Miért vállalta el a Herkules főszerepét? Mennyivel több ez a karakter, mint a Skorpiókirály?

Herkules egy izmos fickó, aki mindig egyre tökéletesebb akar lenni, akárcsak én. Herkulest nem rettentik meg a kudarcok és a pofonok. Sokszor elbukik, de mindig talpra áll, és rendületlenül megy tovább. Lételeme az örökös háborúskodás, a folyamatos gyakorlás, és csak egyetlen dolog élteti: ahogy idősödik, napról napra egyre jobb akar lenni. Mint egy jó tequila. Szerencsésnek érzem magam, mert nem sok sztárnak adatik meg mostanában Hollywoodban, hogy olyan mitológiai karaktert alakítson, akit az egész világ évtizedek óta ismer és kedvel, és akinek aztán egy teljesen más oldalát mutathatjuk meg a közönségnek a mozikban.

Miért, miben különbözik ez a Herkules az elmúlt 99 év filmtermésének Herkuleseitől?

Leginkább abban, hogy ő nem egyszerűen csak egy drabális görög izomhegy. Hanem egy száműzött, megkeseredett zsoldos, aki aranyért gyilkol, és már régen nem hisz az istenekben. Elvesztett a hitét mindenben, és már egyáltalán nem akar az a legenda lenni, akit a mitológiából ismerünk. És igen, rengeteg Herkules-film készült már, de Brett Ratner rendezése pont azért jobb mindegyiknél, mert az ő verziója sokkal sötétebb és karcosabb lesz, mint a korábbiak. Itt ráadásul az a központi kérdés, hogy a magányos Herkules hogyan veszti el és szerzi vissza újra a hitét és a becsületét.

Korábban olyan testépítősztárok alakították Herkulest, mint Reg Park, Lou Ferrigo és Schwarzenegger. Milyen érzés az ő árnyékukban üvölteni és harcolni?

Az első filmek egyike, amit gyerekkoromban láttam, pont a Herkules New Yorkban volt Schwarzeneggertől. Azóta ő a példaképem, nála jobban csak a régi idők Herkulesét, Steve Reevest kedvelem jobban, aki szintén testépítőből lett színész. Persze nyolcévesen melyik gyereknek nem Stallone, Schwarzenegger és Harrison Ford volt a bálványa?

És mi van Kevin Sorbo Herkulesével?

Kicsodával?

Kevin Sorbo, a Herkules-sorozatból.

Ja igen, a tévéből. Láttam őt is, de ne szórakozz már, ember, én most igazi színészekről beszélek.

Ismerte az eredeti Herkules képregényt is, a Thracian Warst, ami alapján a film készült?

Persze, már 4 évvel a mostani forgatás előtt megmutatta pár producer, amikor még arról volt szó, hogy az Universal újra össze akar hozni valami látványos mozifilmet a Skorpiókirály stílusában. A képregény és az abból írt forgatókönyv már akkor is tetszett: jól megírt, ütős sztori került végül a Paramounthoz.

Ha ennyire jó orra van a jó sztorikhoz, gondolkozott már azon, hogy producer legyen?

Nem lenne rossz, de csak abban az esetben, ha elég a nevemet adni a filmhez. A viccet félretéve, nekem mindig is jó adottságaim voltak ahhoz, hogy ugyanolyan jól kijöjjek a rendezővel, mint a világosítókkal. Szeretem ezt a fajta csapatmunkát, hiszen évtizedek óta a filmstúdiók és a pankráció világában élek, ahol az üzleti tárgyalások és a kreatív egyeztetések ugyanúgy hozzátartoznak a feladataimhoz, mint a verekedések.

A Herkulesnél viszont tényleg kivételes helyzetben voltam: ez a 14. mozifilmem a 2001-es A múmia visszatér óta, de komolyan mondom, még sosem dolgoztam olyan produkcióban, ahol ennyire odatette volna magát az egész stáb. A díszletesek, a jelmezesek, a sminkesek mind-mind a legjobb formájukat hozták. Tényleg megtiszteltetésnek éreztem, hogy ilyen megbízható szakemberek ragasztgatták fel mindennap szálanként a szakállamat és a hosszú hajamat.

Miért nem növesztette meg a saját haját hosszúra?

Nem tehettem meg, mert 2013 első felében színészként és pankrátorként az előző filmjeimet és a Wrestlemaniát kellett népszerűsítenem, ahol végig ragaszkodtak hozzá, hogy a kopasz Sziklát lássák a rajongók.

Milyen egy tipikus forgatási napja Magyarországon?

Leginkább bűzlök az izzadságtól. Minden nap hajnalban kelek, hogy egy jó kis kardió edzéssel nyithassak. Ezután bedobok pár steaket és tojást reggelire, ami csak a napi hét étkezésem egyike. Ezt követi a gyúrás az edzőteremben az itteni személyi tréneremmel, aztán jön a 10-12 órás forgatás.

Volt azért ideje nézelődni és kikapcsolódni? Menyire jött be Budapest?

Nagyon, imádom. Korábban az összes ismerősöm áradozott a városról, én viszont csak azt hajtogattam, hogy persze, persze, mindenki ezt mondja, de majd szépen megnézem magam, hogy tényleg így van-e. És tényleg így van. Az edzőtermek kiválóak, a kaja mennyei, a lányok pedig gyönyörűek. Ráadásul Budapest nemcsak szép, de szakmailag is abszolút profi szinten áll: nagyon jól felszereltek a stúdiók, profi stábokkal dolgoznak. A fővárostól távolodva pedig nagyon szép vidékeket láthattunk, amik tényleg ideálisak külső forgatási helyszínnek.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!