Index Vakbarát Hírportál

Ismét készült egy tré Stephen King-film

007
2017.08.03. 10:43

Ha van egy olyan film, amiben egy gyereknek hősnek kell lennie, akkor az a gyerek az esetek 99,9 százalékában katona/rendőr/tűzoltó fia, aki végignézte az apja halálát (vagy nem látta, de mesélték neki), ami annyira hősies volt, hogy abból merít élete hátralevő részében, és ő maga is hős lesz. Könyvelő, házmester vagy géplakatos fia ritkán lesz hérosz irodalmi művekben, filmekben vagy sorozatokban, és ne tessék nekem jönni Luke Skywalkerrel, mert az ő apja nem nedvességfarmer volt, hanem Darth Vader. Ettől még a Setét torony című Stephen King-film éppen lehetett volna jó is, mármint úgy, hogy a főhős egy tűzoltó árvája, de nagyon nem lett az.

A hosszas kínlódás után végül mozikba kerülő film kálváriájáról sok helyen írtunk, Hollywood először vagy tíz éve kezdett el Stephen King nyolckötetes, hatezer oldalas regényfolyamával foglalkozni, de pár sztorivázlaton túl nem jutottak semmire, mert rájöttek, hogy egy filmben ezt a sztorit nem lehet megfilmesíteni, egy franchise beindítása meg nem olcsó mulatság. A Universal kapta elő az egykoron JJ Abrams rendező nagy álmaként emlegetett tervet 2014-ben, ők nagy rössel egyből egy három filmből és két sorozatévadból álló tervvel álltak elő. A sorozatok a filmeket kötötték volna össze és az HBO-n kerültek volna képernyőre, a főszerepre kinézték Javier Bardemet, rendezőnek Ron Howardot. Majd ebből sem lett semmi, igaz, Howard producerként maradt a projekt mellett.

Ennyit ér

Rotten Tomatoes: 21%
Metacritic: 42/100
IMDb: 7,8
Index: 3/10

A most moziba került verzióhoz szintén tartozik egy sorozatévad és egy újabb film terve, de az első filmet látva kizárt dolognak tartom, hogy ennek legyen folytatása - mert minek. Minek folytatni egy olyan filmet, aminek semmi értelme nincsen, ami nem vált ki érzelmeket a nézőben, ami másfél óra alatt sem tudott egy szereplőt sem szimpatikussá tenni, és aminek sikerült elérnie, hogy a tetőtől talpig poros bőrszerkóba öltöztetett Idris Elba egy köszvényes, pocakos melósnak tűnik és nem menő párbajhősnek, és akkor Matthew McConaughey frizurájával még nem is foglalkoztam, pedig egy keretes írást külön megérne. A könyvek ismerete nem előfeltétel a filmhez, de akik olvasták a regényeket, nem fogják feltenni azokat a kérdéseket menet közben, mint azok, akik nem.

A Setét torony King monumentális fantasyja, amiben egy pisztolyhős (a filmben Harcos), Roland, egy tornyot keres, amiben az a pláne, hogy a világegyetemben található, kismillió világot megvédi attól a sötétségtől, amit az odakint tobzódó démonok meg hasonló rohadék lények hoznának a nyakunkra "pusztuljon, ami jó!" felkiáltással. Hogy miért akarnák porig rombolni a jót, és mi lesz akkor, ha ez sikerül, és a sok démon, meg a démonfőnökök a világegyetem kollektív csataterén állva méregetné a pusztulatot, az soha, egyetlen ilyen meséből sem derül ki. Annyira szeretném tudni, hogy ha minden jónak annyi, és mindent leromboltak, ami ideát volt, akkor mihez kezdenek? Egyszerűen hazamennek a sötétségbe? Vagy leülnek ultizni és megisszák a maradék pálinkát a füstölgő romok között? Nyitnak egy Nemzeti dohányboltot?

A Harcost a regényekben és a filmben is a Fekete ruhás ember akarja megállítani, az a faszi, akinek mindene megvan, akinek majdnem mindenki felett hatalma van, aki ha annyit szól, hogy kuss, akkor soha a büdös életbe nem fogsz beszélni (de szokott szólni ennél súlyosabbakat is). Ő az übergonosz, aki a terve megvalósításához (dőljön le a torony) gyerekrabszolgákat használ, és vadászik a kiemelkedően jó mentális képességekkel megáldott telepaták után. Mert akiket mi, itt a Földön mentális zavarokkal küszködő gyereknek tartunk, az a többi világban erős, tiszteletre méltó, különleges ember, és igen, értjük a film Népszava-kalapáccsal sugallt egyik üzenetét, el kell fogadni a másikat olyannak, amilyen. 

