Könyv az életünkről, mindennapjainkról, azok nehézségeiről 14 kortárs író egy inspiráló novelláskötetben
MEGVESZEMSzabad-e bosszút állni?
További Cinematrix cikkek
- Fillérekből járták be Európát egy kis trükk segítségével
- Itt a legújabb Bad Boys-film előzetese: nem spóroltak az őrültséggel
- Megtornáztatja az agyunkat a Netflix új sci-fi sorozata
- Istentelenül félelmetes horrorfilmmel tért vissza Sydney Sweeney
- Emily Blunt új szerepét Greta Gerwig személyisége inspirálta
Megremeg alattad a föld, betörik az ablak, mindenki kiabál, és nem tudod, akkor most elnyel-e a föld mindenestül, a családoddal, a tulajdonoddal és az életeddel együtt. Ezzel az érzéssel kezdődik az iráni rendező, Asghar Farhadi Az ügyfél című filmje, és tulajdonképpen végig erről az érzésről is szól. Arról, hogy az ember élete egy pillanat alatt, tőle teljesen függetlenül is gyökeresen felfordulhat, és hiába kapálózik ellene, nem tud mit tenni.
A rengés nemcsak metaforikus, de valós kezdete is a filmnek: egy elrontott építkezés miatt a felásott telekkel szomszédos ház megdől, a lakóknak pedig költözniük kell. A főszereplő házaspár egy olyan lakásba költözik, amelynek előző lakója nehéz helyzetbe hozza az utódait, és vélhetően miatta valaki megtámadja az újonnan beköltözött nőt. A férj pedig szeretné megtudni, ki volt az és miért tette, amit tett.
De Az ügyfél nem bosszúdráma. Inkább azt a folyamatot mondja el a Farhadira jellemző, már-már dokumentarista stílusban, ahogyan a váratlan események és a rájuk adott reakciók miatt minden elkezd széthullani: a párkapcsolat, az amatőr színészházaspár épp készülő előadása, vagy a tanár férj kapcsolata a diákjaival. Ahogy elvész vagy átalakul az eddigi élet fókuszpontja, és úgy alakul át az élet, ami talán senkinek sem jó.
Hasonló módon építkezett Farhadi korábbi mesterműve, a Nader és Simin – Egy elválás története is. Az arról szólt, hogy az élet folyamatos döntések sorozata, amelyeket nem lehet nem meghozni, mert valamerre mindig lépni kell, és ha ez egyszer is rosszul sikerül, az visszavonhatatlanul megváltoztathat mindent. Ráadásul a „rosszul” relatív, mert sosincs egyetlen abszolút igazság, amit minden fél pont ugyanúgy ítél meg, és akármit teszünk, biztosan lesz valaki, akit akaratlanul is rosszabb helyzetbe hozunk vele.
De Az ügyféllel pont az a gond, hogy hiába hasonló a Nader és Siminéhez az alapgondolata, abban folyamatosan iszonyúan izgalmas és torokszorító emberi-erkölcsi kérdések merültek fel – ebben pedig nincs szó ilyesmiről. A Nader és Siminhez, vagy a korábbi Elly történetéhez képest Az ügyfél mintha egy helyben vagy körbe-körbe járna: igazából csak egy nagy esemény történik benne – az indokolatlan támadás a nő ellen –, minden más egyenesen következik ebből, az újabb és újabb lépések egy irányba vezetnek, nincsenek új dilemmák, amiket át lehet érezni, amiken gondolkodni lehetne.
Nem halunk bele
IMDB: 8,5
Rotten Tomatoes: 100%
Metacritic: 75
Index: 7/10
Csak a film vége jár körül egy új, vagyis igazából az első komolyabb erkölcsi kérdést arról, hogy
vagy egy nyilvánvalóan súlyos bűn esetében is lehet mérlegelni a körülményeket, és megvizsgálni, a másiknak a maga módján lehet-e esetleg egy kis igaza. Hogy egy bűnös megbüntetése hány ártatlan embert büntethet még, afféle súlyos mellékhatásként. Farhadi ezekben az utolsó jelenetekben hatásos eszközökkel és remek, hátborzongatóan hiteles színészekkel felvázol egy erős, megrázó sorstragédiát, amelynek minden erőssége és megrázó mivolta ellenére tulajdonképpen nincs különösebb gondolati többlettartalma azon túl, hogy felteszi a fenti, nyilván megválaszolhatatlan kérdéseket. Aztán a film véget ér, a néző meg annyit vihet magával, hogy „hát ez tényleg megválaszolhatatlan”, vagy hogy „hát igen, a bosszú alapvetően mégiscsak szar dolog”.
Pedig jól megcsinált, okosan megírt, feszülten végigvezetett és nagyon emberi film Az ügyfél, de a végére mégis kis, vagy inkább nagy túlzással sok hűhó semmiért-érzése van az embernek. Kriminek semmiképp sem elég izgalmas, de nem is tűnik úgy, mintha krimi akarna lenni, mert soha nem a tettes megtalálása válik igazán fontossá, hanem a szereplők érzelmei a nyomozás közben. Sokkal inkább morális dráma lenne ez, viszont végül, igazán jelentős morális kérdésfelvetések nélkül akként sem válik sokkal sikeresebbé, mint krimiként nézve. Más verzió viszont nemigen van, csak ez a másért és másért sikertelen kettő.
Ne maradjon le semmiről!