Marseille, Peugeot 406, a Pump It (Pulp Fiction) zenéje, mellé pár csúcskategóriás kocsi, akció, humor – ez jut eszünkbe a Taxiról (és a szériáról). Le is húztak gyorsan még három bőrt az eredetiről, és bár a folytatások színvonalban egyre inkább elmaradtak, a negyediket leszámítva még mindig messze jók voltak. Erre bő 10 évvel a Taxi 4 után a franciák úgy gondolták, hogy hát miért ne csinálnának a kultfilmjükből egy jó kis paródiát (én nem vagyok hajlandó ezt a valamit remake-nek vagy rebootnak nevezni):

1998-ban debütált a mozikban Luc Besson klasszikusa, a Taxi: a francia nyelvű film hatalmas siker volt világszerte, hét kategóriában jelölték César-díjra, és egy tényleg nagyon jó film volt, tele szerethető és hihető karakterekkel.

Daniel (Samy Naceri) volt a laza, tökös, vicces taxisofőr, aki igazából egyszerű volt, mint a bot és annyival tűnt ki a többiek közül, hogy neki volt némi józan paraszti esze és logikája. Émilien (Frédéric Diefenthal) pedig a görcsös, földhözragadt, kissé szerencsétlen, de jó szándékú pojáca volt, aki nem tudott megtanulni vezetni, de akit pont emiatt lehetett szeretni, hisz jó eséllyel mindenkinek van hasonló ismerőse. Ezt a párost fejelték meg az alkotók négy részen keresztül két erős, vonzó, egyedi jellemmel bíró nővel, egy rakás, Rendőrakadémiáról szalasztott zsaruval és valamilyen spéci kocsival pattogó ellenséggel.

Persze négy részen keresztül ezt nem lehetett eladni, de még így is, az új rész után kedvem lett volna egyben megnézni az előző négyet, hogy még véletlenül se ragadjon meg bennem semmi ebből a paródiából. 

A Taxi 5 11 évvel a negyedik rész után került a mozikba, vagyis elég necces volt összeszedni a régi szereplőgárdát. Mindössze Gibert az általános riadójával és Alain tér vissza kicsit bohóckodni, de ez is inkább kínos érzéseket, mintsem nosztalgikus emlékeket vált ki. Mindenki más új, de a filmben egy morzsányi eredetiség sincs, sőt minden a végletekig el van túlozva.

Sylvain (Franck Gastambide) akarna lenni a laza, de néha komoly és mély érzelmekkel rendelkező, megfontolt faszagyerek a filmben, de mindössze egy idegesítő, arrogáns, nemtörődöm, jellemtelen Tacskó-Danielre (Bödőcs után szabadon) futja tőle. Aki annyira laza, hogy megdugja az egyik nagyfőnök nejét, emiatt pedig a párizsi rendőrségről áthelyezik Marseille-be. Itt találkozik Eddyvel, Daniel unokaöccsével, aki csak elektromos autót tud vezetni úgy-ahogy, ráadásul még egy dögös nője is van, akivel nem tud dűlőre jutni. Ő lenne az új Émilien, de ő nem egy szerethető pojáca, hanem egy életképtelen, idegesítő, borzalmasan magas hangon rinyáló, gerinctelen, beszari hülyegyerek, amilyen a való életben egyszerűen nem létezik.

Ehhez a pároshoz jön még hozzá az etnikai sokszínűség jegyében (a belgák, japánok, németek után) pár olasz bűnöző, illetve a helyi rendőrség, ahol szintén nem emberek, nem karakterek kaptak szerepet, hanem karikatúrák: 

• a kórosan kövér, megállás nélkül zabáló, nimfomániás rendőrnő, hogy legyen pár undorító szexuális töltetű poén és dagivicc, 
• a retardált, bajuszos pszichopata, akinek nem lehet a szemébe nézni, 
• a nyurga, csámpás rendőrtiszt, aki egyszerre tud csulázni és taknyolni,
• a törpe, mert miért ne lenne egy törpe rendőr is a filmben, hogy el lehessen sütni egy "nem törpe, hanem testmagasságában korlátozott" viccet.

Tehát a Taxi 5 összegyűjtött egy rakás, szélsőségesen eltúlzott, irritáló és mindamellett szándékosan undorító és gyomorforgató karaktert (Spoiler: a filmben kétszer hánynak sugárban szép sárgát, és egyszer mindenkit beborít a folyékony kutyaszar, már természetesen a csula és takony mellett), és mindössze annyit csavart a sztorin, hogy most az uberes gyerek nem tud vezetni, a rendőr pedig igen.

Mivel azonban a karakterek elnagyolt karikatúrák és semmi eredeti nincs bennük, a film készítői meg sem próbáltak a történetbe valami újat és eredetit csempészni. Persze ez nem egyszerű, az eredeti szereplőgárdával sem mindig sikerült, na de az

Volt amikor szinte szóról szóra ("lángolok", "tűzoltó kell") újrajátszották Daniel és az ezredes lányának, Lillynek a telefonbeszélgetését, csak most nyilván Eddy és a nője volt a két főszereplő.

Vagy ennek a jelenetnek a lekoppintása, csak hogy a legszembetűnőbbeket emeljem ki:

Ráadásul 5-10 percet szánnak a filmben arra, hogy flashbackekkel felidézzék az előző Taxikat és azok ikonikus jeleneteit, megpróbálva rávezetni a nézőt arra, hogy igen, visszatértünk. De nem, nem tért vissza a sorozat, ez egy paródia lett, ráadásul a rosszabbik fajtából, ugyanis itt mindenki komolyan veszi magát és a teljesítményét. 

Ebben a filmben sem új, semmi egyedi, semmi kreatív, semmi szórakoztató nincs. Egyedül a Ferrarik szépek, de még ezt is tönkretették az indokolatlan gusztustalansággal és infantilizmussal.