Diane Kruger modellből lett filmszínész, de a modellkedéssel sem hagyott fel, mert minek tette volna, és azt állítja magáról, hogy a siker arrogánssá tette. Szerepelt a Híd című nagyszerű skandináv krimi amerikai, kevésbé nagyszerű remake-jében, és okozott pár felejthetetlen pillanatot a Becstelen brigantyk című Tarantino-filmben is. Ma negyven éves.

Eredetileg Diane Heidkrüger néven látta meg a napvilágot, de ilyen névvel sem a modellvilágban, sem Hollywoodban nem lehet igazán érvényesülni, így a Heid- lassan elmaradt a neve elől. Hogy aztán ennek, vagy szépségének köszönheti későbbi sikerét, azt nem tudni, mindenesetre normális gyerekkora volt, középosztálybeli családban nőtt fel, szülei azt is megengedhették maguknak, hogy külföldön tanuljon cserediákként, így hamarosan anyanyelvi szinten megtanult angolul.

Arrogáns lettem. Három nyelvet beszéltem, sikeres modellkarrierem volt, azt hittem enyém a világ. Na persze.

Nem a színészet, hanem a balett érdekelte, sikeresen felvételizett a londoni Royal Ballet Schoolba, de nem sok időt töltött el ott, mert megsérült, és annyi lett a karrierjének. Egy barátnője tanácsolta, hogy ha már ez nem jött össze, akkor próbálkozzon meg a modellkedéssel, így Párizsba költözött, hogy megtanuljon franciául és elhelyezkedjen a divatvilágban. 1992-ben részt vett az Elite Model Look versenyen (ő képviselte Németországot), és annak ellenére záporoztak rá az ajánlatok, hogy modellnek, legalábbis kifutóra alkalmazottnak meglehetősen alacsony (168 centi). A portfóliója a divatvilág ki kicsodája, dolgozott Yves Saint Laurenttel, a Chanelnek, Giorgio Armaninak, Jil Sandernek, Christian Diornak, a Burberrynek és Habony Árpád és Rogán Antal kedvenc táskamárkája, a Louis Vuitton is alkalmazta. Címlapfotózásra is sokat hívták, a Vogue, a Marie Claire és a Cosmopolitan is többször a címlapra tette.

A modellkedés annyira nem volt nagy kihívás számára, és egy interjúban azt mondta, hogy az a szexizmus, amivel a színfalak mögött találkozott, rettenetesen zavarta, így inkább elment színészkedni, nem mintha Hollywoodban jobb lenne a nők helyzete, ugyebár.

Mint mindent, ezt a lépését is alaposan megtervezte. Ekkor (1999) már perfekt beszélt franciául, és beiratkozott az egyik legelismertebb párizsi színiiskolába, a Cours Florentbe, ahol Isabelle Adjani, Daniel Aiteuil, Eva Green vagy éppen Sophie Marceau is kitanulta a szakmát. Első nagyobb szerepe a The Piano Player című tévéfilmben volt Dennis Hopper és Christopher Lambert oldalán, 2002-ben. Hopperről, akinek a filmbeli lányát alakítja, később azt mondta, többet tanított neki a színészetről, mint az iskola, ahová járt.

A legújabb filmem Miamiban játszódik, a nyolcvanas években, de nem Tampában forgattunk, hanem Londonban. Mert ugye a két város tökegyforma. Bikiniben meg nyári göncökben szerepeltünk, majd’ befagyott a seggem.

A következő nagy mérföldkő Trójai Heléna szerepe volt, amit Wolfgang Petersen osztott rá a Trójában. Ez volt az első hollywoodi produkció, amiben szerepelt, azaz rögtön egy százmilliós blockbusterben kellett megtanulnia, hogyan működik az igazi, nagyüzemi filmgyártás. A szerepre egy videófelvétellel jelentkezett, amit egy négy és fél hónapos, Kruger szerint idegörlő folyamat követett, és ezek után bízták rá a szerepet. A film után persze felfigyeltek rá, címlapokra került, a Maxim a világ 50 legszebb nője közé is beválasztotta, és jött a következő nagy nyári film, A nemzet aranya Nic Cage, és Sean Bean oldalán (2005), aminek a 2007-es folytatásában is szerepelt. Karrierje csúcspontja erre az időszakra tehető, zsűrizett a berlini filmfesztiválon, ő nyitotta és zárta a Cannes-i filmfesztivált, Quentin Tarantino is megkereste a Becstelen Brigantyk egyik szerepével.

2006-ban ismerte meg Joshua Jacksont, akivel azóta is együtt van, de nem házasodtak össze, mert egyikük sem hisz az intézményben, ráadásul Krugernek volt már egy házassága Guillaume Canet francia színész-rendezővel, aminek válás lett a vége. Mostanában Los Angelesben él, de van lakása Vancouverben és Párizsban is, és ezt a világpolgár attitűdöt soha nem is akarja levetkőzni. Szerepválasztásai néha meglepőek, 2011-ben a merőben más karakterű Eva Green helyére ugrott be a Marie Antoinette-ről szóló Farewell, My Queen című francia filmbe, de eljátszott egy bosnyák menekültet Liam Neeson oldalán Az ismeretlen férfi című thrillerben.

Aki igazán tehetséges, most a tévé felé fordul, nem stúdiófilmekben akar szerepelni.

A francia tévében 2002-ben szerepelt először és eddig utoljára, ezzel szemben 2010-ben elvállalt egy cameót (be nem jelentett kis szerep) az amerikai Fox Fringe - A rejtély című sorozatában, azért, mert Jackson volt az egyik főszereplője. Kihagyott pár évet, majd elvállalta Sonya Cross szerepét a Híd amerikai remakejében, aminek kvázi bukásáról ő igazán nem tehetett, alakításával a közönség és a kritikusok is elégedettek voltak. Azóta forgatott egy Maryland című francia krimit, majd a The Walking Dead egyik közönségkedvencével, Norman Reedusszal csinálta meg a Sky című francia-német drámát, legutóbb pedig Bryan Cranstonnek közösen készítette el a The Infiltrator című krimit, ami egy, a Pablo Escobar féle Medellin-i kábítószerkartellbe beépülő ügynök története.

A szerepválasztásairól egyszer azt nyilatkozta, hogy mivel pályája elején, a hagyományos úttal ellentétben rögvest blockbusterekben szerepelt, most szeretné kipróbálni magát független filmekben, sorozatokban, olyan szerepekben, melyekkel más a karrierjét építgeti. A People magazinnak nyilatkozva azt mondta, hogy az, amit a nagy stúdiók csinálnak, nem érdekli, és nem akar blockbusterekben szerepelni. Elég szókimondó színésznő, akit előszeretettel neveznek "nehéz embernek" a producerek. Erről Krugernek is megvan a véleménye:

Persze, hogy nehéz ember vagyok! Én vagyok az a nő, aki nem fogja be a száját, hanem ugyanakkora fizetést akar magának, mint a férfiak, és ezt addig hajtogatja, amíg nem teljesül. Ha ettől nehéz ember vagyok, hát legyen, vállalom.