Szabó Simon a kilencvenes évek óta kikerülhetetlen figura, feltűnt már a budapesti kultúrélet minden pontján, dolgozott a Kultiplexben, a Merlinben, szerepelt Sziget-reklámban, DJ-zett vasárnapi drum & bass-bulikban. Eljátszotta Rojált, a veszkócsizmás, nagyhangú csávót a Moszkva térben, és onnantól kezdve mindig őt keresték, ha szükség volt megint egy nagyhangú figurára valami filmbe. A színészkedés mellett filmeket is rendezett, legutóbbi kisjátékfilmje, a Fal az Európai Filmakadémia legjobb rövidfilmjei közé került be. Simon a vasárnapi Pilvaker próbája és egy reklámfilm forgatása között szakított ránk másfél órát, hogy beszéljünk mindezekről. 

Szerepelsz az idei Pilvakeren is, pedig kicsit más szubkultúrából jössz, mint a többi résztvevő, nem?

Annyira azért nem, volt nekem popzenekarom is, a Boogie Knights 1999-ben. Kék hajjal nyomtuk a Danubius Road Show-n délután négykor. Hálistennek egy év alatt rájöttem, hogy annyira nem pálya. Akkor nagyon élveztem, hoztak-vittek minket, ment a csajozás, ingyen be lehetett rúgni az Arany Zsiráf-díjátadón, Lajkó Félix ott hegedült szétszakadt vonóval, Szasza rappelt, én meg beatboxoltam, a másik srác a zenekarból meg keresztben feküdt a lépcsőn és lépkedtek rajta át az emberek. 

Szerintem fiatalítani akarták a színészközeget a Pilvakeren Kautzky Armand és Kiss Ádám mellett. Ma a próbán végighallgattam a cuccot, élő zenével kurva jól működik. Delov Jávor dobol, QC szkreccsel, így még el tudom fogadni a rappersrácokat is, pedig életemben nem hallgatnám meg ezeket a zenéket. Ez nem azért van, mert minőségi probléma van velük, csak egyszerűen nem érdekel. 

'96-ban a Fila Rap Jamen én is elindultam, képzeljétek el. Csömör Attila barátom szerezte a zenét, és Mester Tamás és Janza Kata vokáloztak a számban. Csak úgy mondom.

Milyen helyezést értél el?

Semmilyet.

Nincs meg a felvétel?

Nincsen, ez a szomorú. Akkoriban még nem lehetett az ilyesmit digitálisan zsebre rakni. A kazettákat bekapta a magnó, vagy kidobtad költözéskor, elvesztetted, amikor részeg voltál. Nagyon bánom, hogy ezek eltűntek. Még az első filmünk sincsen bedigitalizálva, az Afterjka is valahol ott kallódik egy VHS-en a szekrény aljában.

Azt láthatta valaki?

Senki. 2001-ben csináltuk. Semmi, az ég egy adta világon semmi értelme nincs, és ezt ki is írtuk a végén. Mindegy, nem lövöm le a poént, ha egyszer bedigitalizáljuk, akkor lehet az Indexen a premierje.

Egyáltalán miért csináltátok?

A Moszkva tér után egy statisztaszervező cégnél dolgoztam, és egy ismerősöm felhívott, hogy menjek szerepelni a kisfilmjébe. Amikor találkoztunk, akkor mondták, hogy fasza, de neked kellene rendezni.

Így kezdődött az egész.

Milyen volt?

Nagyon jó, négyfős volt a stáb, hárman szerepeltünk a filmben. Felvettük az egészet fekete-fehérben. Téli, havas képek. Magányos autókázás az országúton. Értelmetlen dzsesszzongárázás. Olyan művészfilmet csináltunk, hogy elküldtük Varsóba egy fesztiválra, és azonnal beválogatták. 

A színészkedésbe egyébként hogyan keveredtél bele?