Az egyik ilyen gyerek Jake (Tom Taylor), akiről a film tulajdonképpen szól, az ő apja volt a hős tűzoltó, és ő az, aki apja halála óta rémeket lát, és álmában abban a világban kószál, amiben Roland és a Fekete ruhás férfi is, akit egyébként Walternek hívnak. Jake-nek beilleszkedési problémái vannak az iskolában, a mostohaapja egy pöcs, és az anyja hiába járatja terápiára, az álmai nemhogy elmúlnának, de egyre intenzívebbek lesznek, míg a végén a muter megunja és egy elmegyógyintézetbe viteti, mert az anyák már csak ilyenek egy Stephen King-filmben. Hogy ez teljesen karakter- és életidegen húzás, az senkit nem érdekel, de a filmet végignézve cseppet sem lóg ki a sorból, mert igazából koherenciát, logikát, felépített történetet ebben az adaptációban keresni nem érdemes. Jake úgy lesz hős, hogy csak arra jár, ahol éppen történik valami, semmi nem predesztinálja a szerepre, és ő maga sem érti a saját szerepét. Mi sem, de ez a kisebbik baj.

A lassú kezdés – félórán át szinte csak azzal foglalkozunk, hogy de szar Jake-nek – azt vetítené előre, hogy ez egy mai trendeknek megfelelően kétórásra vagy hosszabbra húzott film lesz, de nem, másfél órára vágták vissza. A végeredményen nagyon érződik, hogy a stúdió félúton megijedt a muszterektől, és elkezdett beleszólni a melóba: egy ponton a rendezőt (Nikolaj Arcel) is ki akarták rúgni, majd a Fantasztikus négyes-reboothoz hasonlóan igencsak átnyúltak a feje felett, és úgy vágták össze a filmet, hogy a lehető legkisebb bukás legyen a vége. Ennek köszönhetően a film félkésznek tűnik, egy olyan, jó drága tévéfilmnek (60 milliós a büdzsé), amit megfuttatnak valamikor karácsony környékén, és ha jól nézik, akkor lesz belőle sorozat. Ebből nem lenne.

A sztorinak nincsenek csúcspontjai, lassan halad előre, és kb. olyan, mintha A Gyűrűk Urát és a Csillagok háborúját vegyítenénk egy neowesternnel. A fiú és tanítómestere megy előre, majd amikor elérik a céljukat akkor ott lesz egy kis hepaj, és kész, vége a kalandnak. Sajnos a történet elképesztően vékony, a világok, sőt, világok rendszerének mitológiájáról semmit nem tudunk meg. Mi az a torony? Honnan van? Mióta van? Ki ez a varázsló? Mitől van ereje? Milyen ereje van pontosan? Mit tud? Miért pont Roland a legnagyobb ellensége? És így tovább, a gyerekek mentális zavarának hitt telepatikus képességét is a néző sakkozza ki magának, magyarázat nincs, van neki, oszt kész. Nem tudjuk meg, hogy hány világ van, azt, hogy ha már Walter annyira rajong a csirkehúsért, akkor miért nem jár át minden nap hozzánk, és vásárol be, ahogy azt sem, hogy ha annyira el akarja pusztítani a világunkat, miért nem teszi meg? Hiszen mindenhatónak tűnik, két kemény hónap alatt le lehetne itt gyalulni mindent. 

A széteső, sehova nem vezető forgatókönyvvel a színészek sem tudtak mit kezdeni, vagy Arcel nem tudta őket instruálni. Matthew McConaughey a főgonosz képében nem félelmetes, csak idegesítő, a feketére festett haja elképesztően béna, ráadásul volt olyan, hogy egy jeleneten belül legalább kétféle frizurát kapott. Súlytalan gonosz ő, de nem is kell többnek lennie, mert az ellenfeléről is csak annyit tudunk, hogy jól lő, mogorva, de van humora. A Harcos akciójelenetei egy pontig jól működnek, Elba nagyon menő akkor, amikor lassítva tölti a fegyvert és a fizika minden törvényét felrúgva lő, és ennek még úgy is örülünk, hogy az egyik nagyjelenet a Mátrix előcsarnokos hentelésének parafrázisa. Elba még azokban a snittekben is jó, amikor átjön hozzánk (nem spoiler, az előzetesben is benne van) és rácsodálkozik dolgokra, de amikor jár, fut, vagy éppen csak áll és néz, akkor nem menő, pedig ő teveszőr felöltőben is az volt a Lutherben, harci robotokat irányító sugárbeteg tábornokként a Tűzgyűrűben és magát üzletembernek tekintő drogdílerként a Drótban. Itt meg csak egy fáradt faszi, aki legszívesebben hazamenne, és nézné a meccset.

A folytatásra a lehetőség adott, és simán lehet, hogy egy tízrészes sorozatévadban frankón elmagyaráznak majd mindent, és összeáll a kép, csak sajnos a moziból most úgy jön ki az ember, hogy mire elhajítja az üres popcornos vödröt, már nem is emlékszik a nyitójelenetre, és a karakterek nevét is úgy kell meggugliznia. 

Ne maradjon le semmiről!