Blunt 1983-ban született, színésznő anyától és ügyvéd apától. Gyermekkorát meghatározta dadogása, ami egészen 14 éves koráig tartott, és ami egyébként nem sokkal ezelőtti terhessége alatt visszatért. A dadogás, gondolhatnánk, elég nagy akadály, ha valaki színész akar lenni, de ennek pont az ellenkezője volt igaz Blunt esetében: egyik általános iskolai tanára pont a színészetet használta terápiaként arra, hogy segítsen rajta. Mivel igen jó családi (és anyagi) körülmények között nőtt fel, nem volt akadály beíratni egy elit magániskolába: 16 évesen a hatosztályos Hurtwood House főiskola hallgatója lett, ahol színművészetet és előadóművészetet tanult. Ha a színészi karrier nem jött volna össze neki, mesélte egy interjúban, azt szerette volna, ha a dadogástól megszabadul, és az ENSZ-nél szeretett volna tolmács lenni. A dadogás mély nyomokat hagyott benne, nem felejtette el, milyen volt kínlódni egy-egy szóval, és felnőtt színésznőként az Amerikai Dadogók Intézetének igazgatói tanácsának tagja lett.

A mai napig előjön a dadogásom, ezért nem szeretek telefonos interjúkat adni. Megszoktam, hogy amikor baj van, ott a testem, az arcom, a gesztusaim, és ezek segítenek kifejezni amit akarok, de a telefonban csak a hangom van, és ilyenkor befeszülök. Ha nyomás alatt vagyok, és a terhesség az, nekem elhihetik, akkor még rosszabb a helyzet.

A színiskolából az út a színházba vezetett, 2001-ben, 18 évesen kapta meg első olyan lehetőségét, amivel rivaldafénybe kerülhetett, ráadásul Judi Dench, a brit színművészet egyik nagyasszonya oldalán szerepelhetett, aki azonnal meglátta benne a tehetséget. A 2001/02-es idényben előadott The Royal Familyben Blunt nemcsak Judi Dench, de a szakírók figyelmét is felkeltette, az egyik lap az év felfedezettjének nevezte. Színházi szerepei közül kiemelkedett a 2002-es Rómeó és Júlia, amit 2003-ban három tévészerep követett, a Boudica, és a VIII.Henrik című tévéfilmek és a Foyle’s War című sorozat egyik mellékszerepe. A tévében egészen 2006-ig rendszeresebben szerepelt, utána csak egy 2009-es Simpsons-epizódot jegyezhetünk fel a neve mellett. Ekkoriban, derült ki egy interjúból, a dadogás leküzdése után a kényszerbetegség (OCD) tüneteit mutatta, családi kirándulásokon előfordult, hogy megállt egy fánál, és addig nem ment tovább, míg hatszor nem csettintett a nyelvével. Érdekes, de az OCD visszatért az életében, a Guardiannek nyilatkozta 2012-ben, hogy amikor leviszi a kutyáját sétálni, addig nem megy tovább, míg meg nem érinti a fát, amit az eb megjelölt.

A VIII. Henrikben még eljátszotta Catherine Howardot, a király ötödik feleségét, akit Henrik hűtlenséggel vádolt, és lefejeztetett. A kritikusok szerint a szerepet szinte Bluntra írták, érzékeny volt és hiteles, és a színpad után már a második kosztümös filmben bizonyított. Hogy ezt követően miért pont ő kapta a  2004-es Szerelmem nyara című film főszerepét, azt nem tudni, mindenesetre ez a filmszerep (két lány egynyári barátsága leszbikus románcba fordul) volt az, ami után Hollywoodban beszélni kezdtek róla. Az év felfedezettje díjat ismét elnyerte vele, és 2005-ben beválogatták az Ördög Pradát visel című vígjátékba Meryl Streep és Anne Hathaway mellé. Streep törtető asszisztensének szerepe jól állt neki, a kritikusok imádták, és Aranyglóbuszra jelölték érte.

Gőzöm sem volt, hogy ez lesz belőle. A forgatókönyv is vicces volt, de David Frankel, a rendező, hagyta, hogy egy kicsit túljátszhassam a szerepemet, igazság szerint mindenki rátett egy lapáttal - Stanley Tuccival volt egy külön versenyünk hogy ki tud harsányabb lenni a filmben. Én nyertem.

Közben 2006 elején a tévében bemutatták a Gideon’s Daughter című filmjét, amiért Aranyglóbuszt nyert, és innentől mindenki sejtette, hogy Blunt nem a tévében fog magának karriert csinálni. Az egy évvel korábban forgatott Ördög Pradát visel 2006 egyik meglepetésfilmje lett, mert a sztori alapján egy sima csajon vígjátéknak tűnt (egy divatmagazin zsarnokoskodó főszerkesztőjének és a laphoz érkező újoncnak a sztorija), de a pasik is imádták. A nyár egyik váratlan sikerfilmjének bizonyult, 300 millió dollár felett hozott, és Bluntot feltette Hollywood térképére. Következő filmje egy független film, a Veszedelmes vonzerő volt Susan Sarandon oldalán, majd főszerepet kapott egy Dermesztő szél című, felejthető horrorban, amiben leginkább az amerikai akcentussal kellett megküzdenie - hónapokon át járt beszédtanárhoz, de saját bevallása szerint sem volt túl meggyőző a teljesítménye.

