Vasárnap este vetítik az m1-en Kapitány Iván, a Kútfejek és az Üvegtigris rendezőjének rövidfilmjét, az Idegeneket. A főszereplők Szabó Győző, Kovács Patrícia és a vígszínházas Lengyel Tamás. A nem egészen húsz perces film 12 millió forintból készült, ebből nyolcat a Magyar Média Mecenatúra kisfilmes pályázatán nyertek Kapitányék.

A rövidfilmekkel az a baj, hogy ha rosszak, akkor sovány vigasz, hogy csak 15-20 percig kellett néznünk őket. Ha meg jók, akkor egyértelmű hiányérzetet hagynak maguk után, tovább néznénk a szereplőket, követnénk a sztorit, pláne, ha nem egy poénra épült az egész film. Az Idegeneknél ez az érzés még erősebb, mert

• egy rövidfilmhez képest elég lassan, nagyjátékfimes tempóban bomlik ki a sztori,
• bár van zárópoén, bőven maradnak nyitott kérdések,
• a szereplők nagyon titokzatosak, és azok is maradnak.

Van egy nő, Kovács Patrícia, aki valami nagy titokban utazik. Legalább hatszor vált ruhát, cserél parókát és sminket, bujkál a rendőrök elől, és valahogy érintve van egy politikus balesetében. Aztán van egy férfi (Lengyel Tamás), aki egy napja dolgozik egy delikátüzletben egy nagyon sötét alaknak (Szabó Győző ki tudja, hogy hányadszor hozza ugyanazt a figurát). Ők ketten éjszaka találkoznak az üres üzletben, beszélgetnek, és innentől tényleg nem lőnénk le a poént.

Már csak azért sem, mert sokkal okosabbak a film megnézése után sem vagyunk. Az Idegeneken nagyon érződik, amiről Kapitány Iván beszélt is egy interjúban, hogy az is izgatta, hogy "mi lenne, ha ez a film csupán egy kis epizódja lenne egy hosszabb történetnek, amelyből aztán kibontakozna egy több részből álló sorozat. Ennek megfelelően úgy találtuk ki a filmet, hogy az körbeépíthető legyen apró történetekkel, amelyek önállóan is megállják majd a helyüket. Az egész origóját természetesen az Idegenek adná".

Vagyis simán elképzelhető, hogy ez egy amolyan pilot, vagy előtanulmány egy majdani nagyjátékfilmhez, esetleg tévéfilmhez. Ha így van, akkor csak remélni merjük, hogy legalább olyan jó lesz, mint A berni követ. De ehhez azért még kellene néhány dolog, például, hogy Szabó Győző maffiózója legyen kicsit eredetibb, Kovács Patríciát meg ne csak a parókái tegyék színes egyéniséggé. Az Idegenekből tényleg bármi lehet, szépen van fényképezve, Lengyel Tamást imádja a kamera, érdekes a felütés. De így, önmagában ez most még kicsit kevés.