Fekete Ibolya nemsokára befejezi a saját édesanyjáról szóló Anyám és más futóbolondok a családból című, évtizedeken és történelmi korokon átívelő történetének a forgatását. Az Index egy Lónyay utcai álkalapboltban kapta el a forgatást.

Egyik oldalon kozmetikus, másik oldalon állatorvos, a kettő között pedig egy harmincas évek stílusa szerint berendezett kalapbolt nyílt a Lónyay utcán, itt forgatja Fekete Ibolya (Chico, Bolse Vita) legújabb filmjét, a saját családtörténetéből feldolgozott, 1910-es évektől szinte a napjainkig tartó Anyám és más futóbolondok a családból-t. Hiába építettek egy műfalat az üzlethelyiség kellős közepére, tényleg olyan érzés belépni, hogy az ember bármikor Gózon Gyulát várná, hogy jöjjön és szolgálja ki azonnal. Visszafogom magam, és próbálok nem elvenni egyet a kikészített kispolgári bonbonból. 

Fekete Ibolya hat éve írta a forgatókönyvet, ami a saját családjának történetén, pontosabban az édesanyja történetén alapul, aki 94 évet élt és ez alatt huszonhétszer költözött a történelem szeszélyei miatt. Az édesanyát – akit a sajtóanyagban minden cicoma nélkül egyszerűen csak Anyának hívnak – a film kerettörténetében a lengyel Danuta Szaflarska játssza, az oroszlánrészében pedig Ónodi Eszter. Aki már egyszer eljátszotta Szaflarska unokáját a tizenhat évvel ezelőtt Az alkímista és a szűzben (r: Kamondi Zoltán) is, de ez az információ inkább azoknak szól, akik szeretik szerkesztgetni filmek Trivia-oldalát az ImdB-n. 

Eszter elmondta, hogy habár Ibolya mutatott neki családi fotókat, nem ez a fő kapaszkodópontja a szerepnél, hanem egyfajta habitus és temperamentum. Ugyan egy hosszú, korokon átívelő sztoriról van szó, a filmben sokszor csak szkeccs-szerű jelenetekből, korlenyomatokból kellett egy figurát megcsinálnia. Anyát pedig úgy is nevezik a filmben, hogy a vihar asszonya, sosem tud egy helyen maradni, de nemcsak hóbortból, hanem a kényszerű költözések miatt is, közbeszól az életébe Trianon, a kitelepítések, állandó nyughatatlanság veszi körül.

Szemben a férjével, akit Gáspár Tibor alakít, és akit a sajtó munkatársai csak egy elszáguldó kisbusz ablakából láthattak, ahogy teljes sminkben kiabálja, hogy „szerelmem, mindjárt visszajövök!”. Az Anyával szemben Apa a nyugalom, a fa, a gyökér, mármint nem olyan gyökér, hanem az, ami miatt valaki biztos lábakon tud állni.

Ónodi Esztert legközelebb a decemberben bemutatott Swingben láthatjuk moziban, de szerepelt az Adrian Brody-val forgatott Houdini című minisorozatban is, illetve szeptembertől Máté Gáborral fog dolgozni a Katona József Színházban A két Korea újraegyesítése című kortárs francia darabban, ami egyébként állítólag egy párkapcsolati dráma és nem egy topográfiai thriller.

Az éppen akkor próbált kalapboltos jelenetben szerepel még Kerekes Viktória és Bartsch Kata is, az előbbiről sikerült pár fotót készíteni gyors sminkelés közben, az utóbbi viszont hosszú időkre eltűnt, és csak akkor bukkant fel megint, amikor az öltöztetők már egy hatalmas, korabeli, óriáspirogra emlékeztető kalapot tettek a fejére, úgyhogy nem is mertem tőle megkérdezni, hogy miért hívják a szerepe szerint Dugónak.

Viszont Fekete Ibolya készségesen elmondta, hogy miért írta meg ezt a szerinte mesefilmet. A családja négy generáción keresztül végigcsinálták az egész huszadik századot, és ezalatt megesett velük minden baj, ami a legtöbb emberrel a ebben az országban, de az a specialitása ennek a családnak, hogy elég jó kedéllyel csinálták végig. Sokat izgultak, sokat rohangáltak, mindig jött valami a történelemben, ami elől el kellett költözni, mert csak ez az egy ötletük volt. 

Fekete szerint családjának történetéte, ami egyébként csak az alapját szolgáltatja a filmnek, ugyanis a végeredmény tele lesz meseszerű elemekkel. Egy korábbi sajtóanyag egy rakat műfajt felsorol, keveredik majd a filmben a némafilm, a burleszk, a háborús film, a komédia és a rendező reményei szerint a könnyes dráma is. Fekete Ibolya elmondta, hogy egy film lebegett a szeme előtt az írásnál, nem mintha sok köze lenne hozzá akár a történetében, akár a stílusában, de ami nagyon szépen mesélte el a korszakot, az Bernardo Bertolucci-tól a Huszadik század.

Kicsit sajnálom, hogy a forgatás sajtónapja az egy kis lyukba szervezett egyszerű jelenet volt, Garami Gábor producer (Hamvadó cigarettavég, A halálba táncoltatott leány) elmondta, hogy nemrég a Lupa-szigeten forgattak, ahol tizenkét színésznek kellett megküzdenie a szúnyogokkal, de forgattak a Balaton-felvidéken, az ötvenes-hatvanas évek jeleneteit pedig Bulgáriában is. Garami azt is megmondta, hogy a filmet jövő év elejére kell befejezni, a forgatásnak a héten vége lesz, az utómunkát pedig Németországba szervezték. Ez a két ország rakta össze a koprodukciós támogatást is, a 480 millió forint összköltségvetésű film magyar (CinemaFilm), német (NikoFilm) és bolgár (Kaboal Pictures) koprodukcióban készül a Magyar Nemzeti Filmalap 190 millió forintos támogatása mellet a német MDM és a Bolgár Nemzeti Filmalap, és az előforgatás során az akkori NEFMI és az NKA részvételével, ugyanis a film bizonyos jeleneteit már évekkel ezelőtt leforgatták.