Gyerekként Körmendre száműztek a szüleim, mert már két általános iskolából kidobtak, úgyhogy anyámék szereztek egy iskolát a lehető legmesszebb Budapesttől. Körmenden apám ismerte a kosárcsapat kapitányát, így sikerült elintézni. Gyűlölt mindenki, mert pesti vagyok, egy Honvéd-Körmend meccs akkor nagyon éles helyzet volt.

Rohadt rákos pesti, a kurva anyádat

- ezt hallgattam végig, menekülni kellett. Az itthoni gyerekkori barátaim mentek az Operettszínházba a Valahol Európában című musicalbe. Kérdeztem tőlük, hogy mi kell, hogy oda bejussak, mert muszáj hazajönnöm, de anyám csak akkor engedi, ha valami okom van rá. Mondták, hogy tanuljak meg egy verset vagy énekeljek, mondtam, hogy kösz, bazmeg. Amúgy is meg kellett tanulnom a Nem tudhatomot Radnótitól, esténként leültem, hogy jó, megtanulom. Elmentem a válogatásra, de nem vettek föl. Összedőlt egy világ bennem, hogy mehetek vissza Körmendre, megvernek, elásnak, bedobnak a Rábába. Két hetet valahogy kihúztam, aztán csörgött a telefon, hogy mégis mehetek a darabba. Hazajöttem, és onnantól kezdve egymást követték a dolgok. Átigazoltam felnőtt statisztának, jöttek a reklámok, egy epizódszerep egy amerikai filmben, meg az Első generáció című csodálatos sorozat.

Hogy is hívták abban a karaktered?

DJ Kalasnyikov. Az IMDb-n elbaszták, ott DJ Lakasnyikov van. Akkor ismerkedtem meg Osvárt Andreával, azon a forgatáson.

Ráadásul DJ-t játszottam, volt igazi cucc és lehetett nyomni a drum&bass-t a forgatáson, én meg, hát, kicsit általában el is voltam fáradva, és akkor lehetett zenélgetni.

Utána megnézted a sorozatot?

Érdekelt szerinted? Voltak ilyen közös nézések, de akkor is kész voltam. Ez pont az az időszakom volt, amikor nagyon szerettem bulizni, nem érdekelt az egész.

Lehet, hogy innen jön, hogy mindig tróger szerepeket kapsz?

Nincs kivétel. Csak a tróger, csak a tahó. De főleg a Moszkva térből indult ez. Az Első generációban még a junkie-figura ment, felálló haj, narancssárga napszemüveg, piercing, citromsárga kertésznadrág. Gondolták, hogy milyen lehet egy DJ, hát biztos olyan, mint a Love Parade-en. De a Moszkva térben adott volt a szerepem. Nem is nagyon akartam más szerepkörbe átigazolni.

A saját filmedben, a Papírrepülőkben is ilyen nagyhangú csávó vagy, akkor magadra is ugyanazt a szerepet írtad?

Ez a termetből adódik, nem is akarok professzort, vagy Hamletet játszani. Mondjuk most van egy filmtervem, amiben belemerülnék a színészet bugyraiba, de ott sem egy teljesen más karakterbe. 

Ez meg jó, kényelmesen elvagyok, nem kell idegeskednem, hogy jó leszek vagy sem.

A Moszkva tér után nem kerestek egy csomóan, hogy nekünk te kellesz?

Á, senki. Itthon azért ez nem így megy. Nem akkora a piac. Reklámokban már korábban is szerepeltem, például a Pepsi Sziget reklámjában '98-ban, amiben azt mondom hosszú hajjal, hogy leviszem a szemetet, egy hét múlva jövök.

Tényleg, hogy áll a Linda 2, amiben szintén szerepelnél?

