadi milyen eredményt produkált a televízióban, így lecsapott rá. A széria egy hétig a legnézettebb műsor volt a Netflixen.
A pozitív nemzetközi visszhanggal kapcsolatban arról is kérdeztük a producert, a siker előremozdítja-e a magyar filmgyártást. Lantos erre azt felelte, hogy a magyar filmszakma mindig is remek művészfilmeket csinált, amelyek komoly díjakat, Oscart is nyertek, de külföldön sosem érték el a tömeget, hiszen azokat nagyon szűk közönségre szabták. A Hunyadi azonban más: a történetet úgy mesélték el, és azért lett belőle sorozat, hogy a tömegközönséget is megszólítsa.
„Ezen a történeten – kezdve a déli harang legendájával – keresztül bemutatunk a világnak egy olyan fantasztikus drámasztorit, amiről senki semmit nem tud. Egy olyan országról, amelyről a legtöbben azt sem tudják, hogy hol van” – mondta a producer, aki azt is elárulta, hogy ha sokan „reklamálnak”, akkor folytatása is lehet a sorozatnak. Hunyadinak két fia volt; az egyik fiatalon meghalt, a másik pedig… nos, nem nehéz kitalálni, hogy kiről szólna a következő évad.
Néhány napja jelent meg a hír, hogy a világsikerű Szabó István-film gazdagítja a májusi cannes-i fesztivál hivatalos válogatását. A napfény íze című, 1999-ben bemutatott, háromszoros Európai Filmdíjban részesült alkotást ugyanis
meghívták a felújított mozifilmek javát felvonultató Cannes Classics programba.
A világsztárokkal (Ralph Fiennes, Jennifer Ehle, Rosemary Harris, Rachel Weisz) forgatott koprodukció tavaly volt 25 éves. A cannes-i premieren személyesen vesz részt Szabó István és Robert Lantos producer is.
„A napfény íze Cannes-ba úgy került ki, hogy a filmet az NFI laboratórium felújította, emiatt lett belőle egy gyönyörű kópia. Ezt a fesztivál megtudta, és meghívta a filmet. Nekünk ez meglepetés volt. Amikor új filmet csinálok – már vagy tízszer versenyeztem Cannes-ban –, akkor ez a vágy, hogy meghívnak, mindig erre célzunk. Most azonban kellemes meglepetés volt” – fogalmazott Lantos.
Amikor ezt a filmet csináltam Szabó Istvánnal, az volt az inspirációm, és azért akartam, mert Európa-szerte újra elindult az antiszemitizmus. A háború óta csend volt, de Nyugat-Európában újraindult, és már hallottuk az első antiszemita hangokat. Hasonló dolgok kezdtek történni, mint amik nálunk történtek az 1920-as és az 1930-as években, amik aztán a holokauszthoz vezettek. Nekem ez a film ezért volt fontos. Nem a holokausztról szól, hanem arról, hogy mi történt azelőtt. A film óta eltelt 26 év, de Amerikában, Ausztráliában a zsidóüldözés megint teljes buzgalommal elindult. Torontóban, ahol élek, az elmúlt négy-öt hónapban háromszor lőttek bele zsidó iskolákba. A napfény íze arról szól, hogy ezek a dolgok hova vezetnek. Még nem tartunk ott, ahová ebben a filmben vezettek, de azt hiszem, ez a film most különösen fontos.
Bár a film (ebben a kategóriában) nem kaphat díjat Cannes-ban, Szabó István igen – és fog is, méghozzá nagyot, Lantos szerint legalábbis így lesz.
„Amikor egyetemista voltam, és filmezést tanultam, volt egy listám rendezőkről, akikkel egy nap szerettem volna dolgozni. Mire odakerült a sor, hogy filmeket gyártok, sokan már meghaltak. A listán rajta volt Szabó István is, ő szerencsére élt, és még mindig él. Én kerestem meg őt, és elkezdtünk beszélgetni, hogy hogyan tudnánk együtt valamin dolgozni. Így született meg A napfény íze” – emlékezett vissza Lantos a kezdetekre.
Korábban már dolgoztam nagyon tehetséges rendezőkkel, de Istvántól sokat tanultam, mert ahogy ő színészekkel rendez és a színészekkel bánik, na olyat én még sosem láttam. Nem bújik el a kamera mögé, hanem mindig ott ül mellette, ahol látják egymást a színészekkel. Ő egy igazi színészrendező, ami nagyon ritka.
„Ralph Fiennes is nagyon nagy találmány volt. Akkor láttam a Schindler listája című filmben, így került szóba, hogy egy óriási, fantasztikus színész, akit ha meg tudnák kapni, képes lenne mind a három generációt eljátszani. Nem ez volt az eredeti terv, először azt hittük, hogy három különböző színésszel dolgozunk majd, de ő képes lett volna hihetően eljátszani mindhárom generációt. Az a színész, akinek semmi korlátja nincs, ritka az, hogy valaki mindent el tud játszani” – méltatta Fiennest a producer.
Donald Trump amerikai elnök május elején bejelentette, hogy az Egyesült Államok 100 százalékos vámot vet ki az országon kívül gyártott filmekre. A lépést azzal indokolta, hogy az amerikai filmiparra nagyon gyors halál vár azok miatt a csábító kedvezmények miatt, amelyeket más országok kínálnak a filmkészítőknek. Robert Lantos elmosolyodott, amikor feltettük neki a kérdést: Ez hogyan hat majd a globális, valamint a hazai filmiparra?
„Shakespeare írt erről egy színdarabot: Much Ado About Nothing. Nem fog semmi sem történni. Hajlandó vagyok írásban garantálni. Ez csak zaj. Mindenhol pánik van, nem csak Magyarországon. Semmi sem fog történni. Nem is történhet, mert ez egy téves felfogás. Ha ilyen lenne, akkor a saját amerikai filmiparát bántaná, méghozzá nagyon komolyan. Ezt most már ő is tudja, de egy hete még nem tudta” – vélekedett a producer.
„Az pedig egy másik kérdés, hogy hogy lehet egyáltalán adóztatni, milyen vámot lehet rátenni egy filmre?”
„Milyen áron? Ha ezt az asztalt importálod, annak van egy ára, de egy filmet, ami digitális fájl, amit az egyik számítógép elküld a másiknak, és már ott is van Amerikában, még ha itt is forgatták… Azt hogy tudod vámozni?” – tette fel a költői kérdést Robert Lantos, ezzel pedig mindent elárult, amit a témáról gondolt.
(Borítókép: Robert Lantos 2025. május 9-én. Fotó: Mult Roland / Index)