Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMAz Ördögűző készítése egy mesébe illő rémálom volt
További Cinematrix cikkek
- A ledér gyönyörűség engedett a kéjenc érsek csábításának
- A Netflix megcsinálta a saját Breaking Badjét, csak sokkal viccesebben
- A világ egyik legcsúfabb oldalát mutatja be ez az új Netflix-film
- Egy ültő helyünkben végigdaráltuk Stephen King kedvenc misztikus sorozatát
- Kegyetlenül megdolgoztatta az agytekervényeinket Hugh Grant új vallásos thrillerje
Az 1971-es Francia kapcsolat sajtóturnéjának utolsó estéjén, William Friedkin, interjúinak végeztével belenézett a táskájába és egy csomagra lett figyelmes, amin csak William Peter Blatty neve állt a feladó rubrikában, a csomagban pedig az általa írt Ördögűző kézirata volt. A rendező elkezdte olvasni a regényt, majd az első húsz oldal után lemondta esti vacsoráját és még aznap végzett az írással - olvasható a Hollywood Reporter cikkében.
Az író és a leendő rendező a Paramount parkolójában találkoztak először, de csak évekkel később kezdtek el közösen dolgozni, amikor Blatty felhívta Friedkint és elújságolta, hogy szerződést kötött a Warnerrel, akik felkérték, írja meg az Ördögűző forgatókönyvét. Az író felkérte Friedkint, hogy rendezze meg a filmet, arra hivatkozva, hogy ő az egyetlen rendező, aki nem beszélt mellé vele és kerek perec megmondta, ha valami változtatást igényelt.
Az író hiába ragaszkodott Friedkinhez, a Warner Bros. három mások rendezőnek is elküldte a forgatókönyvet: Stanley Kubricknak, Arthur Pennek és Mike Nicholsnak. Egyikük se vállalta a munkát. Kubrick azért, mert ő csak "saját anyagból dolgozik", Penn éppen végzett a Bonnie és Clyde-dal és nem akart egy darabig erőszakos filmet forgatni, különösen nem kisgyermeke születése óta, Nichols pedig nem bízott benne, hogy egy tizenkét éves lány el tudná vinni a hátán az egész filmet. Friedkint azonban semmi nem zavarta és alig várta, hogy elkezdhessen dolgozni a mozin. Az eközben ünnepelt íróvá avanzsált Blatty pedig azzal fenyegette a Warnert, hogy a Johnny Carson népszerű beszélgetős műsorában kitálal arról, hogy a filmstúdió nem azt a rendezőt akarja választani, akit ő szeretne.
Végül a mozikba került a Francia kapcsolat, ami azonnali siker volt. Ezután a Warner már szinte az írónál is jobban akarta a rendezőt. Friedkin szerint teljesen bolondnak gondolták őt és belenyugodtak, hogy semmit nem tehetnek. "Száz százalékban én dönthettem a színészgárdáról. A Damien atyát játszó Jason Miller egyszer sem szerepelt még mozifilmben. Egy drámaíró volt. Papokat és doktorokat vettem fel különböző szerepekre. Úgy mentem Irakba három hónapra felvenni a nyitójeleneteket, hogy egyáltalán nem állt mögöttem a Külügyminisztérium. Ha megölnek, teljesen az én hibám lett volna" - írja a rendező.
A filmstúdió Audrey Hepburnt, Jane Fondát vagy Anne Bancroftot akarta a megszállt kislány anyjának szerepére. Hepburn Olaszországban akart forgatni, mert ott lakott akkoriban doktor férjével, Jane Fonda hidegen visszautasította a projektet mondván, "Miért is akarnék szerepelni egy ilyen ócska, kapitalista szarságban?". Eközben a rendező többször beszélt telefonon Ellen Burstynnel, akit akkoriban elkerültek a nagyobb szerepek, és úgy érezte, a sors nekiszánta a démonok által megszállt kislány édesanyjának karakterét. Elmondta Friedkinnek, hogy miért hagyta ott az egyházat kislánykorában egy kellemetlen élmény miatt. A rendező meg volt győződve róla, hogy ő lesz a tökéletes színésznő a szerepre, de a Warner foggal-körömmel ellenkezett, végül hiába, mert Burstyn maradt az utolsó lehetőségük.
Max von Sydow ellenben azonnal vállalta Merrin atya szerepét. Viszont egyáltalán nem ment ilyen könnyen a tizenkét éves főszereplő megtalálása. Több ezer kislány jelentkezett, de lehetetlennek tűnt megtalálni a megfelelő embert. Ekkor kezdtek el tizenkettőnek kinéző, de valójában tizenhat és tizenhét éves lányokat is meghallgatásra hívni. Azonban egy délután, a Warner new yorki főhadiszállásán - az azóta szándékosan megváltoztatott című Fifth Avenue 666-on - egy titkárnő telefonált föl a rendezőnek és azt mondta, itt van egy Elinore Blair nevű nő a tizenkét éves kislányával, nincs időpontjuk, de szeretnének egy meghallgatást. Friedkin félvállról igent mondott, de amikor besétált Linda Blair, egyből tudta, hogy őt keresték. Vidám volt, pezsgett az élettől, még soha nem színészkedett korábban, de egyáltalán nem volt zavarban.
A rendező megkérdezte a 12 éves Lindát: "Tudsz bármit is Az ördögűzőről?". "Olvastam a könyvet" - felelte a kislány. A kérdésre pedig, hogy miről is szól, annyit felelt, hogy egy kislányról akit megszáll az ördög és rossz dolgokat tesz. "Milyen rossz dolgokat?" - kérdezte a rendező. A lány pedig rezzenéstelen arccal kezdte sorolni édesanyja mellett: "Megüti az anyját, kilök egy embert a hálószoba ablakán, majd egy feszülettel maszturbál". A meglepett rendező gyorsan felnézett az anyukára, majd vissza a kislányra: "Tudod mit jelent ez?". "Önkielégítés, nem?" - válaszolta a kislány. "És te csináltad már?" - kérdezte Friedkin. "Persze, te nem?" - kérdezett vissza Linda. Ebből tudta a rendező, hogy a kislány nem lesz zavarban a forgatáson.