Index Vakbarát Hírportál

Kár ezért a két szép emberért

015
2016.12.02. 09:30

Nehéz eldönteni, kinek a hibája, hogy a Szövetségesek alatt folyton elkalandoznak az ember gondolatai. Egyrészt persze ott vannak a szerencsétlen körülmények. A film, amit nagy, romantikus szerelmi történetként akartak eladni, még nem került mozikba, amikor beütött a Brangelina-válás híre. A bulvársajtónak muszáj volt valami magyarázatot találni a világ legtökéletesebb emberpárjának katasztrófájára, így gyorsan szállították a legegyszerűbbnek tűnőt. Angelina Jolie nyilván azért hagyta ott Brad Pittet, mert az megcsalta a legutóbbi filmpartnerével, Marion Cotillard-ral.

A médiavihar odáig fajult, hogy Cotillard végül kénytelen volt kiadni egy nyilatkozatot, mely szerint Pitt és közte nem volt semmi, és különben is második gyerekét várja Guillaume Canet színész-rendezőtől, akivel 2007 óta vannak együtt. A színésznő karakán kiállása és a válás újabb indokaként előkerült (és azóta szintén ejtett) gyerekbántalmazásos vádak miatt ez a pletyka már elült. De ettől még visszük magunkkal a moziba, és önkéntelenül is eszünkbe jut a Szövetségesek szerelmi jeleneteit látva.

Pontosabban az jut eszünkbe, hogyan hihette bárki, hogy e között a két ember között a valóságban is van valami, ha a vásznon is alig tudják elhitetni a szenvedélyt.

A másik, ami folyton eltérít a történettől, az a rengeteg film, ami eszünkbe jut a Szövetségesekről. Ez a film ugyanis megidézi (lop belőle? utal rá? tiszteleg előtte?) a Casablancát, Az angol beteget és különösen két korábbi Brad Pitt-filmet, a Mr. és Mrs. Smitht és a Becstelen Brigantykat. Erős a gyanúm, hogy Robert Zemeckis rendező ezek közül csak a Casablancát vállalná fel szívesen – mert mégis hogy néz az ki, hogy a Forrest Gump rendezője egy közepesen gagyi akciófilmből meg Tarantinótól merít?

Szövetségesek (2016) előzetes #2

A sztori, aminek amúgy a hetven százalékát elmeséli a film hosszabb trailere, két második világháborús kém története. Az angol Max Vatant (Pitt) Marokkóba küldik, hogy egy francia kémmel, Marianne Beausejourral (Cotillard) közösen gyilkolják meg a német nagykövetet. Ahhoz, hogy ezt meg tudják tenni, el kell hitetniük magukról, hogy ők egy kedves francia házaspár, akik imádják egymást. Ezt addig színlelik, amíg a küldetés végére valóban egymásba nem szeretnek. Bár a háborúnak még nincs vége, ők Londonba mennek, ahol összeházasodnak és születik egy kislányuk. Az idillnek az vet véget, hogy Vatannal közlik a felettesei, hogy a felesége valószínűleg német kém. Az ő feladata lesz csapdát állítani a nőnek, és ha bebizonyosodik, hogy valóban a náciknak kémkedik, akkor végezni vele.

Két szép ember nem (mindig) elég

IMDb: 7,2

Rotten Tomatoes: 62%

Metacritic: 60

Index: 6/10 

A film első fél órája a marokkói előzményeké. Brad Pitt, aki a Becstelen Brigantykban egy amerikait játszott, akinek olaszul kell beszélnie, hogy megtévessze a nácikat, itt egy angolt játszik, akinek franciául kell beszélnie, hogy megtévessze a nácikat. August Diehl, aki egy veszélyes, de játékos kedvű nácit játszott a Becstelen Brigantykban, itt egy veszélyes, de játékos kedvű nácit játszik. Még a nagy merénylet helyszíne is tök ugyanúgy néz ki, mint a mozi előcsarnoka Tarantino filmjében. A viccek nyilván nem olyanok, a Szövetségesekben amúgy is fájóan kevés a humor. Aztán jön az angliai rész, és onnantól a film az egymásra vadászó bérgyilkos pár, a Mr. és Mrs. Smith sztorijára emlékeztet.

De ez nem lenne olyan nagy baj, hiszen itt van nekünk Brad Pitt és Marion Cotillard, öröm rájuk nézni, annyira gyönyörű pár.

Cotillard beragyogja a filmet, egy tehetsége és szépsége teljében lévő színésznő, ráadásul szerencséje is van, neki írtak jobb szerepet.

Azt, hogy Brad Pitt is jó színész, nem ebből a filmből tudjuk meg, mert végig merev, távolságtartó és sótlan marad. Még akkor is, amikor a környezetében mindenki elmondja róla, hogy a szerelem mennyire megnyitotta. Olyan az egész, mintha unná. Lehet, hogy unja is, annyiszor eljátszotta már a hősszerelmes jó embert. Kettejük között meg egyszerűen nincs izzás, nem hisszük el nekik a mindent elsöprő szerelmet.

Igazságtalan lenne, ha nem ismernénk el, hogy a Szövetségesek mindezek ellenére is működik. Legalábbis annyira mindenképp, hogy a londoni részben felpörgő események érdeklik a nézőt, tudni akarjuk, hogy Marianne német kém-e vagy sem. Tudni akarjuk, hogy Max hogyan dönt, még ha az igazság megismeréséért tett erőfeszítései (és különösen az áldozatok száma) erősen túlzóak is. 

A film befejezése pedig, ahhoz képest, hogy egy nagy költségvetésű, A ligás, hollywoodi moziról van szó, egész meglepő és bátor.

Csak ne lenne az egész annyira kilúgozva, ne lenne minden hajszál folyton a helyén, ne lenne a bombatámadás tűzijátéknak beállítva, az egyéves gyerek meg ne aludna olyan édesdeden, miközben a szülei hatvanfős házibulit tartanak a földszinten. Kár ezért a filmért, főleg amiatt, mert annyira kevés hasonló, klasszikus mozit vállalnak be a stúdiók manapság.

Ne maradjon le semmiről!