Csütörtökön kerül a mozikba az Elysium, Neill Blomkamp új filmje. Blomkamp az a dél-afrikai rendező, aki 2009-ben elkészítette a District 9-t, ami tulajdonképpen az apartheid-rendszert mutatta be, dokumentumfilmnek álcázott sci-fiben. A District 9-ban látható kilakoltatás például sok kritikust egy valódi történelmi eseményre emlékeztetett, amely Dél-Afrikában a '60-as években történt. Nincs ez másként az Elysiumban sem, ott is az elnyomott, szegény többség és az őket kizsákmányoló kisebbség küzdelmét láthatjuk.

Blomkamp módszere a kezdetektől az, hogy sci-fikben mutat be a mai embereket érintő problémákat, a District 9-ben például a Földön rekedt űrlakókon. De nem a District 9 volt az első filmje: előtte készített egy csomó rövidfilmet, és ezekben is ugyanezt a módszert használta. Az összesen jól látszik a Blomkampra jellemző két stílusjegy: kézikamerás felvételekre montíroz CGI-figurákat, és klasszikus sci-fi szcenáriókat ültet át valamilyen társadalmilag ordítóan igazságtalan helyzetbe. Válogatásunkban azt mutatjuk be, milyen társadalmi problémákat sikerült már Blomkamnak sci-fiben feldolgoznia.

A filmeket nézegetve jó eséllyel azt is megjósolhatjuk, milyen projektbe vág majd az Elysium-rendező a jövőben: a District 9 is egy ilyen rövidfilmből készült, és az itt lévők egyikéről már be is jelentette a dél-afrikai rendező, hogy ez lesz a következő egész estés filmjének alapja.

Kegyetlen osztálykülönbségek – Tetra Vaal

Elsőnek rögtön itt van ez a 2004-ben készült másfélperces film, amely már magán hordozza a District 9 összes ismertetőjegyét: dokumentumfilmes stílusú felvételeken bújik meg a CGI, és természetesen társadalmilag is durván áthallásos. A rövidfilm egy képzelt propagandavideó, amelyen egy robotrendőröket gyártó cég próbálja elhitetni velünk, hogy gyerekeink olyan világban szeretnének élni, ahol a szegénytelepeken robotok lődösik szét az embereket tartják fenn a rendet. A rövidfilmben látható jelenetek megidéznek egy csomó sci-fi klasszikust (Robotzsaru, Én a robot, Csillagközi romboló, stb.), de a hangulatuk egészen más.

Ez egyébként az a film, amelyről Blomkamp már bejelentette, hogy megcsinálja nagyban is: az IMDb szerint Chappie lesz a címe, 2014-ben jön majd ki, és szerepel benne a Gettómilliomosból és a Skinsből ismert Dev Patel is.

Honnan jönnek az emberi jogok? – Yellow

Valójában ez inkább egy elképzelt, hosszabb film bemutatója, és egy androidról szól, akinek a) érzései vannak, b) önállóan képes tanulni, és c) úgy dönt, hogy elszökik, és saját élete lesz. Mi persze ezt nem tűrjük, és megpróbáljuk levadászni.

A fényképezés itt is áldokumentarista, de téma nem túl eredeti. Úgy tűnik, elég nehéz lenne ezt egy egész estés filmben úgy körüljárni, hogy az ne legyen ordítóan unalmas. Abban sem vagyunk biztosak, hogy a kézikamerás fényképezés ezen sokat javítana. Talán egy szerelmi szál?

Mit ér az ember, ha nem szereti a munkáját? – Tempbot

Csak kérnem kellett: ez a 2006-os film nagyon hasonlít az előzőhöz, de nem egy androidról szól, hanem egy közönséges, fémvázas robotról, aki ráadásul egy irodában dolgozik. Tizennégy perc, az itt szereplők közül a leghosszabb Blomkamp-rövidfilm, a történet mellé választott társadalmi téma pedig a nyolcórás irodai dolgozók élete. Egy csomó részlet olyan, mintha az Office-ból emelte volna át Blomkamp: néhány kínos jelenet, ötkor mindenki hazahúz, a kávészünetben és az ebédnél banális beszélgetések. És persze ott a nem túl kellemes hasonlatt: a dolgozókra sokszor pont így, egyszerű robotként tekintenek a munkáltatók.

A következő M. Night Shyamalan?

Bár bizonyos mértékig ezek a rövidfilmek mind élvezhetők, ha valaki a hármat egyszerre végignézi, azért könnyű ráunni a stílusra. A cikk összeállítása közben akaratlanul is M. Night Shyamalan jutot az eszembe, akit az első filmjei miatt szintén nagyon szerettünk, aztán fokozatosan ráuntunk, mostanában pedig már a neve hallatán is ásítozni kezdek. Reméljük, Blomkamp nem ragad le egész életében a kézikamerás robotoknál. Sajnos a nem túl jól sikerült Elysium alapján úgy tűnik, hogy igen.