Martin Csaba rendező keresi a támogatókat. Elolvastam a forgatókönyvet, elég jó filmet lehetne belőle csinálni, hiánypótló akció-vígjáték lenne. Az más kérdés, hogy Görbe Nóra mennyire tudná magát játszani. A forgatókönyvben úgy van, hogy őt visszarendelik egy ügyre és mellékerül egy fiatal tag, ez lennék én. Johnny Gold lett volna eredetileg, csak ő valamiért nem felelt meg. A filmtervet elutasították a Filmalapban, úgyhogy Csaba megpróbál magánúton szerezni pénzt. Gondolom nagyon könnyű az ilyesmi, és azért nem jelentkezett még. De szerintem nem ciki az egész, behozna 100-200 ezer nézőt. Ez egyébként kábé olyan, mint amin én is egyszer gondolkoztam:

Most előrángatni mindenkit, aki él és mozog, és benyomni őket a panelba.

Közönségi finanszírozással lehet, hogy összejönne.

Arra gondoltam, hogy nem kellene ehhez Kickstarter, adjanak pénzt az Index-olvasók. Meg lehetne versenyeztetni 3-4 forgatókönyvet, amire azt gondoljátok, hogy jó, kábé úgy, mint ez A Szám nevű dalversenyetek. Nem kell rá 50, meg 100 millió, elég 5-10, vagy 3 millió is.

A Papírrepülőket mennyiből forgattad?

Az 12 millió volt. De azt nem én szereztem. Abból normatív támogatás volt 5 és fél, a maradékot a producer szerezte valami ismerősétől, és volt még benne egy csomó szívesség.

Hogy kezdtél neki a Papírrepülőknek? Voltak sztorijaid a kisfilmekre vagy megvolt az ötlet az egészre?

Nem gondolkoztam sokat a forgatókönyvön, látszik is a filmen, hogy nem a sztori az erőssége.

Volt olyan, ami teljes kitaláció volt és volt olyan, ami egy mozzanat kivételével teljesen igaz.

Például a zongoracipelős rész, amiben te szerepelsz?

Az például teljesen igaz, azzal a Petike nevű sráccal (Sohonyai Péter) cipeltem, aki a filmben is van. Ő a mai napig hoz-visz olyan zenekarokat mint a Budapest Bár, vagy a Szalóky Ági.

Az első kisfilmed, a Zsebzsötem is olyan, mint egy Budapest, legalábbis vicces látni, hogy milyenek voltak az emberek, meg főleg Budapest 2001-ben. (A film piti zsebtolvajokról szól, akik kitalálják, hogy olyan sok pénzt keresnek egy nap, hogy elkezdenek a szegényebbek zsebébe és táskájába pénzt csempészni. )

Nekem is para. Nemrég voltam egy vetítésen egy gimnáziumban, nagyon erős hatás volt most a Zsebzsötemet megnézni. De hogy az hogy készült: full utószinkron, VHS-ről játszottuk be a digitalizált anyagot és az alapján vettük fel egy PC-n egy mikrofonnal a szöveget. Utólag kellett mindent zajozni.

Két héten át forgattunk, de azt sem tudtuk, hogy mit, mert egy 33 éves filmkamerával dolgoztunk. A két hét végén a gyártásvezető felült a Nyugatiban a vonatra, kiment Berlinbe, bevitte az Andec Filmtechnikbe, mert csak ott hívtak elő ilyen anyagot. Visszavonatozott, bementünk a Cirkóba, hogy lássuk, mit vettük fel. Újabb két hét forgatás után a gyártásvezető megint kiment, megint előhívta, hazajött, beraktuk a Cirkóban a filmet, és elindult egy fekete-fehér dokumentumfilm valami bányáról. 

Ott ültünk, hogy most mi a kurva élet van. Nem értettem először. Letörölték vagy rávettek valamit? Kiderült, hogy összecserélték Berlinben. Mindenkiről szakadt a víz. De az volt a mázli, hogy a bányászos csávónak is hiányzott a filmje, úgyhogy mire odatelefonáltunk, már mindenki tudta, hogy miről van szó. És ehhez a sztorihoz voltunk 22 évesek.

Beszéltünk a Lindáról meg a Szomszédok-filmről, szerinted lesz nálunk is olyan, mint Amerikában, ahol újra előszedik a 80-90-es évek cuccait és sok pénzzel megcsinálják azokat megint?

