Könyv az életünkről, mindennapjainkról, azok nehézségeiről 14 kortárs író egy inspiráló novelláskötetben
MEGVESZEM- Kultúr
- Cinematrix
- free fire
- kereszttűz
- kritika
- titanic 2017
- brie larson
- armie hammer
- 2017 legjobb filmjei
Egy csomó jó színész szitává lövi egymást, és ez annyira jó
Vannak filmek, amik arról szólnak, hogy milyen nehéz az élet. Vannak filmek, amik arról szólnak, hogy az idő elpusztít mindent, és a maximumot kell kihozni a létezésből, mert ki tudja, meddig fog tartani ez az egész. Aztán vannak olyan filmek, amikben emberek megpróbálják lelőni egymást. A Kereszttűz (Free Fire) egy ilyen film, és abból is egy nagyon-nagyon szórakoztató fajta.
Mert Ben Wheatley filmje tényleg semmi másból nem áll, mint hogy egy csomó ember összejön egy külvárosi elhagyott ipartelepen, ahol aztán az ég egy adta világon senki nem fogja őket megzavarni, aztán elkezdenek puffogtatni egymásra. Jó, ennyire nem egyszerűen: 1978-ban vagyunk Bostonban, és egy ír terrorista szeretne fegyvereket venni. De valahogy túl sokan vannak egy ilyen bulihoz. A kereskedő és a vevő mellett van pár samesz, akiknek pakolniuk kell, aztán vannak azok, akik csak felügyelni jöttek, és vannak olyanok, akik csak azért, hogy megnyugtassák a sok kakaskodó férfit (az utóbbi szerepben Brie Larson). De a sok kakaskodó férfi nem bír magával, egymásnak esik, előkerül az első fegyver, eldördül az első lövés, aztán onnantől a Kereszttűz egy nagy, hosszú akciójelenet lesz.
Direkt nem kezdtem el sorolni az összes karaktert és színészt az előző bekezdésben, de annyi menő arc van a filmben, hogy nehéz megállni: ott van a District 9-ban feltűnt Shartlo Copley, mint egy beszari dél-afrikai fegyverkeresekedő. Sam Riley (Ian Curtis a Controlból), mint egy gyakran heroinozó szerencsétlen. Cillian Murphy, mint az ír terrorista. És a mostanában nevetségesen jó szerepeket kapó Armie Hammer, mint egy szakállolajas, hiú, de profi közvetítő. És ők még mindig csak egy szelete annak, hogy hányan és hogyan szerepelnek a Kereszttűzben. A csoda az, hogy Wheatleynek sikerült mindenkit úgy bemutatni, hogy
Ebben nagyban segít az, hogy nincs két ember, barkó, zakó, vagy pisztoly, amit össze lehetne keverni.
Kereszttűz (Free Fire)
Index: 9/10
Metacritic: 66
IMDb: 7,3
Rottentomatoes: 80%
Mit lehet elmondani még a Kereszttűzről, azon kívül, hogy olyan, mintha a Kutyaszorítóban szereplő 15 évvel korábban elkezdenének lövöldözni egymásra? Megmondom őszintén, hogy nem sok mindent, azon kívül, hogy tényleg emberfeletti meló lehetett egy ilyen egyszerű, sőt, valójában szinte végig egy helyszínen játszódó, hosszú akciójelenetet összerakni. Ben Wheatley az a brit rendező, akit az internet már imád, de a kritika még kicsit szkeptikusan áll hozzá. Én is, az előző filmjei vagy túlontúl erőltetettek (Kill List), vagy fárasztó zagyvaságok voltak (Vérturisták, High-Rise), de a Kereszttűz olyan, mintha képes lett volna összpontosítani egy feladatra, és nem egy szerteágazó, hanem egy nagyon is sűrű és koncentrált filmet akart volna megcsinálni.
És akkor még nem is beszéltem arról, hogy mennyire vicces az egész. Oké, kicsit úgy, ahogy a kilencvenes évek poszt-Tarantino korszakában minden második bűnügyi film, amikor a fura figurák, és a válogatás nélküli, bizarr erőszak volt az első, a szövegek a második, és a történet valahol az ötödik-hatodik legfontosabb dolog. A Kereszttűz tényleg ezekre a filmekre emlékeztet, de sokkal jobban megírt szövegekkel (már csak azért is érdemes feliratosan látni, hogy értsünk minden, háttérben elhangzó mondatot), és sokkal jobban kidolgozott viszonyokkal. De még mindig arról szól az egész, hogy egy csomóan lövöldöznek benne majdnem egy órán keresztül.
A Kereszttüzet még kétszer lehet megnézni az idei Titanicon: vasárnap 18 órától és szerdán 20:45-tól az SZFE-ben felhúzott pop-up színpadon.
Ne maradjon le semmiről!