A horror után két romantikus film következett (A Jane Austen könyvklub, Dan és a szerelem), majd egy olyan szerep a Charlie Wilson háborújában, ami könnyen félrevihette volna a pályáját, hiszen a röpke jelenetben csak annyi dolga volt, hogy Tom Hanks mellett egy szál bugyiban fetrengjen, ami után egyenes út vezethetett volna a "brit csaj aki vetkőzik" skatulyába. A következő pár filmje között akadt vígjáték (A tökéletlen trükk - 2008, Tiszta napfény - 2009, Rakoncátlan célpont - 2010, Gulliver - 2010), életrajzi dráma (Az ifjú Viktória királynő - 2009), horror (Farkasember - 2010) és egy animációs film (Gnómeó és Júlia - 2010) és egy romantikus sci-fi, a Sorsügynökség Matt Damon oldalán (2011). Nem sok kellett ahhoz, hogy Scarlett Johnasson helyett ő kapja Black Widow azaz a Fekete Özvegy nevű Marvel-szuperhős szerepét, de a Gulliver miatt nem tudta elvállalni a felkérést a Vasember 2-ben, így lemaradt a Marvel Univerzumról.

Nagyon sajnálom, hogy így alakult, de annyira bonyolult lett volna a két forgatást összeegyeztetni, hogy nemet kellett mondanom, egyébként megbolondultam volna. Scarlett nagyszerű a szerepben, talán jobb is, hogy nem vállaltam el.

Ha Blunt karrierjét egészében nézzük, nyilvánvaló, hogy tudatosan alakítja a sorsát és néha csak azért vállal el valamit, mert tanulhat belőle, vagy éppen olyan alkotóval vagy színésszel dolgozhat együtt, akivel valamiért nagyon szeretne. Ilyen volt a 2011-es Lazacfogás Jemenben, amiért ismét Aranyglóbuszra jelölték, és amiről azt mondta, hogy azért vállalta el, mert mindig is szeretett volna Ewan McGregorral forgatni. Az Ötéves jegyesség című vígjáték papíron nem tűnt többnek egy szimpla romkomnál (egy pár nagyon szeretne összeházasodni, de külső események miatt nem jön össze a dolog, és öt éven át járnak jegyben), de Blunt tehetsége és partnere, Jason Segel (Marshall az Így jártam anyátokból) komikus vénája, valamint a kettejük közötti tagadhatatlan kémia a filmet kiemelte a sablondarabok közül. A nézők is szerették, az alacsony költségvetésű film végül 60 millió dollár körül termelt.

Blunt két sci-fiben másik oldalát mutatta meg: a 2012-es Looper - A jövő gyilkosában kemény nő volt, aki a fiát védi (aki nem is a fia végül is, de mindegy), és pont olyan jól és hitelesen állt a kezében a fejsze vagy a vadászpuska, mint a romkomokban a menyasszonyi fátyol. A holnap határa megint más tészta volt, ez volt Blunt karrierjének első igaz blockbuster-forgatása, amiben Tom Cruise mellett alakított egy idegen lények elleni harcban főszerepet vállaló katonanőt. Blunt a forgatásra nagyon készült, mert fizikálisan elég megterhelő volt, és nem akart lemaradni Cruise mögött, aki minden jelenetét saját maga forgatta, és nem használt dublőrt. Blunt a mai napig dühös, mert szerinte a filmet nem megfelelően reklámozták, és egy Cruise-akciófilmként igyekeztek eladni a közönségnek, miközben az eredeti címe (All You Need is Kill) és a filmben látható, tagadhatatlan humor sokkal vonzóbbá tehette volna a 2014-es nyár egyik nagy dobásának szánt, de csak közepesen teljesítő sci-fit (178 milliós büdzsére 369 milliós bevétel).

Az időutazós-lövöldözős sci-fik után ismét váltott, és egy musicalhez írt alá, a Vadregényhez, amiben ismét Meryl Streep abajgatta, és amiben énekelni is kellett, bár saját bevallása szerint kappanhangja van és a ritmusérzéke a nullával egyenlő. Ebből a vásznon semmit nem lehetett észrevenni, és ugyan a fim maga nem volt egy nagy durranás, de Streep és Blunt teljesítményét minden kritikus megsüvegelte. Legutóbbi filmje, a Sicario - A bérgyilkos egy látszólag klasszikus szerepet jelentett számára, a kemény rendőrcsajét, legalábbis ezt sugallták a plakátok és az előzetesek is, miközben a film ennél azért jóval összetettebb. Blunt sokkal érzékenyebb, összetettebb karakter egy sima szuperzsarunál, és ugyan a filmre ráfért volna egy jó vágó, és a forgatókönyvön sem ártott volna nyirbálni kicsit, de rajta nem fog múlni a siker, az biztos.

Következő három filmje közül a Vadász című Hófehérke-spinoff egy fantasy lesz, amiben egy gonosz nőt alakít majd (többet nem tudni a szerepről), ezt követi A lány a vonaton című pszichothriller egyik főszerepe, amiért fel kellett szednie pár kilót, majd egy animációs film jön, amiben a főszereplő kislány hangját adja majd. Egyik sem tűnik nagy durranásnak, de A lány a vonaton lehet 2016 Holtodiglanja, az alapjául szolgáló regényből világszerte már 6 milliónál is több példány fogyott, a főszereplő Rachel alakja pedig elég összetett ahhoz, hogy Blunt jó legyen a filmben. Azt többször kijelentette, hogy nem akar a következő hollywoodi kemény csaj lenni, mert nem akarja a szabadidejét az edzőteremben tölteni, és számára a keménység nem fizikális, hanem mentális tulajdonság, de nagyon úgy néz ki, hogy Hollywoodban mostanában csak pár színésznő jöhet szóba ilyen szerepekre: Angelina Jolie, Jennifer Lawrence, Charlize Theron, Rebecca Ferguson és Emily Blunt. Előbb-utóbb ismét fegyverrel a kezében fog rohangálni.  

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!