Magyarországon egyszerűen nem éri meg ennyi pénzt beleölni egy filmbe. Azt az emberek sose fogják fel, hogy a filmrendező egy kétéves produkció végén kapja meg a fizetését, ha megnézték a filmjét. Azt hiszik, hogy á, filmrendező, biztos kurva jól megy neki, keresi a 10 milliókat. Egyrészt 10 milliót senki nem kap egy filmért, kivéve ha kiokoskodja belőle valahogy. Másrészt meg ha végignézzük, hogy egy rendező mikor kezdte a melót, mennyi ideig tartjuk, és azzal elosztjuk a fizetését,

A reklámban tudsz pénzt keresni, most is azon dolgoztam, húsz óra meló egy nap, de keresel vele. A kultúrára viszont adni kell pénzt, mert ha egy országnak nincs kultúrája, nem létezik. Ebbe ölni kell, és mi mást lehetne ölni, mint adóforintokat. Jogosan jön a felháborodás, hogy 

már megint az én pénzemből jött egy nézhetetlen fos!

Igen, de akkor nézd meg, hogy van olyan, hogy jó, meg van szar, meg van olyan is, ami neked nem tetszik, de viszi külföldön az ország hírét, meg van olyan is, amit szétloptak és sose láttad, mert dobozban maradt. Ki lehet írni népszavazást, hogy támogassa-e a kormány a magyar adóforintokból a kultúrát, de hogyha nem támogatjuk, akkor semmi nem lesz, az ország elrohad.

A filmalap alkalmas erre?

Lehet szidni a Vajnát, mindenki szidja, mindenkit szidni kell, ez az örök művészlét. Tökmindegy, hogy ki ül milyen székben, szidni kell. Ha nem szidod, akkor puhapöcs vagy. Én is persze elkezdhetném szidni őket, hogy miért nem csinálhattam még filmet. De van egy másik oldal, hogy 

Akkor mi lenne? Kapott volna Török Feri meg Hajdu Szabi pénzt? Az ultrabaloldali filmes brigád, Tarr Béla és Janisch Attila teljesen illegitimnek tartják a rendszert, de könyörgöm, akarnak filmet csinálni, vagy nem? Valószínűleg nem akarnak, ha akarnának, akkor rájönnének, hogy nincsen más lehetőséged. Ebben a Fidesz-kormány vezette országban azokra az intézményekre tudsz támaszkodni, ahol ennek helye van. Ha beadod a pályázatot, akkor meglátod, mi lesz, viszont ha nem adsz be semmit, akkor semmit sem csináltál.

Janisch Attila büszke is arra, hogy ő ebben a rendszerben nem pályázik.

Legyen rá büszke! Én például megőrülnék attól, hogy nem tudok valamit csinálni. Amikor nem tudtam mit csinálni, akkor kitaláltam a Fal című kisjátékfilmet. Ha alkotó vagy, akkor valamit csinálni kell, különben meghülyülsz. Közben én mindig azt mondom a haverjaimnak, hogy megcsinálod a kenyeret a sütödében és kiteszed a polcra, nem? Utána kimész és megmondod, hogy ebből a kenyérből a jobboldali ne vegyen, mert csak baloldaliaknak sütötted?

Miről ismernek meg az utcán leginkább?

A szakmaközeli emberek a Papírrepülők miatt, az utca embere a Hajnal Tímea miatt, a fiatalok pedig a Moszkva tér miatt. És akkor van a harminc-harmincötös, de még fiatal, és egyszerűbb lélek, ők a Zuhanórepülést nagyon szeretik.

Pedig a Zuhanórepülés felett kicsit elnéztek itthon.

Jó film, kicsit feszesebbre kellett volna vágni. Olyan film volt, amit nem csináltak még, igazi jutalomjáték volt. Heroinista félbűnöző hülyegyereket játszani egy álom. Meg szétverheted egy csávó fejét a tetőn. Zseniális volt. 

A Fal sztorijában is benne voltál?

