Könyv az életünkről, mindennapjainkról, azok nehézségeiről 14 kortárs író egy inspiráló novelláskötetben
MEGVESZEMBicskanyitogató lett George Clooney új filmje
Zavarba ejtő, bizarr és bizonyos esetekben már tényleg bicskanyitogatóan ellenszenves lett George Clooney Suburbicon - Tiszta udvar, rendes ház című, szatírának szánt filmje. Ez persze nem azt jelenti, hogy rossz lenne, sőt, a maga módján igazán egyedi, izgalmas és borzasztóan vicces. Ugyanakkor a film egyáltalán nem a gondoskodó családapa küzdelméről szól, hanem egy rakás, embernek csúfolt szörnyeteg tragikomikus kálváriájáról.
Az 50-es évek Amerikájában járunk, egy idilli, tipikusan amerikai kisvárosban, Suburbiconban. Itt él Gardner Lodge (Matt Damon) a feleségével, Rose-zal (akit Julianne Moore alakit), aki egy szerencsétlen autóbalesetben lebénult, valamint kisfiukkal, Nickyvel (Noah Jupe). Aztán egy éjszaka betörők lepik el a házat, akik kloroformmal elkábítják az egész családot, amibe az asszony belehal.
Szerencsére azonban Gardner és Nicky számára ott vannak Rose testvére, Margaret (akit szintén Julianne Moore játszik), hogy megbirkózzanak a gyásszal. Azonban nagyon hamar kiderül, hogy ez a tragédia közel sem volt véletlen, hogy rengeteg mocsok és szenny van a békésnek tűnő felszín alatt, hogy itt nem áldozatokról, hanem alávaló férgekről van szó.
A Suburbicon forgatókönyvét a Coen-testvérek írták jó 30 évvel ezelőtt, és mivel akkor nem láttak benne elég fantáziát, csak bizonyos elemeit használták fel más alkotásaikhoz. Így hát hiába Clooney rendezte a filmet, akik ismerik a Coen-testvérek munkásságát, azoknak azért lehet elképzelése arról, hogy milyen nyomasztó és bizarr fordulatokból áll a sztori.
Nagyon hamar kiderül például (sőt, túlságosan is hamar, már azelőtt tudni lehet, hogy a film narrációja eljutna oda), hogy az a rablás nem is volt annyira véletlen, ahogyan Rose halála sem. Ettől a ponttól kezdve pedig az alapvetően nem túl okos karakterek gyakorlatilag belekerülnek egy bűnözési spirálba és egyre mélyebbre és mélyebbre süllyednek a mocsokban.
Jó, de nem eléggé
IMDb: 4,7/10
Rotten: 29
Metacritic: 43/100
Index: 5,5/10
Ez egyébként egy darabig nagyon szórakoztató és vicces, azonban egy ponton már elkezd nyomasztóvá válni és képes borzasztóan zsigeri reakciókat kiváltani. Mert bár lehet, hogy ezt Clooney egy társadalmi szatírának szánta, volt egy színész, aki annyi érzelmet és annyi hitelességet vitt a karakterébe, hogy az egészet egy elcseszett tragédiába fordította.
A gyerekszínész Noah Jupe olyan jól hozza a traumán átesett Nicky szerepét, hogy az ember akaratlanul megsajnálja. Ekkor aztán jön a tenyérbe mászóan mézes-mázos Julian Moore, aki „Angyalom”-nak hívja a gyereket, amikor az észreveszi, hogy Matt Damon pingpongütővel fenekeli el. Az eset után pedig, amikor a gyerek szól, hogy nem akar ott élni, ahol megölték az az anyját (és szadizzák a nagynénjét), Moore széles mosollyal, végtelenül irritálóan elmagyarázza a gyereknek, hogy
Hasonlóan viselkedik vele a saját apja is (és ez még a jobbik eset), miközben a rasszista fehér közösség terrorizálja a környék egyetlen „nigró” családját. Gyakorlatilag fél óra alatt éri el a film, hogy ne tudjunk senkivel se szimpatizálni. Sőt, egyenesen várjuk, mikor kapják már meg a méltó büntetésüket a szereplők, és végtelenül tudjuk élvezni, amikor ez végre megtörténik.
Az Oscar Isaac által játszott biztosítási ügynök például úgy szétszívatja Moore karakterét, hogy öröm nézni, az idei év epizódszerepe az övé. Egyébként nem csak ő, hanem az összes színész nagyon magas szinten játszik, és nem lehet elégszer elmondani, hogy a sok mocsok mellett mennyire vicces és szórakoztató tud lenni az egész, és hogy mennyire jól eltalálták az 50-es évek amerikai hangulatát. De ettől még a film nem lett túl erős.
A Suburbiconnak van egy nagyon egyszerű üzenete: a rasszizmus rossz. Párhuzamosan fut a Gardner-család története a szomszédban lakó fekete családéval. Ők csak passzív szereplők, akiket a bőrszínük miatt zaklatnak és terrorizálnak a fehér mintapolgárok, akik a kultúrájuk és közösségük elleni irányuló mindenféle zsidó meg ki tudja milyen összeesküvéseket látnak bennük. És minél inkább elfajulnak a dolgok a fekete családdal, annál inkább durvul el a helyzet Gardneréknél, párhuzamba állítva őket, hogy bizony,
A két párhuzamos történet azonban egyáltalán nem koherens egymással, köze nincs egyiknek a másikhoz, és bár érthető, mit akar mondani Clooney, van egy teljesen fölösleges 30 perc a filmben. Szatírának helyenként túlságosan életszerű és őszinte, a történet kiszámítható, és emiatt erőltetett. Vannak bele kiemelkedő részmegoldások, de összességében nem több, mint egy középszerű történet és rendezés kiváló színészekkel.
Ne maradjon le semmiről!