Nem, az kipattant a fejemből. Az Indexen olvastam a cikket, hogy hol építenek egy ilyen falat. Felbaszott, és estére kész volt a forgatókönyv. 

Mit szóltál ahhoz, hogy európai filmdíjra jelölték?

Ma hívott anyám, hogy küldtek valami csomagot. Múltkor küldtek oklevelet is, Wim Wenders írta alá. Gyönyörű oklevél, be lehet keretezni, aztán ki lehet rakni a klotyóba. Egyébként a film kiütötte a biztosítékot sok helyen, és azért lett annyira sikeres, mert ez az Európai Unióban történt. 

Külföldön nagyon sokan jöttek oda hozzám, hogy ú, igen, mi is olvastuk. Ez egy téma. És ez kurva jó érzés, még ha pénzt nem is kerestem vele. Vagyis várjál, kerestünk vele 100-100 ezer forintot, én és Czomba Albert, az operatőr és vágó, de ezt mind visszaforgattuk a produkcióba, hogy elkészülhessen egy rendes digitális kópia. De nem baj, mert eljutottam vele a világ egy csomó fesztiváljára, idén még 35 országba megy a film. 

És szoktál még DJ-zni?

Amikor megszületett a fiam, akkor átkattant valami az életemben, és most már nincs olyan, hogy délig alszom. Nekem csak úgy lehet bebaszni valahol, ha tudom, hogy másnap pihi van. Hajnal egy körül le kell feküdni aludni, mert fél hétkor már jön Igor, feszíti fel a szememet és mondja, hogy

Apa! Apa! Mesét akarok nézni! 

Követed még az új dolgokat?

Minimálisan. Olyan lettem, mint az öregek, leragadtam egy-két zenénél. Csak az autóban hallgatok zenét, Bartók vagy Tilos Rádiót, esetleg New Model Armyt, Dead Can Dance-t, Toolt. Van egy-két dubstep-mixcédé, drum&bass nincs is, vagyis nem igaz, Photektől a Modus Operandi benn van. 

Tényleg, hogyan keveredtél bele a budapesti drum & bass kultúrába?

1995-ben az Utazás rockoperát játszottuk a Bakáts téren, statiszta voltam 40 fokban, lószőr kabátban, tányérsapkában, gépfegyverrel. Vécsi Tibi a Korai Örömből is ott statisztált, mondta, hogy bazmeg, játszunk este az FMK-ban a Korai Ütősökkel, gyertek! Előadás után megjött a piros Zastava, nyolcan bepréselődtünk és mentünk az FMK-ba. Lement a buli, szarrá vágtuk magunkat. Az ütősök után jött a Palotai. Ment a vizuál, kábé ilyen Windows-vizualizáció szintjén, Palotai meg elkezdett dzsungelt játszani. Moving Shadow, Emotif, Aphrodite, de már akkor volt Ed Rush, Metalheadz, és ugye az első Goldie is 1993-94-ben jött ki. 

A sarkon volt az Underground lemezbolt, az a Tommyboy-é volt, egyel beljebb meg ott volt a Black Market. Lementem, kérdeztem, hogy sziasztok, valami jungle vagy ilyesmi zenétek van? Amit tudtam, vettem azonnal. Amikor elmentem dolgozni a Kultiplexbe, kiderült, hogy üres a vasárnap. Mi legyen? Mondtam, hogy az legyen, hogy én fogok ingyen drum&bass-t játszani és kurvára fogom élvezni. Elkezdtem, és egyszer csak jöttek a gyerekek. Norm, Sickboy, Vityó, ilyen Danika, olyan Reload, és hirtelen ott volt körülöttem egy csomó, nálam 6-8 évvel fiatalabb gyerek, akik az újabb vonalat vitték, amit már annyira nem szerettem. De megdumáltuk, hogy jó, én játszom 10-től éjfélig, éjféltől meg amit akartok. Ebből nőtt ki a Weekandbass, ahova annyian jártak, hogy a végén nem lehetett beengedni az embereket.